Fiatal felnőtteknek
Reménnyel haladni előre a váratlan időszakokban
Amikor félelmet és bizonytalanságot érzünk az életben való előrehaladással kapcsolatban, a Krisztusba vetett hitünk és reményünk megvilágíthatja az utat.
Egyikünk sem számított a Covid19-járvány világméretű hatására.
Olyan, mintha a világon mindent megállítottunk volna egy meghatározatlan időre, ezzel olyan bizonytalanságot váltva ki, mely elhomályosítja a jövőről alkotott gondolatainkat.
Pont akkor tértem haza a missziómból az amerikai egyesült államokbeli Arizonából, amikor a világjárvány elkezdett az egész földön elterjedni. A misszióm utolsó pár hetében nekiálltam kialakítani egy jövőképet arról, hogy milyen irányba szeretném, ha az életem haladna, miután hazatértem. Konkrét terveket szőttem, célokat tűztem ki, és kész voltam arra, hogy belevágjak! Ápolónak akartam tanulni, új hobbikba fogni, új barátokra lelni, és megragadni azt a sok-sok lehetőséget, ami fiatal felnőttként éri az embert. A béke és biztonság érzése töltött el, hogy Isten vezet engem, és hogy nagyszerű dolgokat tartogat számomra a misszióm után.
Ez a hazaérkezésem után elég hamar megváltozott.
A terveim sorra füstbe mentek a Covid19 miatt. Elkezdtem megkérdőjelezni és kétségbe vonni a döntéseimet és a kitűzött céljaimat. Elkezdtem munka után nézni, amíg arra vártam, hogy elkezdődjenek az online óráim, ahelyett, hogy a tanulmányaim végett egy másik államba költöztem volna, ahogy eredetileg terveztem. Egy idő után úgy éreztem, hogy céltalanná váltam és rengeteg időt elpazaroltam. Misszionáriusként túlzsúfolt napirendhez voltam szokva, így most hirtelen unatkoztam, valamint magányosnak és haszontalannak éreztem magam.
Egyáltalán nem vártam a jövőt. Nem akartam szembenézni ezzel a változással az életemben. Vissza akartam menni az időben, hogy visszatérjek olyan régi barátságokhoz és helyszínekhez, melyek egykor boldoggá tettek. Szertefoszlottak az életemre vonatkozó pár héttel korábbi terveim és jövőképem, és úgy éreztem, hogy lebénít a sötétség, a félelem és a csüggedés. Egyáltalán nem éreztem úgy, mintha önmagam lennék. Épp csak véget ért az Úr szolgálatával töltött legfantasztikusabb 18 hónapom, de ennyire lehangoltnak még soha az életben nem éreztem magamat.
Azon tűnődtem, hogy miért romlott el minden és hol vannak az Úr megígért áldásai. Úgy tűnt, hogy tovatűntek azok a megerősítések, amelyeket a misszióm utolsó heteiben éreztem.
Aztán jött az általános konferencia, és rájöttem, hogy mennyire hiányos az életem egy bizonyos területe – méghozzá a remény.
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából Tökéletesen ragyogó reménység címmel mondott beszédet (2020. áprilisi általános konferencia), mely különösen megérintett engem. Rájöttem, hogy a Krisztusba vetett hitem miatt képes vagyok rá és kell is remélnem, hogy jobb dolgok fognak bekövetkezni. Mivel Krisztus él és folyamatosan munkálkodik az életemben, rájöttem, hogy a jövőm ugyanúgy telve lesz csodákkal és bőséges áldásokkal, mint a múltam volt.
Mivel a Szabadító érzett és legyőzött mindent, amivel valaha is szembesülök, így képes voltam elhinni – habár sok minden ellene szólt –, hogy a dolgok jobbra fognak fordulni, még akkor is, ha a terveim bizonyos mértékben megváltoztak.
Ráébredtem, hogy ha örömet, sikert és kiteljesedést szeretnék az életben, akkor ragaszkodnom kell a reményhez, és reménnyel kell előrehaladnom, még a bizonytalanság közepette is. Könnyű feladni és nyomorúságosnak érezni magunkat. Nehéz türelemmel viselni a megpróbáltatásainkat, és azzal a magabiztos, megingathatatlan bizonyossággal, hogy Isten kézben tartja a dolgokat és minden jóra fordul. Ahogy azonban Thomas S. Monson elnök (1927–2018) is tanácsolta: „Válasszuk mindig a nehezebb jót a könnyebb rossz helyett!”1
Bízz abban, hogy Isten akkor is éppen felépít téged, amikor úgy érzed, hogy szétesel. Bízz abban, hogy előbb-utóbb minden elrendeződik, mert „azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van” (Rómabeliek 8:28).
Amikor sötét felhők vesznek körül minket, és félelmet és bizonytalanságot érzünk az előrehaladással kapcsolatban azokon az ösvényeken, amelyekre az élet visz minket, a Krisztusba vetett reményünk és hitünk megvilágíthatja előttünk az utat, és képessé tehet minket arra, hogy legalább egyetlen apró lépést tegyünk előre. Neki köszönhetően lehetőségünk van a mában is örömet találnunk, még akkor is, amikor a körülményeink nem olyanok, mint amilyet szerettünk volna vagy amire számítottunk.
Ha leragadsz az élet változásaiban, vagy a dolgok nem egészen arra haladnak, amerre szeretnéd, emlékezz rá, hogy Mennyei Atyának olyan terve van számodra, amelyet lehet, hogy elképzelni sem tudsz. Még ha olykor úgy is tűnik, hogy hallgat, Ő tevékenyen munkálkodik az életedben. Kezdettől fogva látja a véget. Ha Őrá támaszkodsz és tovább haladsz előre, és a tőled telhető legjobbat hozod ki a jelenlegi körülményeidből, akkor az életed végtelenül jobb lesz, mint ahogy azt valaha gondoltad.
Ne add fel! Akkor is próbálkozz tovább, amikor nem látod az erőfeszítéseid eredményeit, és semmiben sem látsz javulást. Akkor is menj tovább, amikor a dolgok nem a terv szerint történnek. Keresd az Úr kezét az életedben és vedd észre az Ő jóságát. Keresd a Lélek irányítását azzal a szándékkal, hogy az Ő szavai szerint cselekedsz. Tegyél meg minden tőled telhetőt, bármit is jelent ez a mai napra nézve. Tarts ki! Haladj tovább előre! És reménykedj tovább, hogy az Ő útmutatásával a dolgok jobbra fognak fordulni.