Amikor elcsüggedsz

Az élet olyan, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. Amikor lenn vagyunk, időnként eltűnődünk, hogy mit csinálhat Isten – miért engedi egy szerető Atya, hogy mindez megtörténjen? Az ilyen bizonytalanság mélypontján ezt kérdezzük: „Törődik Isten egyáltalán énvelem, személy szerint ?”

Az ilyen helyzetekben a következő szentírásverseket találtam hasznosnak:

• Zsoltárok 8:5–6: „Micsoda az ember… hogy megemlékezel róla? […] Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!”

• János 10:14: Földi élete során Jézus úgy beszélt magáról, mint aki a „jó pásztor”, hozzátéve, hogy „ismerem az enyéimet”.

• Mózes 1:39: Ez az egyik kedvenc versem, ahol is az Úr kinyilatkoztatja a célját Joseph Smith prófétának: „Mert íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét.” Ezzel is kiemeli, hogy egyenként törődik velünk.

• Lukács 7:11–16: Ez a beszámoló nemcsak arról tanít minket, hogy a Szabadítónak hatalma van a halál felett – amit húsvétkor különösképpen illik felidézni –, hanem arra is a legjobb példa ez a szememben, hogy milyen pontosan ismer minket egyénileg. Jézus összes csodája közül kevés annyira gyengéd és könyörületes, mint a naini özvegynek nyújtott szolgálattétele. Amint azt a cikkemben (lásd 12. oldal) kifejtem, ez a beszámoló arról tanúskodik, hogy a Szabadítót érdekli, hogy mi van velünk, és mindegyikünket szeret.

Keith Wilson

egyetemi docens, Brigham Young Egyetem