Jöjj, kövess engem!: Tan és szövetségek 18–19
Minden egyes lélek értéke
Írta: Jan E. Newman fivér
második tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében
Február 22–28.
Miért vagyunk annyira értékesek Mennyei Atyánk számára?
Lift Up the Hands That Hang Down [Emeld fel a lecsüggesztett kezeket]. Készítette: J. Kirk Richards
Nemrégiben sugalmazást éreztem arra, hogy vegyem fel a kapcsolatot egy olyan családdal, akiket 40 évvel ezelőtt fiatal misszionáriusként tanítottunk és kereszteltünk meg a társammal Belgiumban, Brüsszelben. Már jó ideje nem beszéltem egyikükkel sem.
A mai technika csodája által rákerestem a közösségi médián az anyukára ebből családból. Sikerült összehoznunk egy csodálatos videóbeszélgetést. Visszaemlékeztünk azokra az évekkel korábbi közös szent élményekre, amikor a családja a visszaállított evangéliumról tanult.
Az egészsége megromlott, és a körülmények úgy hozták, hogy különvált a családjától. A beszélgetés közben éreztem azt a mély szeretetet, amelyet Mennyei Atya és a Szabadító táplál ez iránt a kedves nővér iránt. Éreztem az ő nagy örökkévaló értékét, bár valamennyire eltávolodott az egyháztól. Kifejeztem iránta a szeretetemet és bizonyságot tettem arról, hogy Isten szereti őt és törődik vele. Könnyek gyűltek a szemünkbe, miközben kifejezésre juttattuk az egymás iránti szeretetünket. Megfogadtuk, hogy gyakrabban fogunk beszélni. Nagyon hálás voltam, amiért egy mindentudó és szerető Isten arra ösztönzött, hogy vegyem fel a kapcsolatot e kedves barátommal aznap.
Isten szeretetének „miértje”
Amikor egy angyal megkérdezte Nefit Isten leereszkedéséről, ő alázatosan így válaszolt: „Tudom, hogy szereti gyermekeit; de nem ismerem minden dolognak a jelentését” (1 Nefi 11:17). Gyakran eltűnődöm azon, hogy Nefi miként értette meg ezt az egyszerű, gyönyörű igazságot: Isten szereti az Ő gyermekeit. Egyértelmű, hogy Krisztus tanát a „jó szül[ei]” tanításaiból ismerte (1 Nefi 1:1). Azonban a Szabadító „miértjét” is ismerte. És mi ez a „miért”?
Miért engedte Isten készségesen, hogy a Fia áldozatul szolgáljon? Miért küldött minket ide, hogy próbára tétessünk? Amint azt egy hasonlóan gyönyörű igazság tanítja, azért, mert „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (Tan és szövetségek 18:10).
Miért vagyunk annyira értékesek az Ő számára? Alapjában véve azért, mert az Ő gyermekei vagyunk és szeret minket. Azonban a következő néhány versben Isten leírja azt a nagyszerű ajándékot, melyben az Ő szeretetéből fakadóan mindannyiunkat részesít: ez pedig az Ő Egyszülött Fia, Jézus Krisztus. Azért küldte az Ő Fiát, hogy elszenvedje „a halált testben; tehát minden ember fájdalmát elszenvedte, hogy minden ember bűnbánatot tarthasson és hozzá jöhessen. És feltámadt a halálból, hogy minden embert őhozzá hozhasson, a bűnbánat feltételeivel” (Tan és szövetségek 18:11–12). Azt mondja nekünk: „…ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).
Bűnbánat és öröm
Nem csoda, hogy Mennyei Atya nagy örömet érez, amikor bűnbánatot tartunk. Készséges bűnbánatunk a világ Szabadítójának és Megváltójának nagyszerű és páratlan ajándéka iránti mély hálánkat bizonyítja. Csakis Jézus Krisztus által és Őrajta keresztül válhatunk érdemessé arra, hogy magabiztosan álljunk Isten jelenlétében (lásd Tan és szövetségek 121:45).
Russell M. Nelson elnök így magyarázta: „…túl sokan vannak, akik a bűnbánatot büntetésnek tekintik – olyasvalaminek, ami kerülendő, kivéve a legsúlyosabb körülmények közepette. Ezt a büntetést jelentő érzetet azonban Sátán kelti. Megpróbálja megakadályozni, hogy Jézus Krisztusra tekintsünk, aki tárt karokkal vár, azzal a reménnyel és hajlandósággal, hogy meggyógyítson, megbocsásson, megtisztítson, megerősítsen és megszenteljen minket. […]
Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát. Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt.”1
Lux Condivis (Shared Light) [Lux Condivis (Megosztott fény)]. Készítette: J. Kirk Richards
Felkérés a segítségre
Az utolsó napi kinyilatkoztatásokban az Úr számos alkalommal kéri fel az Ő gyermekeit-szolgáit, hogy segítsenek Neki és az Ő Fiának a szabadítás és felmagasztosulás munkájában (lásd Tan és szövetségek 18:14). Gondoljatok csak bele! Tökéletlen mivoltunkban a világegyetem Istene minket kér fel arra, hogy segítsünk nagy értékkel bíró gyermekeinek visszatérni Őhozzá. Tudja, hogy a munka emberpróbáló. Sokan lesznek majd, akik nem fogadják el a kérésünket, hogy Őt hallgassák. Ő azonban megerősíti, hogy Ő minden egyes ember Istene. „És ha úgy lészen, hogy minden napotokon munkálkodtok, bűnbánatot kiáltva e népnek, és csupán egy lelket hoztok énhozzám, mily nagy lesz a ti örömötök ővele Atyám királyságában!”(Tan és szövetségek 18:15; kiemelés hozzáadva.)
