A vadonat új régi családom
A szerző jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Nincs semmi, amit az evangélium ne tudna megváltoztatni – ha hagyod.
Illusztráció a Lobo jóvoltából
A misszionáriusok felmutattak egy fényképet. „Mit látsz?” – kérdezték.
„Egy boldog családot” – feleltem.
„Minden család boldog?”
Megráztam a fejemet. „Ti is láttátok az én családomat” – tettem hozzá.
16 éves voltam, és mindig is Brazíliában éltem. A misszionáriusok már hetek óta tanítottak engem, de a családomból senki más nem akarta meghallgatni őket. Ezalatt a misszionáriusok gyakran voltak tanúi a családtagjaim veszekedéseinek és vitáinak. A saját családom és a fényképen fülig érő mosolyú család között semmiféle hasonlóság nem volt.
Az egyik elder ezt mondta: „Hát, a mostani családod talán nem ilyen. De a jövőbeni családodat felépítheted úgy, hogy másmilyen legyen.”
A látogatás végén újból megkértek, hogy imádkozzak a tanultakról. Mint mindig, ezúttal is elkerültem, hogy kifejezett ígéretet tegyek erre. Tetszett, amit a misszionáriusok látogatásaikor éreztem, és az evangélium is logikus volt számomra. Attól viszont féltem, hogy milyen választ fogok kapni. Ha az evangélium igaz, akkor nagyon sok mindenen kellene változtatnom.
Új Választás
Miután az elderek elmentek, egyre csak a boldog családokra gondoltam. A miénk meg sem közelítette ezt. Apu nem volt jelen az életemben. Anyuval a kapcsolatom nem volt valami fényes. Nagyi volt az, aki gondoskodott rólunk, de egyikünk sem viselkedett úgy, ahogy azt a misszionáriusok a családról tanították. Egyikünk sem fejezte ki a másik felé a szeretetét, de még csak nem is nagyon töltöttünk időt egymással.
Egész életemben azt mondogattam magamnak, hogy én majd egy napon jó apa leszek. Olyan szülő leszek, aki nekem nem volt. Ahogy azonban a misszionáriusok tanítottak engem, elkezdtem felismerni, hogy én is ugyanazt csinálom, amit a szüleim csináltak az én koromban. Későig kimaradtam, azt csináltam, amihez kedvem volt, és lázadtam. Nem szándékosan ugyan, de elkezdtem újraforgatni ugyanazt a történetet.
Ideje volt megkérdezni Istent.
Amikor végül imádkoztam, megkaptam a választ, amelyre mindvégig számítottam. Az egyház igaz! Itt volt az idő választani.
Az Új Önmagam
A nagymamámnak engedélyeznie kellett, mielőtt megkeresztelkedhettem volna. Ellenezte, de én kitartó voltam.
„Nagyi! Melyik Leonardo tetszik jobban? – kérdeztem. – Az, amelyik ivott és dohányzott, és későn jött haza? Vagy inkább azt kedveled, aki most vagyok? Ezek a változások az evangéliumnak köszönhetőek.”
Nagyi végül beleegyezett, engem pedig megkereszteltek és konfirmáltak. Attól a pillanattól fogva valami érdekes kezdett el történni a családomban – valami, amit még néhány évig nem értettem meg teljesen.
Egy Új Család
Éppen mielőtt elindultam volna a missziómra Dél-Brazíliába, Nagyi eljött velem cövekkonferenciára. Utána tartottunk egy kisebb bizonyságtételi gyűlést családtagokkal és barátokkal. Meglepetésemre Nagyi mondani szeretett volna valamit.
„Amióta csak Leonardo csatlakozott az egyházatokhoz, a családom egyre inkább igazi családdá kezd válni” – mondta. Majd felsorolta, hogy milyen módokon lett szorosabb a családunk kapcsolata. Több időt töltünk együtt. Elkezdtük mondogatni egymásnak, hogy „szeretlek”, amit korábban soha nem tettünk. Abbamaradtak a veszekedések és a viták. Valódi barátság alakult ki köztünk. Több lett az ennivaló, és más területeken is bőségesen megáldattunk.
Ezek a változások nekem is feltűntek, de addig nem ismertem fel, hogy az időzítésnek köze lehet a keresztelkedésem időpontjához.
„Igaz, hogy nem vagyok tagja az egyházatoknak – mondta –, de a barátja vagyok. És tudom, hogy Leonardo döntésének köszönhetően a családunk áldott lett.”
Új Felismerés
Alig akartam elhinni! Pedig mialatt Nagyi arról beszélt, hogy mennyivel szorosabb lett a kapcsolat a családunkban, hirtelen eszembe jutott a fénykép, amelyet a misszionáriusok mutattak nekem évekkel korábban. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a jövőbeni családom jelenti számomra az egyetlen lehetőséget a boldog családra.
De tévedtem. Már a mostani családom is boldog lett! Igazán megszerettük egymást.
Lehet, hogy egyetlen családtagom sem fog csatlakozni az egyházhoz ebben az életben. De tudom, hogy ha nem is csatlakoznak, Isten már akkor is nagyon sok módon megáldott bennünket. Jézus Krisztus evangéliuma megmutatja nekünk, hogyan tegyük jobbá a családunkat, függetlenül a családi körülményeinktől.