Életünk biztonságos utazása

Írta: Nathan Garlick

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Texasban él.

Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni azért, hogy mindent megadhassak a kisfiunknak, amire szüksége lesz ahhoz, hogy sikeresen el tudjon igazodni ebben az életben.

Kép

a repülőgép plafonjáról lógó maszk

Amint a légiutas-kísérők nekikezdtek a szokásos biztonsági utasításaiknak, ellenőriztem, hogy a fiam, Max, rögzítve van a mellettem lévő ülésre helyezett csecsemőhordozójában.

Visszagondoltam arra a napra, amikor Max pár hónappal korábban megszületett. Amikor először tartottam a kezemben a kórházban, elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ne essen baja, hogy megtanítsam, miként leljen boldogságra, és hogy mindent megadhassak neki, amire szüksége lesz ahhoz, hogy sikeresen el tudjon igazodni ebben az életben.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb apának ugyanilyen érzései szoktak lenni. Az enyémek különösen szívbe markolóan tolultak fel bennem, amikor a szemébe néztem, és felidéztem a születését megelőző küszködést a meddőséggel, valamint mindazt a testi, érzelmi és lelki árat, melyet a feleségemmel ezért fizettünk.

A légiutas-kísérők éppen elmagyarázták, hogyan kell használni a vészhelyzet esetén kioldódó oxigénmaszkokat, majd amikor egyikük a mi sorunkhoz ért, teljes komolysággal folytatta. Egyenesen rám mutatott. „Ha leereszkednek a maszkok, először a sajátját teszi fel, mielőtt neki segítene” – mondta a hölgy Maxre mutatva. Valamilyen oknál fogva a hangsúly, amellyel az először szót kiejtette, villámcsapásként ért.

Kitekintve a repülőgép ablakán, elképzeltem a jelenetet – a kioldódó oxigénmaszkokat –, és közben kételkedtem abban, hogy nyugodt szívvel késlekednék segíteni Maxnek. Aztán eszembe jutottak azok a szavak, melyeket Jézus Krisztus Péterhez intézett, akinek egyetlen vágya abban a pillanatban a Szabadító szolgálata és védelmezése volt: „Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32).

És akkor leesett: úgy tudok a legjobban segíteni Maxnek, ha először önmagamnak segítek. Rájöttem, hogy ha arra kerül a sor, hogy a fejemre kell rögzítenem a saját oxigénmaszkomat, az csupán pár másodpercbe telik, de aztán teljes mértékben és megfelelően segíthetek Maxnek. Az út hátralevő részében az olyan kis és egyszerű – ám örökkévaló szempontból az oxigénmaszkoknál sokkal fontosabb – dolgokra gondoltam, amelyeket megtehetek először én azért, hogy aztán segítsek Maxnek; hogy először én megtérjek, aztán pedig megerősítsek másokat.

A következő dolgok csupán néhány percet vesznek igénybe az időmből, de nagyon sokat számítottak abban, hogy megerősítsenek:

A térden állva mondott ima segít nekem megfelelően odafigyelni arra, hogy őszinte beszélgetést folytassak Mennyei Atyával.
Gazdagabb szentírás-tanulmányozási élményt eredményezett számomra az, hogy egy jegyzetfüzetbe vagy egy számítógépes dokumentumot használva leírom a gondolataimat és meglátásaimat. 
A templomi hódolat vagy az általános konferenciai beszédek áttekintése során mindig segített fontos meglátásokra és megértésre szert tennem, amikor megálltam, hogy feltegyem magamnak a kérdéseket: „Mit jelent ez valójában?” Vagy: „Mit jelent ez számomra?”
Annak a lejegyzése minden egyes nap végén, hogy miként láttam aznap az Úr kezét az életemben, segített könnyebben meglátnom az Ő hatását, és közelebb éreznem magam Őhozzá.¹

Elgondolkodtató az a tény, miszerint Krisztus azt tanította nekünk, hogy „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33; kiemelés hozzáadva). Amikor arra gondolok, hogy „ezek mind”, akkor elképzelem mindazokat az áldásokat, amelyeket Mennyei Atya készen áll kiárasztani a családunkra, amennyiben minden egyes nap szándékosan Őt választjuk Istenünknek (lásd Jeremiás 24:7).

Kép

apa és fia a tengerparton sétál

Sokszor érzem magam elégtelennek apaként, és „az adott pillanatban” (Tan és szövetségek 100:6) ahhoz szükséges válaszokért és útmutatásért imádkozom, hogy segíthessek másoknak. Amikor tudatos erőfeszítést teszek arra, hogy először a Mennyei Atyámmal és Jézus Krisztussal való kapcsolatomra összpontosítsak, jobb helyzetben érzem magam arra, hogy segítsek másoknak, különösen a családomnak.

Tudom, hogy az életem lehet a legnagyszerűbb lecke, amelyet valaha is taníthatok Maxnek és másoknak. Amint mélyebben megtérek Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, jobban meg tudom erősíteni a körülöttem lévőket.

Az élet lelki, érzelmi vagy fizikai vészhelyzeteiben, amikor a képletes oxigénmaszkok kioldódnak, és másoknak szükségük van a segítségünkre, ha megtettük a kis és egyszerű dolgokat, hogy biztosítsuk a Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához való sziklaszilárd megtérést, akkor a legjobb helyzetben leszünk ahhoz, hogy segítsünk másoknak Őhozzá jönni, aki a Lelkünk Gyógyítója és Szabadítója.