Hithűen öregedve

Történetek, melyek összekötnek bennünket

Írta: Christy Monson

Megerősíthetjük a családunkat azáltal, hogy példákat mesélünk múltbéli és mostani hitről és bátorságról.

Illusztrálta: Carolyn Vibbert

Idősebb koromra megváltozott a családomban betöltött helyzetem. Egykor fiatal édesanya voltam, aki izgága gyermekek csoportját próbálta összeterelni az otthoni estnek nevezett szervezett káoszba. Most nagymama vagyok – néha a családi események sűrűjében, néha pedig a háttérben. Egy láncszemmel előrébb léptem az élet láncolatában. Két korábbi nemzedéket is szerettem, köztük a férjemet, akik azóta a fátyol túloldalán vannak. És imádom a földön jelenleg jelen lévő két nemzedéket (valamint a néhány dédunokát az azt követő nemzedékből).

Az egyik szerepnek, melyet most betöltök, a Jöjj, kövess engem! családi videókonferenciák végén jön el az ideje. Tágabb családként egy online játékprogramot használunk arra, hogy segítsünk az unokatestvéreknek megismerni egymást, és segíteni mindannyiunknak emlékezni az őseinkre vagy megismerni őket. Ennek során rájöttem, hogy nem csupán a templomi szövetségeink kötik össze örökre a családunkat, hanem a bátorságról és hitről szóló közös történeteink is.

Lelkesítő múlt

Hiszem, hogy mindegyikünknek van egy története a hitről és a bátorságról, melyet megoszthatunk. Akik előttünk jártak, egészen biztosan lelkesíthetnek minket, miközben felidézzük a lelkiségüket és az áldozatukat. Például:

• A családunk hálás egy fiatal fiúért, Christian Hans Monsonért, aki az 1800-as évek során ételt vitt a misszionáriusoknak a norvégiai Fredrikstad fogházába. A misszionáriusok tanították neki az evangéliumot. Titokban kieresztette őket a fogházból, és ők egy csillagfényes éjszakán megkeresztelték őt a közeli fjordban. Miután csatlakozott az egyházhoz, az édesapja elzavarta. Ő azonban eljutott a Sóstó-völgybe, hogy igazlelkű utódokat neveljen.

• Johanna Kirstine Larsen története is felemelően hat ránk. A Sóstó-völgybe vezető útjuk során a pionírokból álló csapatuk, melyet ifj. Brigham Young vezetett, belefutott egy kiterjedt préritűzbe. Miután buzgó imát mondtak, a láthatáron lévő kis felhőből zivatar lett, amely eloltotta a tüzet.

Ösztönzés napjainkra

A lányunokám és az „örökbe fogadott” lányunokám, egy fiatal megtért, aki a lányom családjával él.

Fénykép a szerző jóvoltából

Mélységes hálát érzek ezekért a hithű, derék lelkekért. Ugyanakkor a családunkban lévő mai bátor lelkek is alázattal töltenek el. Így aztán úgy döntöttem, hogy minden egyes családi gyűlésünkön megkérek két unokát, hogy osszák meg bizonyságukat a hitről és a bátorságról. Ez nemcsak a család többi tagját lelkesíti, hanem azt is lehetővé teszi, hogy ők ketten pár perc erejéig áttekinthessék, miként segítette át őket Isten egy nehéz időszakon. Íme két történet.

• A lányunokánk fiatal tizenéves korában megküzdött a pajzsmirigyrákkal. Ezt mondta: „Mennyei Atya vezetett engem, különösen a sugárkezelés hete alatt. A bizonyságom és a kutyusom, Daisy segített át ezen.”

• Amikor egy fiatal megtért hajlék és család nélkül találta magát, a misszionáriusok elhozták őt a lányomékhoz. Magunkhoz vettük őt, és úgy tekintünk rá, mint aki közülünk való. Ez az elragadó fiatal megtért azt mondta: „Megtanultam, hogy még ha félek is, akkor is képes vagyok nehéz dolgokat megtenni Mennyei Atya segítségével.” Szeretetteljes, vidám hozzáállásával megáld minket.

Nagymamaként betöltött szerepemben újra megtanultam, hogy szülőként és nagyszülőként is sokat tehetünk azért, hogy megerősítsük örökkévaló családi láncunk láncszemeit. A múltból és a jelenből származó, hitről és bátorságról szóló történetek elmesélése az egyik módja annak, hogy segítsünk a gyermekeinknek és az unokáinknak abban, hogy legyen hitük és bátorságuk, miközben szembenéznek a jövővel. Egyúttal nagyszerű módja annak is, hogy segítsük a gyermekek szívét az atyáikhoz és az anyáikhoz fordítani (lásd Malakiás 4:6).

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.