Segíteni a gyermekeknek felkészülni a keresztelőre
Imádságosak, tudatosak és türelmesek lehetünk, miközben segítünk a gyermekeinknek megtenni ezt a lépést a szövetség ösvényén.
Illusztrálta: Bryan Beach
A keresztelkedés és konfirmálás egy izgalmas mérföldkő a gyermekek számára az egyházban. Bár sokan várakozással tekintenek e szertartásokra, gyakran előfordul, hogy a gyermekek idegesek vagy félnek.
Az egyház gyermekeknek szóló folyóirata, a Jóbarát egyik szerzőjeként sok történetet hallottam olyan gyermekekről, akik attól félnek, hogy nincsenek felkészülve e szövetség megkötésére. Néhányan azon aggódnak, hogy nem elég erős a bizonyságuk. Egyesek félnek a víztől. Mások pedig hatalmas nyomást éreznek arra, hogy tökéletesek legyenek.
Íme néhány módja annak, miként segíts a gyermekednek felkészültnek és magabiztosnak érezni magát, hogy megtegye a következő lépését a szövetség ösvényén.
Tudatosan taníts!
Könnyű a keresztelésre pusztán ünnepélyes eseményként tekinteni, vagy úgy, mint ami automatikusan megtörténik, amikor a gyermeked nyolcéves lesz. Ám a keresztelkedés valójában egy szent döntés, ami azt jelenti, hogy meg kell érteniük, miért fontos. A tudatos tanítás jelentőségteljesebbé (és kevésbé ijesztővé) teheti a keresztelkedést. Úgy tanítsd őt, ahogyan bárki mást tanítanál, aki az egyházról tanul, mielőtt megkeresztelkedne.
Nagyon fontos, hogy tanítsunk a gyermekeknek azokról a szövetségekről, melyeket a kereszteléskor kötnek. A jó hír pedig az, hogy ezt nem egyik napról a másikra vagy egy hét alatt kell (vagy kellene) megtennünk. Az evangélium hosszú távú közös családi tanulmányozása a legjobb módja annak, hogy segíts a gyermekednek felkészülni e szövetség megkötésére. Különösen hasznos lehet az alábbi pár dologra összpontosítani, ahogy közeledik a gyermeked keresztelője:
-
Beszéljétek meg egyszerű kifejezésekkel, hogy a megkeresztelkedés a Jézus Krisztus követésére tett ígéretet jelenti.
-
Olvassatok a keresztelkedésről a szentírásokból, mint például a Móziás 18:8–10-ből. Magyarázd el ezeket a verseket, hogy a gyermeked megértse, és vissza is tudja adni neked a tanultakat. Például egy kislány Hawaiin, aki nemrég keresztelkedett meg, úgy írta le egymás terheinek viselését, hogy „segítünk mindenkinek, amikor csak segítségre van szükségük”.
-
Mindenképp beszélj vele a Szentlélek ajándékáról, és ossz meg saját élményeket arról, amikor a Szentlélek megáldotta az életedet.
Néhány gyermek azért aggódhat a keresztelkedés miatt, mert úgy véli, hogy nem elég erős a bizonysága. Segíts a gyermekednek visszaidézni azokat a jó érzéseket, amelyeket akkor érzett, amikor valami kedveset tett, az Elemiben énekelt vagy az evangéliumról beszélt. Buzdítsd arra, hogy gondolja át, miből tudja, hogy Mennyei Atya szereti őt. Magyarázd el, hogy ezek mind egy bizonyság kezdetei, valamint hogy a bizonysága idővel gyarapodni fog, amikor továbbra is jó döntéseket hoz.
Mutasd meg, hogy mire számítson!