Feltehetitek magatoknak a kérdést: Mit tehetek azért, hogy segítsek valakinek Krisztushoz jönni, bűnbánatot tartani, és megáldatni az Ő engesztelő áldozata által?
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából az alábbi tanácsot adta a szabadítás és felmagasztosulás munkájában való részvétel kapcsán: „Értsd meg, hogy nem a te dolgod mások megtérítése. Az a Szentlélek szerepe. A te dolgod az, hogy megoszd, ami a szívedben van, és a hitelveid szerint élj.
Tehát ne csüggedj, ha valaki nem fogadja el azonnal az evangélium üzenetét. Ez nem személyes kudarc.
Ez kizárólag az egyénre és Mennyei Atyára tartozik.
A te feladatod az, hogy szeresd Istent és szeresd a felebarátaidat, az Ő gyermekeit.
Higgy, szeress, cselekedj!
Kövesd ezt az ösvényt, és Isten csodákat művel majd általad, hogy megáldhassa az Ő drága gyermekeit.”2
Breakthrough [Áttörés]. Készítette: J. Kirk Richards
A fátyol mindkét oldalán
A felkérés, hogy jöjjünk Krisztushoz a bűnbánat által, nem csak azok számára van fenntartva, akik ezen a földön élnek. „A halottak, akik bűnbánatot tartanak, meg lesznek váltva, Isten házának szertartásai iránti engedelmesség által” (Tan és szövetségek 138:58). A templomi és családtörténeti munka fontos szempont a szétszórt Izráel egybegyűjtésében a fátyol mindkét oldalán. Hatalmas örömmel tölthet el minket, amikor elvégezzük a munkát azokért, akik a lélekvilágba távoztak, tudva, hogy abban a birodalomban – Wilford Woodruff elnök (1807–1898) szavaival élve – „nagyon kevesen lesznek, ha lesznek egyáltalán, akik nem fogadják be az evangéliumot”3. Kétségtelen, hogy várakozással tekintenek arra a napra, amikor az Úr házában elvégzik értük a szabadító szertartásokat.
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Amikor egybegyűjtjük családunk feljegyzéseit, és elmegyünk a templomba az őseink helyett, akkor Isten sokat valóra vált e megígért áldások közül – a fátyol mindkét oldalán egyidejűleg. Hasonlóképpen áldásban részesülünk, amikor segítünk másoknak az egyházközségünkben és a cövekünkben is megtenni ugyanezt. Azok az egyháztagok, akik nem élnek a templom közelében, szintén elnyerhetik ezeket az áldásokat, amikor részt vesznek a családtörténeti munkában, összegyűjtve őseik neveit a templomi szertartások elvégzéséhez.”4
Csodálatos tudni, hogy Mennyei Atyánk minden egyes gyermekét szereti. Nagy értékkel bírunk Számára. Mindegyikünk szent felelőssége, hogy szolgálattételt nyújtson az Ő gyermekeinek a fátyol mindkét oldalán, valamint segítsen nekik felismerni a nagy értéküket.
Segítsünk nekik meglátni az értéküket!
Arra kérlek benneteket, hogy vegyétek fel a kapcsolatot azokkal, akik az életetek részei voltak, azonban egy időre talán megfeledkeztetek róluk. Vegyétek fel a kapcsolatot azokkal, akik letértek a szövetség ösvényéről. Krisztusi szeretettel nyújtsatok szolgálattételt a szükséget szenvedőknek. Kapcsolódjatok a fátyol túloldalán lévőkhöz a templomi és családtörténeti munka által, beleértve az indexelést is. Segítsetek másoknak érezni Isten szeretetét rajtatok keresztül.
Az ígéret szerint minden vasárnap beszélgettünk a drága belga barátommal, több mint 4 hónapon át. Megkértem, hogy töltse le az Evangéliumi könyvtár alkalmazást. A helyi gyülekezeti elnöknek beszéltek erről a nővérről, a teljes idejű misszionáriusok pedig meglátogatták és papsági áldást adtak neki. A következő héten több mint 30 év után újra részt vett az úrvacsorai gyűlésen. Amikor legutóbb beszéltünk, örömmel mesélte, hogy újra Jézus Krisztus Egyháza kötelékébe tartozik.
Azt is elmondta nekem, hogy a legidősebb lánya még mindig tevékeny az egyházban. Azonnal felvettem a lányával a kapcsolatot videóbeszélgetésen keresztül. Bemutatott a négy gyönyörű gyermekének, majd elmesélte, hogy aznap este a teljes idejű misszionáriusokat várják vacsorára az otthonukba. Micsoda áldás volt látni, hogy ő még mindig hithű tagja az egyháznak!
A beszélgetésünk közben kis mértékben megértettem e szentírás üzenetét: „És most, ha örömötök nagy lesz egy lélek miatt, akit énhozzám hoztatok Atyám királyságába, mily nagy lesz az örömötök, ha sok lelket hoztok énhozzám!” (Tan és szövetségek 18:16).
Minden egyes lélek értéke nagy!
„Értsd meg, hogy nem a te dolgod mások megtérítése. Az a Szentlélek szerepe. A te dolgod az, hogy megoszd, ami a szívedben van, és a hitelveid szerint élj.” Dieter F. Uchtdorf elder
Mindegyikünk szent felelőssége, hogy szolgálattételt nyújtson Mennyei Atya gyermekeinek a fátyol mindkét oldalán.