Így készülök az indiai templomra

Írta: Yeshwanth Kosireddy

Mindig is el akartam menni a templomba. Most, hogy a próféta bejelentett egy templomot Indiában, már nagyon várom azt, amikor majd részesülhetek itt azokban a szertartásokban.

Indiában nőttem fel, a családom és én is hinduk voltunk. Az engem állandóan körülvevő hitvilág szerint számos istennek lehetett hódolni. Fiatalkoromban voltak keresztény barátaim is. Ők egyetlen Istenről beszéltek nekem, aki a világot és az összes embert teremtette. Kezdtem eltűnődni azon, hogy miért imádok ilyen sok istent, miközben vannak olyanok, akik csak egyben hisznek.

A középiskolában felszedtem néhány rossz szokást. Sokat italoztam, durva voltam, és a viselkedésem felzaklatta a családomat. Így aztán elköltöztem, és új életet kezdtem Haidarábád városában, ahol sok munkalehetőség volt.

Az életmódom miatt elkezdtem depressziós és magányos lenni. Egy nap találkoztam két férfival. Elmagyarázták, hogy ők Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai, és beszéltek nekem Jézus Krisztus evangéliumáról. Megint csak egyetlen Istenről hallottam, aki boldogságtervet készített minden gyermeke számára. Az üzenetük azonnal boldogsággal és reménnyel töltött el. Többet akartam tudni.

Mostanra már hét éve vagyok az egyház tagja. Megváltoztam, csodáknak voltam tanúja a saját életemben, és nagyon sokat tanultam az evangéliumról. Szeretem az örömöt, amelyet ad nekem. Van azonban az evangéliumnak egy fontos része, amelyet még meg kell tapasztalnom: a templom.

Azóta, hogy először hallottam a templomról, el akarok oda menni, hogy tanuljak és érezzem a Lelket; hogy az örökkévalóságra a családomhoz pecsételjenek; és hogy szövetségeket kössek az Úrral. Csakhogy Indiában nincsenek templomok, és nekem eddig nem volt lehetőségem elutazni valamelyik külföldibe. Velem együtt nagyon sok indiai utolsó napi szent mondott számtalan imát, böjtölt, valamint tartott ki türelmesen és hittel azért, hogy egy nap majd templom épüljön Indiában.

A 2018. évi áprilisi általános konferencián Isten megválaszolta az imáinkat, amikor Russell M. Nelson elnök bejelentette, hogy templom fog épülni az indiai Bengaluruban. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot. A próféta szavaira a Lélek a szívemet örömmel, a szememet könnyel töltötte el. Azonnal köszönetet mondtam Mennyei Atyának, amiért megválaszolta az imáinkat. És nagyon izgatottan várom, hogy alig néhány év múlva végre kívülről és belülről is láthassam a templomot!

Nagyon boldog vagyok, hogy Jézus Krisztus egyházának tagja vagyok. Tudom, hogy Joseph Smith prófétán keresztül az Úr visszaállította az Ő igaz evangéliumát a földön. Tudom, hogy a templom az a hely, ahol közelebb kerülhetünk Istenhez, hozzápecsételhetnek minket a családunkhoz, és többet tudhatunk meg a rendeltetésünkről. És miközben arra várok, hogy itt, Indiában, felépüljön a templom, keményen dolgozom azon, hogy felkészítsem magamat a belépésre.

Imádkozom, és a tőlem telhető legtöbbet tanulok a templomról, a majdani szövetségeimről, továbbá a szertartásokról, amelyekben ott részesülni fogok.
Olyan egyháztagoktól szoktam tanácsot kérni a lelki felkészülésre, akik már jártak a templomban.
Azt is tanulom, hogyan végezzek családtörténeti munkát, hogy elvihessem az őseim nevét a templomba.
Templomi felkészítő tanfolyamon veszek részt.

Készen akarok állni arra a napra, amikor végre beléphetek a templomba, és az életem legfontosabb részéve akarom tenni. Arra fogok törekedni, hogy mindig érdemes legyek a belépésre, hogy ezáltal elnyerhessem a megígért áldásokat, útmutatást és az imáimra adott válaszokat, melyekre régóta várok. Már nagyon várom azt a napot!