Ricardo meghívója

Martin Apolo Cordova

Brazília, Paraná

Illusztráció: Katy Dockrill

Amikor értesülök egy egyházi rendezvényről, mindig meghívok 10 olyan embert, aki nem tagja az egyháznak. Évek óta így teszek. Elkészítem a meghívókat, beleteszem őket egy-egy fehér borítékba, és a Lélek útmutatásáért imádkozom. Utána kiosztom a meghívókat. Ritka eset, hogy mind a 10 ember eljöjjön, de ha csak egy ember is eljön, máris úgy érzem, hogy sikerrel jártam.

Néhány évvel ezelőtt egy házaspároknak szóló esti beszélgetésre készítettem tíz meghívót. Kiosztottam kilencet a munkatársaimnak, de az utolsó még megmaradt. Nem tudtam, hogy kinek adjam. Pár perccel később Ricardo, az egyik értékesítési képviselő haladt el az asztalom mellett. Késztetést éreztem, hogy meghívjam, bár korábban már visszautasította egy másik kolléga meghívását egy másik egyház rendezvényére. Nem hittem, hogy érdekelné.

Amikor azonban kifelé menet ismét elhaladt az asztalom mellett, megint éreztem a késztetést. Csakhogy olyan gyorsan távozott, hogy nem tudtam megszólítani. Imádkoztam, hogy Ricardo visszatérjen, ha tényleg neki kell odaadnom a meghívót.

Ahogy végeztem az imával, Ricardo visszatért, hogy megkérdezzen tőlem valamit. Ezután azt mondtam: „Ricardo, az egyházamban lesz egy házaspároknak szóló rendezvény. Megosztjuk a tapasztalatainkat arról, hogy miként élhetünk boldogan mindennap. Utána tánc lesz. Ha meghívlak, eljöttök?”

„Hát persze!” – felelte Ricardo, de a válasza nem győzött meg.

„Legalább én megtettem a részemet” – gondoltam magamban.

A feleségemmel valamivel korábban érkeztünk a rendezvényre, hogy üdvözölni tudjuk az érkezőket. Hirtelen megláttam Ricardót és a feleségét, Reginát. Bemutattam őket a feleségemnek és a többieknek. Az este során mindvégig az látszott, hogy Ricardo és Regina jól érzi magát. Meglepődtem, amikor közölték, hogy vasárnap eljönnek istentiszteletre, hogy további részleteket tudjanak meg.

Ricardo, Regina és a két gyermekük tudása valóban tovább bővült. Annyira, hogy végül csatlakoztak az egyházhoz. Később egymáshoz pecsételték őket a templomban. Ricardo egyszer aztán elmondta, hogy a feleségével már a válást fontolgatták, de az Úr ekkor az irodámba vezette őt.

Azóta már kértem Istent, hogy bocsásson meg, amiért úgy gondoltam, hogy Ricardo nem fogja elfogadni a meghívásomat. Megtanultam, hogy fontos mindenkit meghívni. Sohasem tudhatjuk, ki fogadja el.