Ha a gyermeked idegeskedik a keresztelkedés miatt – vagy akkor is, ha ez nem így tűnik –, hasznos lehet arról beszélgetni, hogy mire számítson. Kezdésnek jó felkészíteni őt a püspökével vagy gyülekezeti elnökével zajló interjúra. Az olyan kérdések megválaszolása, mint hogy miért fontos a keresztelés? és mit jelent magunkra venni Krisztus nevét? segíthet a gyermekednek felkészülni erre a beszélgetésre. Segíts a gyermekednek emlékezni arra, hogy a püspök azért van ott, hogy segítsen neki felkészülni, nem pedig azért, hogy keresztkérdéseket tegyen fel vagy kellemetlen helyzetbe hozza őt. Ne felejtsd el, hogy ott lehetsz az interjún a gyermekeddel, ha szeretnétek.
Arra is felkészítheted a gyermekedet, hogy fizikailag mire számítson a keresztelő napján. Mutasd meg neki, hogyan álljon a keresztelőmedencében. A gyermeked keresztelését végző papságviselőt is megkérheted, hogy gyakorolja a keresztelés fizikai mozdulatát a vízen kívül, így a gyermeked tudni fogja, milyen érzés, amikor alámerítik és visszaemelik. Magyarázd el, hogy mi fog történni a konfirmáláskor.
Amennyiben a gyermeked fél víz alá merülni, imádságosan gondold át, hogy miként segíthesz neki legyőzni ezt a félelmét a keresztelő közeledtével. Esetleg a gyermekeddel megnézhetitek valaki más keresztelését, hogy lássátok, milyen rövid ideig van a víz alatt. Azt is gyakorolhatjátok a gyermekeddel, hogy befogjátok az orrotokat, és víz alá merítitek az arcotokat pár másodpercre. Lehet, hogy van a környéketeken gyermekúszás-oktató, aki jó tanáccsal szolgálhat. Bármit is teszel, tedd szeretettel és türelemmel.
Minél felkészültebbnek érzi magát egy gyermek a keresztelkedés fizikai részleteire, annál inkább lesz képes nyugodtnak maradni és a megkötendő lelki szövetségre összpontosítani.
Összpontosíts a fejlődésre, ne pedig a tökéletességre!
Időnként – talán azért mert annyiszor említjük a keresztelés megtisztító hatását – a gyermekek ezt félreértik, és azt hiszik, hogy a szertartást követően tökéletesnek kell lenniük Az egyik leggyakoribb történet, amellyel összefutunk a Jóbarátban, az az a pánik, amelyet a gyermek a keresztelője utáni első hibája elkövetésekor tapasztal. Miután olyan tisztának érezte magát, egy vita a testvérével, vagy egy házimunkáról való megfeledkezés azt az érzést keltheti benne, hogy ezt a jó érzést örökre elrontotta!
Szülőkként és vezetőkként elengedhetetlen, hogy segítsünk a gyermekeinknek megérteni a bűnbánat tantételét. Megértik-e a gyermekeink, miszerint az, hogy észrevesszük a hibáinkat és tanulunk belőlük, része a földi tanulásunknak és fejlődésünknek? Tudják-e, hogy bármikor imádkozhatnak megbocsátásért? Tudják-e, hogy amikor hetente vesznek az úrvacsorából, megújítják a kereszteléskor kötött szövetségeiket? Tegyél bizonyságot arról, hogy a bűnbánat lehetősége áldás és ajándék. A keresztelés nem arról szól, hogy most tökéletesek legyünk, hanem arról, hogy rálépünk a szövetség ösvényére, és naponta lépéseket teszünk azért, hogy hasonlóbbá váljunk Jézus Krisztushoz.
Egy gyönyörű kezdet
Ahelyett, hogy a keresztelésre és konfirmálásra célként tekintsenek, segíthetünk a gyermekeinknek gyönyörű kezdetként látni őket – egy új élet kezdeteként Jézus Krisztus szövetséges tanítványaként. Akár izgatottnak, akár idegesnek, akár egy kicsit mindkettőnek érzi magát a gyermeked, gondoskodhatsz arról, hogy ne járjon egyedül ezen az ösvényen. Azáltal, hogy imádságosak, tudatosak és türelmesek vagyunk, segíthetünk a gyermekeinknek örömet érezni, miközben megteszik ezt a lépést a mennyei otthonuk felé.