A visszaállítás korai napjaiban élő nők
Eliza felhatalmazással szólt
Eliza R. Snow-hoz hasonlóan mi is szembe tudunk nézni a félelmeinkkel és szólhatunk bátorsággal.
Illusztrálta: Toni Oka
1884. április 14-én egy gondterhelt arcú idősödő hölgy állt ki a utah-i segítőegyleti nővérek elé, hogy szóljon hozzájuk. Eliza R. Snow volt az, a Segítőegylet általános elnöke, és egy újság arról számolt be, hogy 80 éves kora ellenére „hatalmas erővel és komolysággal szólt, valamint a hangja erősnek tűnt és betöltötte az óriási épületet”1.
Amikor Eliza megkeresztelkedett, ígéretet tett Istennek arra, hogy „mindig dicsérni fogja az Ő nevét a szentek gyülekezeteiben”2. Hű maradt ezen ígéretéhez, és több mint ezer beszédet mondott az élete során. Azonban igencsak elcsodálkoznának azok, akiknek kiváltságukban állt hallani őt, ha tudnák, hogy mennyire feszült volt, amikor nyilvánosság előtt kellett beszélnie. Még akkor is habozott felszólalni, amikor Nauvooban egy iskolában tanított, és amikor az ottani segítőegyleti gyűlésekről vezetett jegyzőkönyvet.
1868-ban Elizának lehetősége adódott szembenézni a félelmeivel, amikor Brigham Young elnök felkérte, hogy segédkezzen a Segítőegylet megszervezésében Utah egész területén. „Azt szeretném, ha oktatnád a nővéreket” – mondta. Az elgondolás annyira rémisztő volt Eliza számára, hogy úgy írta le, miszerint elakadt a szívverése.3 De összeszedte a bátorságát, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, és idővel megtanulta, hogy a nehéz elhívások elvállalása a sajátját meghaladó erővel tölti el őt.
Egy csoporthoz szólva Eliza elmagyarázta, hogy az egyház elnöke arra kérte őt, menjen misszióba; bizonyságát tette, miszerint az a legegyszerűbb, ha „rögvest megtesszük, amit elvárnak tőlünk”4. Egy másik csoportnak Eliza bevallotta, hogy alkalmatlannak érzi magát a beszédre. „Azonban a hitetek, az imáitok, és az Úr Lelke segítségével talán képes leszek olyat mondani, ami megvigasztal és megáld benneteket.”5 Tapasztalatból tudta, miszerint a Lélekre kell törekednie ahhoz, hogy képessé tegye őt hatalommal szólni.
Eliza arra buzdította a nőket, szedjék össze a bátorságukat ahhoz, hogy kiálljanak és megosszák a bizonyságukat: „Ha elmondjátok a legjobb gondolataitokat, azok gyarapodni és erősödni fognak.”6 Nemcsak ő maga tanult meg felhatalmazással szólni, hanem másokat is megtanított arra, hogy szembenézzenek a félelmeikkel és szólásra nyissák a szájukat.