Bátor példák
A meglepő missziós elhívás
Edwin Dharmaraju mosolyogva lépett ki a repülőtér épületéből a napfénybe. Látta az utcákat szegélyező pálmafákat és érezte a közeli piac fűszereinek illatát. A feleségével, Elsie-vel, visszatértek Indiába! Addig Szamoán éltek, de most már újra otthon voltak.
Azonban Edwin és Elsie nem látogatóba jött. Elhívást kaptak, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaiként szolgáljanak. Edwin egy kicsit ideges volt, de tudta, hogy Mennyei Atya segíteni fog nekik. Mennyei Atya már addig is rengeteget segített nekik.
Edwin és Elsie Indiában születtek, de Edwin először akkor hallott az egyházról, amikor az Amerikai Egyesült Államokban tanult. Egyszer el is ment ott istentiszteletre. Még a Mormon könyvét is elolvasta. Amikor azonban visszament Indiába, megfeledkezett az egyházról.
Néhány évvel később Edwin és Elsie azt érezték, hogy Szamoára kellene költözniük. Edwin rovartudós volt, és a szigeten kapott kutatói állást. Edwin és Elsie ott találkoztak a misszionáriusokkal. Amikor Edwin ismét elolvasta a Mormon könyvét, valami különlegeset érzett. Elsie is elolvasta a Mormon könyvét. Úgy döntöttek, hogy a fiaikkal és lányaikkal együtt megkeresztelkednek.
Miután Edwin csatlakozott az egyházhoz, azt szerette volna a legjobban, ha az Indiában maradt rokonai is megismerik az evangéliumot. A gond csak az volt, hogy Indiában nem voltak misszionáriusok, akik taníthatták volna őket. Edwin és Elsie levelet írtak az egyház központjának, amelyben azt kérték, hogy küldjenek misszionáriusokat Indiába.
Ami ezután következett, igencsak meglepte őket. Spencer W. Kimball elnök őket hívta el, hogy misszionáriusokként szolgáljanak Indiában!
Úgyhogy most itt voltak.
Először Edwin fivérének a házához mentek. Edwin szülei és testvérei is ott voltak. Edwin és Elsie azonnal elkezdte tanítani őket. A család boldogan tanult az evangéliumról.
Néhány héttel később Edwin és a családja a fivére kerti úszómedencéje körül gyülekezett. A medence kitakarítva, újrafestve és friss vízzel feltöltve várta őket. Mindenki fehérben volt. A nők hosszú szárit viseltek a vállukra terítve. A férfiak indiai stílusú bő inget és nadrágot vettek fel.
Edwin az édesapjával állt a medencében. „Samuel David! – mondta Edwin. – Jézus Krisztus megbízatásából megkeresztellek téged az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében.”
Edwin boldogságot érzett, amikor megkeresztelte az édesapját. Még boldogabb lett, amikor ezután az édesanyját is megkeresztelte. A nap végére Edwin 18 embert keresztelt meg!
Másnap Edwin és Elsie hat órát vonatozott. További rokonaikat látogatták meg, és az evangéliumról tanították őket. Edwin négy további rokonát keresztelte meg egy közeli folyóban.
Végül Edwin és Elsie tizenhat órát vonatozott, hogy meglátogassák Elsie szüleit. Elsie édesapja egy másik egyházban volt vezető. Ő nem keresztelkedett meg, de úgy gondolta, hogy a Mormon könyve egy jó könyv. Segített lefordítani a Mormon könyvét telugura, az Indiában beszélt nyelvek egyikére.
Mire Edwin és Elsie befejezte a misszióját, elegendő új egyháztag volt Indiában ahhoz, hogy elindítsák az egyház egyik első gyülekezetét abban az országban. Edwin és Elsie boldogan térhetett vissza Szamoára. Hálásak voltak Mennyei Atyának, amiért misszióba küldte őket.