A pionírok nyomában

Írta: Dallin H. Oaks elnök

első tanácsos az Első Elnökségben

Forrás: A pionírok nyomában. Liahóna, 1998. jan. 74–77.

Egyszer végiggyalogoltam több olyan útvonalon, ahol az egyház korai pionírjai is gyalogoltak, amikor a Sóstó-völgybe tartottak. Alázattal töltött el, hogy ott lépkedhetek, ahol a pionírok lépkedtek. Ám nem is annyira az a fontos, hogy ott lépkedjünk, ahol ők, mint inkább az, hogy úgy éljünk, ahogy ők éltek.

A pionírok hittel léptek előre egy új vallásba, egy új földre és a dolgok újféle megtételébe. Ők bíztak Istenben. Nekünk is szükségünk van a hitre.

Ők azt tették, aminek a megtételére a vezetőik kérték őket. Nekünk is szükségünk van arra, hogy engedelmesek legyünk.

Ők a tehetségeiket használták, és együtt dolgoztak Sion felépítésén. Nekünk is egységesnek kell lennünk.

Ők nem hagytak senkit hátra. Gondoskodtak arról, hogy maguk közé fogadják azokat is, akiknek gondjuk akadt az úton. Nekünk is befogadónak kell lennünk.

Azzal tiszteleghetünk a pionírok előtt, ha követjük a példájukat. ●

Én is lehetek pionír

Bárki, aki élen jár abban, hogy segítsen jobbá tenni a családja életét, az pionír.

Találd meg az útvesztőből kivezető utat! Ezeken az utakon haladva te is lehetsz pionír, amikor…

…valami újat tanulsz.
…segítesz elindítani egy jó hagyományt.
…a családodat az evangéliumról tanítod.
…az örökkévaló családodat építő dolgokat teszel.