Nyomtatásban nem jelenik meg
Krisztus bőséges kegyelme
Amikor úgy érzed, béklyóba vagy kötve, bízz a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus az Ő engesztelése révén kínál.
Pontosan egy leckére emlékszem a főiskolai fizikaórámról. Az volt az egyetlen tárgy, amelyen majdnem megbuktam, és sok év távlatából úgy tűnik, Newton harmadik törvénye az egyetlen dolog, ami megragadt bennem. A törvény valahogy így hangzik: minden hatásnak van egy egyező nagyságú ellenhatása.
Az életemben megtapasztaltam, hogy ez a törvény lelki vonatkozásban is igaz, nemcsak fizikaiban. Láttam, miként ellensúlyozza az Úr a kegyelmének erejével a gonosz erőket. Ahol a bűn oly bőségesen jelen van a bukás miatt, a kegyelem is bővelkedik, Krisztusnak és az Ő engesztelésének köszönhetően.
Krisztus kegyelme bőséges.
Éreztem a kegyelmét. Kézzelfogható. Sűrű. Elég erős ahhoz, hogy behatoljon a szívbe. Pál e szavakkal írta le: „A hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” (Rómabeliek 5:20). Tanúja voltam ennek az igazságnak. Noha erőteljesen éreztem az Ő kegyelmét templomokban és kápolnákban, éreztem a Szabadító mélységes kegyelmét börtönkapuk mögött is.
Valami vonz a börtönszerű helyekhez. Talán az, hogy van egy fiam, aki megjárta a börtönt, vagy talán az, hogy tudom, milyen érzés, amikor gúzsba köt valami, amitől képtelen vagy önerőből megszabadulni. Évekkel ezelőtt átautóztam a gadarénusok vidékén. Csendes hely, zöldellő, lankás dombokkal. Vezetés közben magam elé képzeltem, hogy az Újszövetség egyik szereplője miért érezhette börtönszerűnek.
A Márk 5-ben és a Lukács 8-ban olvasunk egy sírboltokkal teli helyről, ahol éjjel-nappal gyötrődött egy ruhátlan férfi. Amikor Jézus meglátta, megkérdezte a nevét.
„Légió” – felelte a férfi, arra utalva, hogy sok ördög szállta meg (Márk 5:9; Lukács 8:30). Jézus azonban tudta, miként távolítsa el azt, ami fogságban tartotta a férfit. Volt ott egy konda, egy sziklaszirt, egy tó, majd pedig… egy meggyógyult férfi, a Szabadítója lábainál ülve. Felöltözve, ép elmével. Önkéntelenül is eltűnődöm, vajon milyen gondolatok és érzések járták át a lelkét most, hogy végre békére lelt.
Amikor Krisztus hajóra szállt, hogy eltávozzon, a férfi könyörgött, hogy vigye magával. Talán különösen nagy biztonságban érezte magát az Úr közelében. A Szabadító azonban másfajta küldetést gondolt ki számára. Jézus arra kérte a férfit, hogy térjen haza és mesélje el a barátainak, mi történt. Így aztán a férfi elment, és bizonyságot tett „az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele” (Lukács 8:39).
Megpróbálom elképzelni, milyen lehetett a férfi élete Jézus előtt, azelőtt, hogy megtapasztalta volna az Ő kegyelmét és hatalmát. „És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva” (Márk 5:5). Aztán megjelent Krisztus és az Ő kegyelme, pontosan ott, ahol ő meg volt kötözve. A leláncolt élet – a rabság és a démonok előli menekülés – helyét átvette a Jézus Krisztus irgalmáról és hatalmáról való bizonyság.
Érezted már úgy, hogy a múltad teljesen felemészt? Van Valaki, aki látja benned a jót, nem számít, milyen volt az eddigi életed. Tudja a nevedet. Nagy dolgokat tartogat azok számára, akik az Urat keresik. Azon a helyen, ahol leláncolva érzed magad, könyörögj az Ő kegyelméért! Bízz abban, hogy bőségesen rendelkezésre áll!
Jézus Krisztus lát téged.
Segíthet diadalt aratnod.
Láttam, amint megváltoztatta a fiam életét.
És ugyanezt meg tudja és meg is fogja tenni mindenkiért, aki Hozzá fordul.