A hit képmásai
Ignatius és Adelaide Baidoo
Ghána, Accra
Ignatius és Adelaide tanúja volt annak, ahogy az egyház írni-olvasni tudás programja és az otthonközpontú evangéliumi tanulásra helyezett hangsúly megáldotta a cövekük és a családjuk tagjait.
Christina Smith, fényképész
Ignatius:
A cövekelnökség tagjaként kerültem kapcsolatba az evangéliumi írni-olvasni tudás programmal. Elmentem az egyik órára, és rájöttem, hogy ez nem csak azoknak szól, akik nem tudnak olvasni vagy írni. Mindannyiunknak szól, hogy jobban értsük Jézus Krisztus evangéliumát.
Adelaide:
Sok nővért ismerek az egyházközségünkben, akiknek segített az evangéliumi írni-olvasni tudás tanfolyam. Van egy nővér, aki rosszul érezte magát amiatt, hogy nem tud olvasni, írni, vagy segíteni a gyerekeinek a házi feladatban. Beiratkozott a tanfolyamra, és most már tud olvasni és segíteni is. Nagyon boldog. Amikor csak találkozunk, mindig elmondja: „Ez az evangélium valóban igaz. Megváltoztatja és megáldja az emberek életét.”
Ignatius:
A Jöjj, kövess engem! és az otthonközpontú evangéliumi tanulás abban is segíteni fog a családoknak, hogy közösen olvassák a szentírásokat és tanuljanak egymástól.
Vallásunk záróköve a Mormon könyve. Mifelénk, Afrikában, mindannyiunkat úgy neveltek, hogy ismerjük a Bibliát. Azt viszont sokan nem tudják, hogy a Mormon könyve egyértelmű és becses igazságokat tartalmaz. Miközben a Jöjj, kövess engem!-et a Mormon könyve tanulmányozásához, az evangéliumi írni-olvasni tudás programban, valamint az otthonközpontú evangéliumi tanulmányozásunkban is használjuk, megtanuljuk és megértjük mindazt, amit tudnunk kell ahhoz, hogy fejlődhessünk ebben az életben.
Adelaide:
Amikor az általános konferencián bejelentették az otthonközpontú evangéliumi tanulást, eszembe jutott az egyházközségünk néhány tagja, és egy kicsit aggódni kezdtem. Hogy fogják ők ezt megoldani? Elgondolkodtam. Azért imádkoztam, hogy az egyháztagok tartsák magukat ehhez a kinyilatkoztatáshoz. Tudom, hogy ha követik a próféta által mondottakat, az a hasznukra fog válni otthon.
Mi a saját családunkban minden tőlünk telhetőt megteszünk. Mindenki kiveszi a részét. Nagyon boldoggá tesz, ahogy a gyerekeim segítenek egymásnak a Mormon könyve közös olvasása alatt. Szeretik a Mormon könyvét. Jól érezzük magunkat a közös olvasás és bizonyságtételek alatt.
Ignatius:
Russell M. Nelson elnök azt mondta, hogy a felmagasztosulás családi ügy.1 Szeretem a feleségemet és a gyermekeimet. Örökre velük és Mennyei Atyánkkal akarok lenni, ezért segítenünk kell egymásnak.
Adelaide:
A segítőegyleti nővérek is segítik egymást. Amikor összegyűlünk, akkor az jár a fejünkben, hogy „ennek a nővérnek szüksége van rám”, vagy hogy „nekem szükségem van őrá”. Egymás mellett ülünk és segítünk egymásnak elolvasni, értelmezni és megosztani a tanultakat. Igyekszünk a tőlünk telhető legjobban úgy gondolkodni, hogy „mit tenne a Szabadító, ha most itt lenne”.
Ignatius:
Van az evangéliumi írni-olvasni tudás programnak egy olyan része, ahol a tanulóknak le kell rajzolniuk, hogy mit fognak tenni az evangéliumi tanulás és szentírás-tanulmányozás javítása érdekében. Valaki rajzolt egy képet, amelyen egy család látható az asztal körül, előttük a szentírásaik, és éppen az evangéliumról beszélgetnek. Ez nagyon meghatott. Az evangéliumi írni-olvasni tudás nem csak az olvasásról és az írásról szól. A képek is segíthetnek nekünk tanulni. Amikor azt gondoljuk, hogy már mindent tudunk, akkor is tanulhatunk még többet az evangéliumról, és gyarapíthatjuk az Úrról – Jézus Krisztusról – meglévő bizonyságunkat.
A szentírásokban az áll, hogy az erős vigye magával a gyengét, hogy az is erőssé válhasson (lásd Tan és szövetségek 84:106). Ha vannak olyanok, akik gyengének érzik magukat az evangéliumban, akkor mi szolgálattételt nyújthatunk nekik egyenként, és felsegíthetjük őket. A szolgálattétel nagyban hozzájárul az egyháztagok felemeléséhez.