Szembenézni a Góliátjainkkal. Liahóna, 2022. jún.
Szolgálattételi tantételek
Szembenézni a Góliátjainkkal
Hogyan segíthetünk másoknak is így tenni?
Russell M. Nelson elnök a Covid19-világjárvány előtt ezt mondta: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”1
Barbara csupán néhány hónapja élt egy új egyházközségben, amikor a járvány elkezdődött. Sokakhoz hasonlóan ő is kénytelen volt rájönni, hogy a tervei a fejük tetejére álltak. Azt gondolta, hogy az új barátokkal való találkozás csodálatos élmény lesz, de inkább küszködéssé vált. Az elszigeteltség időszakában a szolgálattétel mintáinak meg kellett változniuk. Nem sok esélye volt megismerni az új egyházközsége tagjait. Azt kérdezte magától: „Hogyan látogassam, szolgáljam, segítsem és szeressem a nővéreket, amikor nem is lehetséges ellátogatni másokhoz? Még sms-t is nehezen küldhetek, ha a nővérek nem ismerik fel a nevemet vagy a számomat, mert új vagyok.”
Ilyen körülmények között még fontosabbnak érezte, hogy imádkozzon és figyeljen a késztetésekre. Néha arra érzett késztetést, hogy egyszerűen csak dobjon be egy pár soros üzenetet. Máskor sms-t küldött, hogy megköszönje az egyik nővérnek az úrvacsorai gyűlésen elmondott imáját, vagy hogy kifejezze a nagyrabecsülését egy másik nővér férjének a bizonyságáért. Időnként egy közösségi távolságot betartó látogatás, a meglátogatott testvér tornácán, segített kielégíteni a személyes találkozók iránti szükségletét. Az egyik késztetés eszébe juttatott egy tál otthonosan illatozó sütőtök-krémlevest, így hát házhoz vitte a receptet és a sütőtököt.
Igaz, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a beköltözéskor remélte. Az elszigeteltség miatt tovább tartott megismernie a nővéreit. Amikor azonban követte Nelson elnök azon tanácsát, hogy növelje a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességeit, felülkerekedett a kihívásokon, jobb szolgálattevő nővér lett belőle, és szoros barátságokat alakított ki.
Szemtől szembe az óriásokkal
A világ zavaros tud lenni, tele félretájékoztatással és ellentmondó véleményekkel. Isten azonban prófétákat adott, hogy utat mutassanak nekünk. Segíthetünk másoknak abban, hogy legyen hitük a közvélekedés ellenére is követni az Urat és az Ő prófétáit, mert a kihívásainktól függetlenül „a csata az Úré” (1 Sámuel 17:47).
Amikor Góliáttal nézett szembe, Dávid félretette a sisakot, a páncélt és a kardot, és ehelyett öt sima kővel és egy parittyával fegyverezte fel magát. A védtelennek és sebezhetőnek tűnő Dávid le tudta győzni az óriást, mindössze a parittyája és az Istenbe vetett hite révén. (Lásd 1 Sámuel 17:38–50.)
Felkészületlennek érezhetjük magunkat arra, hogy szembenézzünk a kihívásainkkal, amikor nem ismerjük az összes kívánt választ. Ha azonban megvan a hitünk ahhoz, hogy néhány sima kővel is továbbhaladjunk, az elegendő lesz ahhoz, hogy az Úr elvégezhesse az Ő munkáját.
Megfontolni való tantételek
Amikor segítünk másoknak, fel kell ismernünk, hogy sokféleképpen közelíthetünk meg egy feladatot. Az a célunk, hogy az Úr segítségével saját megoldásokat találva segítsünk nekik a saját lelki önellátásuk építésében.
Gondold át, milyen módokon segíthetnél azáltal, hogy építed az Úr prófétájába és a személyes kinyilatkoztatásba vetett hitüket és bizalmukat.
Ide tartozhat az is, hogy megosztod a saját élményeidet arról, amikor útmutatásra és vigaszra leltél azáltal, hogy követted a prófétát és isteni útmutatásra törekedtél.
Arra is felhívhatod a figyelmüket, hogy hol tanulhatnak arról, amit a próféták a hasonló körülményekről mondtak.
Mit tehetünk?
Legyen bátorságod megosztani a tanúbizonyságodat arról, hogy békesség és biztonság van az Úr prófétákon és személyes kinyilatkoztatáson keresztül adott útmutatásának a követésében.