Az utolsó szó
Meghallani az Úr hangját az általános konferencián
Egy 2017. októberi általános konferenciai beszéd felhasználásával.
Tanúságomat teszem nektek arról, hogy Jézus a Krisztus, hogy Ő irányítja ennek a szent munkának az ügyeit, és hogy az általános konferencia az egyik olyan nagyon fontos alkalom, amikor az Úr útmutatást ad az egyháza számára és személyesen nekünk is.
Amikor Russell M. Nelson elnök irányítása alatt összegyűlünk, arra számítunk, hogy a hallott szavak ténylegesen „az Úr akarata…, az Úr gondolata…, az Úr szava…, az Úr hangja lesz[nek], és Isten szabadulásra vezető hatalma” (Tan és szövetségek 68:4). Bízunk az Úr ígéretében: „…akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz” (Tan és szövetségek 1:38).
Modern világunk zűrzavarában és fejetlenségében az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma szavaiba vetett bizalmunk és hitünk életbevágóan fontos a lelki fejlődésünkhöz és a kitartásunkhoz.
Imádságosan és felkészülve érkezünk az általános konferenciára. Sokunknak vannak nyomasztó aggodalmai és őszinte kérdései. Meg akarjuk újítani a Szabadítóba, Jézus Krisztusba vetett hitünket, és megerősödni, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, és hogy a figyelmünk ne terelődjön el. Azért jövünk, hogy a magasságból taníttassunk.
Megígérem nektek, hogy ha felkészítitek a lelketeket, és azzal a várakozással jöttök, hogy az Úr hangját fogjátok hallani, akkor olyan gondolatok és érzések költöznek majd az elmétekbe, amelyek kifejezetten rátok vannak szabva.
Az általános konferencia üzenetei közt egy egész kincsesládányi mennyei útmutatás vár arra, hogy felfedezzétek. A próbatétel mindannyiunk számára az, hogy miként reagálunk arra, amit hallunk, amit olvasunk és amit érzünk.
Megígérem, hogy ha meghalljátok az Úr hozzátok szóló hangját ennek az általános konferenciának a tanításaiban, majd pedig e késztetések szerint cselekedtek, akkor érezni fogjátok magatokon a menny kezét, és áldott lesz az életetek és a körülöttetek lévők élete is.