Szolgálattétel a szabadságvesztésüket töltők

Írta: Marissa Widdison

Egyházi folyóiratok

Az ember lelkének értékét nem csökkenti a bűncselekmény.

Jelenleg világszerte több mint 10 millió embert tartanak fogva börtönökben és fogházakban.¹ Jézus Krisztus, aki minden embert szeret és minden nehézséget megért, arra kér minket, hogy Mennyei Atya minden gyermekének nyújtsunk szolgálattételt – beleértve azokat is, akik börtönben vannak. „Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy […] fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a Király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:37–40).

Miként teljesíthetjük a Szabadító kérését és nyújthatunk szolgálattételt a börtönben lévők számára? Kiindulópontként ez a cikk tartalmaz néhány alapvető tantételt. Imádságosan beszéld meg a helyi egyházi vezetőiddel, hogy mi lenne bölcs és helyénvaló a te területed számára.

Isten gyermekei, mint mindenki

Bár az igazságszolgáltatási rendszerek eltérnek, a bebörtönzés minden országra és kultúrára kiterjedő kihívás. Doug Richens az igazgatója az egyház szabadságvesztésüket töltő tagjai iránti segítségnyújtásnak. Más felekezeti és közösségi csoportokkal is együttműködik, hogy hátterüktől és vallási nézeteiktől függetlenül segítse azokat, akik szabadságvesztés által érintettek.

„A börtönben lévőkkel kapcsolatban gyakori előítélet az, hogy ők mind megbízhatatlanok, erőszakosak és veszélyesek – mondja Richens fivér. – Én azonban azt tapasztaltam, hogy a zömük nem ilyen. Többségük sajnálja, amit tett. Próbálnak a múlt rossz döntései fölé emelkedni, és jó életet élni.”

Vannak országok, ahol az állampolgárok felének van szabadságvesztés alatt lévő közvetlen családtagja.² Ezek a börtönben lévő testvérek, szülők és gyermekek – azon túl, hogy milyen földi kapcsolatok jellemzik őket – szintén Isten gyermekei, mint mindenki.

Halandó és örökkévaló ítélet

Bár az élet megkívánja, hogy ítéleteket hozzunk, Mennyei Atya és Jézus Krisztus az egyetlenek, akik képesek tökéletesen megítélni valakit a helyzete, cselekedetei és vágyai alapján (lásd 1 Sámuel 16:7). Ez a tökéletes ítélet minden bizonnyal számításba vesz olyan körülményeket, amelyekbe az emberek beleszületnek, s amelyek valószínűbbé teszik a börtönbüntetést, ilyen például a családi trauma, a nemzedékeken át öröklődő szegénység, a kábítószer-használat kultúrája, és így tovább. Sok más tényező – beleértve az egészséget és a jóllétet – is befolyásolhatja az ember azon képességét, hogy jó döntéseket hozzon.³ Bár fontos, hogy a társadalom betartasson olyan törvényeket, amelyek megőrzik a közösség biztonságát, ezt megtehetjük könyörülettel és az örökkévalóság szemszögéből is, elismerve, hogy sok mindent nem értünk még.

„Gondolj csak bele, hogy éreznéd magad, ha az életed hátralévő részében elítélnének a legeslegrosszabb lépésedért – mutat rá Tanja Schaffer, az egyház egyik tagja, aki egy ügyvédi irodában dolgozott, mielőtt megalapított egy fogvatartottakat támogató csoportot. – Istenen múlik, hogy megbocsásson annak, akinek megbocsát, nekünk azonban azt parancsolja, hogy mindenkinek bocsássunk meg” (lásd Máté 18:21–22).

Isten tökéletes ítéletének tantétele a bűncselekmények áldozatai számára is vigaszforrás lehet. Előfordul, hogy azok az emberek, akik másokat bántanak, sosem néznek szembe büntetéssel itt a földön. Máskor az áldozatok jóval azután is szenvedhetnek, hogy az elkövető börtönbüntetése letelt. Sokan azok közül, akik szabadságvesztés által érintettek, más-más alkalmakkor voltak már áldozatok és elkövetők is, arra emlékeztetve minket, hogy az élet olyan kapcsolatok és döntések bonyolult hálója, amelyek másokra is kihatnak. Vigaszra lelhetünk, ha bízunk abban, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindent megért. Az Ő ítéletük tökéletes lesz. Az Őáltaluk kínált gyógyulás – mind az ártatlanok, mind a bűnbánók számára – teljes lesz (lásd Jelenések 21:4).

A vezetők szerető példája

Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mesélt egy gyűlésről, ahol körülötte mindenki fehérbe volt öltözve. Énekeltek, imádkoztak, és Isten szeretete bőséges volt.⁴ Ellentétben azzal, amit sokan elképzelünk, ez nem egy templomi gyűlés volt. Ez egy lelkiszolgálati börtönlátogatás volt, ahol a fehér kezeslábas volt az egységes egyenruha.

„Az egyház vezetői mindenkivel törődnek, akik bűncselekmény vagy szabadságvesztés által érintettek – teszi bizonyságát Richens fivér, egy olyan vezetőről is mesélve, aki a saját egyházi folyóiratát mindig odaajándékozza valakinek, akit havonta meglátogat a börtönben. – Gyakran látogatják a börtönben lévőket, támogatják a családjukat, és gyengéden gondoskodnak az áldozatokról.”

