Uram, kihez mehetnénk?

Ruben V. Alliaud elder a Hetvenektől

második tanácsos az Európa Terület Elnökségében

Az ötezer ember csodálatos módon történő megvendégelését követően Jézus elmondta az életnek kenyeréről szóló nagyszerű beszédet. Rámutatott, hogy sokan nem az üzenet miatt, hanem azért követték Őt, „mert ett[ek] ama kenyerekből, és jóllakta[k]” ¹ . Ennek okán kifejtette, hogy Ő az életnek a valódi kenyere, és hogy az ebben az életben kapott áldások, érkezzenek bár csodás módon, nem fogják megmenteni őket: „A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.” ²

Üzenete olyan hatást váltott ki, hogy „ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” ³

E reakció láttán Jézus a tizenkettekre tekintett, akik ott voltak Ővele, és azt kérdezte: „Vajjon ti is el akartok-é menni?” Péter azonnal felelősséget vállalt, előlépett és mindenki más érzését is képviselve így tiltakozott: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.” ⁴

Mindannyian mentünk már át – és fogunk is még átmenni – nehéz helyzeteken az életünkben, amikor az elvárásaink nem felelnek meg a valós helyzetünknek.

Lesznek olyan alkalmak, amikor esetleg fáradtnak, csalódottnak, csüggedtnek vagy üresnek érzitek magatokat. Talán olyan alkalom is lesz majd, amikor a régiekhez hasonlóan esetleg azt gondoljátok: „Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?” ⁵

Ezek azok a pillanatok, amikor letérdelünk, és így fohászkodunk:

„Hol találok békét,

Lelkemnek vigaszt,

Mikor magányos vagyok és senkim sincs?

Mikor a bosszúság és a bősz harag

Megsebzett szívemet

szétfeszíti?” ⁶

Hadd osszak meg veletek néhány olyan tantételt, amelyek megértése segíteni fog nekünk kitartani, miközben jobb időkre várunk.

Ennek az életnek a célja. Russell M. Nelson elnök arra emlékeztetett minket, hogy „az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket.” ⁷

Soha ne veszítsétek szem elől azt, hogy ez a föld, amelyen élünk, a szabadítás tervének véghez vitele céljából lett megteremtve és előkészítve számunkra: „És próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik” ⁸ , az élet járulékos kihívásai ellenére. Másrészt viszont, amint az Joseph Smith prófétának el lett magyarázva, „mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd.” ⁹ A próbatételek természetüknél fogva nehezek. Azonban ezt megértve felismerjük, hogy nem velünk van valami gond, hanem pontosan azt a célt töltjük be, amiért itt vagyunk.

Soha ne ugorjatok ki a hajóból a vihar közepén! Egy pillanatra képzeljétek el, hogy az óceán közepén, egy nagyon erős vihart átszelő hajón vagytok. Képzeljétek el, hogy „a vihar tombol, a víz a magasba csap, a sötét mindent beárnyékol, elrejti fényét a nap!” ¹⁰ Biztos vagyok benne, hogy sok benyomás és érzés jutna eszetekbe, de nem lenne köztük az, hogy kiugorjatok a hajóból. Az evangélium hajója mindig védelmet fog nyújtani nekünk, valamint fedezéket az élet viharai közepette.

Ragaszkodjatok a már meglévő hitetekhez és tudásotokhoz! Benjámin király arra buzdított minket, hogy higgyünk Istenben, higgyük el, hogy Ő minden bölcsesség és hatalom birtokában van, és higgyük el, hogy „az ember nem fogja fel mindazon dolgokat, melyeket az Úr felfogni képes.” ¹¹ Bizonyos értelemben alkossa a bizonyságunk részét az, hogy megértjük a tudatlanságunkat.

E halandó tapasztalat részeként nincsenek azonnali válaszaink az élet minden járulékos kérdésére. Vagyis „kapaszkodjatok erősen abba, amit már tudtok, és álljatok szilárdan, míg további tudást nem kaptok!” ¹²

Azok a dolgok, amelyeket viszont tudunk, sokkal fontosabbak és erőteljesebbek azoknál a dolgoknál, amelyeket még nem egészen értünk.

Azért imádkozom, hogy e tantételeket befogadva újra és újra Péterhez hasonlóan szólhassunk: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.” ¹³