A bátor repülős
Senki nem vette a bátorságot, hogy feleljen a kiképzőnek, de meglepő módon az egyik fiatalember mégis jelentkezett.
Illusztrálta: David Malan
Sok évvel ezelőtt beléptem az Amerikai Egyesült Államok Légierejéhez, hogy a hazámat szolgáljam. Hamarosan már Texasban voltam, az egyik kiképzőtáborban. Lassan vánszorogtak a hetek, miközben ki kellett állnom mindazt, amiben az embernek egy kiképzőtáborban általában része van.
Az egyik nap egy nagy közös gyűlésen vettem részt mintegy 200 másik repülőssel, akik hozzám hasonlóan szintén kiképzésen voltak ott. A gyűlés azzal indult, hogy az egyik kiképzőnk – aki rendszeresen hangosan és durván káromkodott – elkiáltotta magát: „Van valakinek bármi kifogása az ellen, ahogy én itt a dolgokat intézem?”
Természetesen senki nem vette a bátorságot, hogy válaszoljon, de meglepő módon egy fiatalember mégis jelentkezett.
„Repülős! Álljon fel! – kiáltott rá az oktató. – Mi ellen van kifogása?!”
Mindannyian feszülten figyeltük a fiatalember hangos és határozott válaszát: „Kifogásom van az ellen, ahogy a Szabadítóm nevét a szájára veszi, uram! Bántja a lelkemet. Kérem, hagyja abba!”
A teremben néma csend lett. Az oktató rámeredt, majd megkérdezte, milyen felekezethez tartozik. A bátor repülős büszkén mondta: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok.”
Az oktató megköszönte neki, amiért bátran felszólalt, majd folytatódott a gyűlés. Ez a cselekedet óriási hatással volt rám. Gyakran gondoltam arra, hogy bárcsak olyan bátor lennék, mint ez a repülős.
A kiképzőtábor és az egészségügyi képzés elvégzését követően egy coloradói légitámaszpontra helyeztek. Egy nap levelet kaptam a legidősebb bátyámtól, aki a Fülöp-szigeteken állomásozott. Nagyjából egy évvel előttem lépett be a Légierőbe. Elmondta, hogy csatlakozott az egyházhoz, és azt szeretné, ha én is találkoznék a misszionáriusokkal. Azonnal eszembe jutott a bátor repülős és a kiképzőtáborban történtek. A feleségemmel együtt találkoztunk a misszionáriusokkal, és hamarosan megkeresztelkedtünk.
Néhány hónappal később megkértem a misszionáriusokat, hogy az öcsémhez is menjenek el. Ő és a felesége is megkeresztelkedett. Ma már a testvéreimnek és nekem is nagy családunk van, sok unokával. Mindannyian szeretjük az Urat és az Ő egyházát.
Nem tudom, hogy hívták azt a bátor repülőst. Soha többé nem találkoztam vele, de örökre hálás leszek, amiért volt bátorsága kiállni azért, amiben hitt.