„Jó helyen vagy!”

Richard J. Anderson

USA, Utah

Illusztrálta: John Kachik

Későn értem haza az egyik téli estén, miután püspökként számos interjút folytattam le. Kimerült voltam. A munkahelyemen már hetek óta nagy volt a nyomás, a családi és egyházi feladataim miatt pedig úgy éreztem, hogy szétszakadok.

Aznap este még a kocsit is meg kellett javítanom, hogy másnap reggel munkába tudjak menni. Felvettem a kezeslábasomat, és püspökből autószerelővé vedlettem át. Feküdtem a kocsi alatt a garázs hideg padlóján, és nekiálltam szerelni. Miért kell az aznapi kemény munka után még ott fagyoskodnom kimerülten, és leamortizálnom az ujjaimat? Fogytán volt a türelmem, és elkezdtem egy nyavalygós-alkudozós imát mondani Mennyei Atyához.

„Nem lehetne, hogy legalább egy kicsit segíts nekem? – mondtam. – Igyekszem a tőlem telhető legjobb apának, férjnek és püspöknek lenni, és a parancsolatok szerint élni. Vajon nem lennék képes jobban szolgálni, ha pihenhetnék valamennyit? Kérlek, segíts nekem ezt befejezni, hogy elmehessek lefeküdni!”

Hirtelen három jól érthető szó hatolt erőteljesen az elmémbe: „Jó helyen vagy!”

„Micsoda?” – kérdeztem vissza.

Újra hallottam a szavakat: „Jó helyen vagy!”

Az elmém és a szívem lassacskán felfogta a szavak jelentését, amikor harmadszor is hallottam őket: „Jó helyen vagy!” A szavak által hordozott üzenet a lelkemig hatolt. A „hely” a halandó élet volt, nekem pedig éppen egy olyan fejlődést hozó élményben volt részem, amely úgy lett megtervezve, hogy segítsen azzá válnom, akivé Mennyei Atya szeretné. Mintha csak ezt mondta volna nekem a Lélek: „Talán arra számítottál, hogy a földi utazásod mentes lesz a küszködéstől?” Amikor felkeltem arról a fagyos betonpadlóról, más ember voltam.

Bár attól függ, hogy miként reagálunk rájuk, a próbatételekre úgy tekinthetünk, mint amelyek egy szeretetteljes Mennyei Atya ajándékai. Lehetőséget biztosít számunkra, hogy próbatételekkel szembesüljünk, és ezáltal megtanuljunk Hozzá fordulni. Amikor így teszünk, tanulással és lelki növekedéssel áldatunk meg.

E három szó, mely azon a hideg estén, a garázsom betonpadlóján érkezett az elmémbe, több mint 35 éve jelent áldást számomra. Keményen igyekszem meglátni, hogy nincs felesleges próbatétel. Lehetőségként tekintek a próbatételekre, amikor olyasmit tanulhatok, amit semmilyen más módon nem tanulhatnék meg.