A büntetésvégrehajtásban végzett lelkiszolgálat a cövekelnök felelőssége, aki az egyházközségi vezetőkkel együtt dolgozva foglalkozik a területük határain belül élők szükségleteivel. Mit tesznek a cöveki vezetők azért, hogy szolgálattételt nyújtsanak a börtönben lévő egyháztagoknak, és hogy felemelő üzeneteket osszanak meg velük? Néhány helyen az egyháztagok elhívást kaphatnak arra, hogy meglátogassák és tanítsák a börtönben lévőket. Richens fivér elmondta, hogy a támogatásra elhívottak gyakran idegesek kezdetben, később azonban olyan jelentőségteljesnek érzik az elhívást, hogy nem is akarnak soha felmentést belőle.

Elmondása szerint „ez a tiszta vallás” (lásd Jakab 1:27).

Miközben egyáltalán nem kell azt éreznünk, hogy kötelező olyan embereket meglátogatnunk a börtönben, akiket nem ismerünk, a szolgálattételnek ugyanakkor vannak más, biztonságos módjai. Íme pár példa:

Imádkozz a börtönben lévő emberekért, különösen azokért, akiket név szerint ismersz. Az imának nagy ereje van!
Egyeztess a helyi börtönökkel vagy fogházakkal, hogy szükségük van-e adományozott holmikra. Számos létesítményben engedélyezik az olvasást, az olyan kézimunkát, mint a horgolás, a kézműves alkotásokat, valamint a családtörténeti kutatást.
Ha ismersz valakit, aki börtönben van, írhatsz neki felemelő leveleket. Hozz biztonságos és bölcs döntéseket a kommunikációd során. Kövesd a Lelket és tartsd meg a megfelelő határokat.
Bánj a szabadságvesztésüket töltők családtagjaival – különösképpen a gyermekekkel – szeretettel, tisztelettel és befogadással. Tartsd észben, hogy általában a családtagok is ártatlan áldozatok. A Szentlélek segíthet tudnunk, mi a legjobb mód arra, hogy a család minden tagjának szolgálattételt nyújtsunk.

A Szentléleknek nincsenek korlátai

A szabadságvesztés rendkívül nehéz időszak lehet egy ember életében. A Szentlelket azonban nem korlátozzák falak, rácsok vagy láncok. Az ima, a szentírás-tanulmányozás és az alázat ugyanolyan gyorsan meghívhatja az Ő vigasztaló jelenlétét egy zárkába, mint azon kívül. Ebből adódóan a börtön a csodák helye is lehet.

Portia Louder, az egyház egyik tagja, aki a szabadságvesztése alatt blogbejegyzéseket írt, a hit és az önismeret rögös útjaként jellemezte azt. „Elég komoly küzdelmeken vagyok túl az életemben, de érzem, ahogyan meggyógyít egy leírhatatlan szeretet – írta a börtönből. – Bármilyen kihívással is nézel most szembe, bárhol is tartasz a saját utadon, kérlek, ne add fel!”

Garff Cannon, aki gyülekezeti elnökként szolgált egy fogházban, elmesélte, a Lélek miként sugalmazta arra, hogy kedvesen szóljon egy kemény szívű fogvatartotthoz, aki korábban zűrös életet élt. „Amit az előbb mondtál nekem, azok a legkedvesebb szavak voltak, amit az életben mondtak nekem – válaszolta ez a férfi. – Nem nagyon emlékszem arra, hogy valaha is kedvesen vagy törődéssel szóltak volna hozzám. Köszönöm!” A látogatást imával zárták, amiben ennek a férfinek évek óta nem volt része.

„Bizony, a Szentlélek határozottan jelen van a büntetésvégrehajtás intézeteiben – teszi erről bizonyságát Cannon fivér. – Isten gyermekei vannak ott, és Ő szeretné visszakapni őket.”

Isten erőteljes ígéreteket tesz mindazoknak, akik azt választják, hogy követik Őt, függetlenül attól, hogy a Vasárnapi Iskolán vagy egy börtönben hallunk Őróla először. Miként azt az Ezékiel 36:26 is kijelenti: „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek”.

A társadalomba való visszailleszkedés rendkívül emberpróbáló

Az ember lelkének értékét nem csökkenti a bűncselekmény (lásd Tan és szövetségek 18:10). Amikor valaki jó irányba szeretne változni, vajon engedjünk neki, hogy fejlődjön és megbocsátást nyerjen?

„Isten kegyelme és könyörülete hatalmas – mondja Richens fivér. – A börtönben lévők néha már sokkal azelőtt érzik az Úr megbocsátását, hogy az állam, a társadalom vagy akár néhány egyháztag megbocsátana nekik.”

Szabadságvesztés után nagyon nehéz visszailleszkedni a társadalomba. A börtönbüntetésüket letöltők gyakran nehezen jutnak munkához vagy lakhatáshoz. Segíthetünk nekik egészséges környezetben biztonságra lelni és építő hobbikat űzni. Talán az egyik legfontosabb dolog, amelyet tehetünk, az, hogy legyünk pozitív és erőt adó barátok. Amikor az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásán indulva Joseph Smith a börtönreformról beszélt, azt tanította, hogy „a szigor és az elkülönítés sosem fogják tudni úgy megreformálni az emberi hajlamot, mint az értelem és a barátság”⁵.

A könyörület számít

Júdás arra ösztönözte a szenteket, hogy „könyörülje[nek]” (Júdás 1:22). Szavai a Szabadító azon kérését visszhangozzák, miszerint emlékezzünk a foglyokra. Miként teszünk majd eleget ezeknek a kéréseknek? Tegyünk erőfeszítést azért, hogy Isten jóságával tápláljuk azokat, akik megtapasztalják a börtönbüntetést – valamint a családjukat is. A könyörületünk számít.

A rácsok fényképét készítette: Peggy Marie Flores; a sétáló pár fényképét készítette: Nancy Ann Kirkpatrick; további fényképek a Getty Images jóvoltából

A fonal fényképét készítette: Auralie Jones