Apám és a templom

Írta: Thierry K. Mutombo elder

a Hetvenektől

Édesapám pompás fehér házról szóló álma arra emlékeztet engem, hogy a templomnak mindig az életünk középpontjában kell lennie.

egy férfi egy fa alatt a templom felé tekint

Még kisfiú voltam, amikor a családom csatlakozott az egyházhoz. Néhány héttel a keresztelőnk után édesapám álmot látott. Egy gyönyörű utcán sétált. A távolban egy pompás fehér házat látott. Soha nem látott még ilyen lélekemelő épületet.

Másnap reggel megosztotta az álmát a családunkkal. Megosztotta azt az idős misszionárius házaspárral is, akik az evangéliumot tanították a családunknak. A misszionáriusok elmondták neki, hogy az álmában szereplő ház egy jelkép. A templomra utal.

Képeket mutattak neki az egyház néhány templomáról szerte a világon. Azt mondták, hogy egy nap templom fog épülni ott, ahol lakunk, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Édesapám egész életében azért imádkozott, hogy templom legyen az országunkban.

Valóra vált álom

25 év elteltével az álom valóra vált. A 2011. októberi általános konferencián Thomas S. Monson elnök bejelentette a Kongói Demokratikus Köztársasági Kinshasa templom tervezett építését. A bejelentés édesapámat tette a földön a legboldogabb emberré! Nagy örömére 2016. február 12-én ott lehetett az első kapavágási ünnepségen, amelyen Neil L. Andersen elder elnökölt a Tizenkét Apostol Kvórumából.

Sajnos édesapám 2016 decemberében, még a templom elkészülte előtt elhunyt. 2018 júniusában Utah-ban, Salt Lake Cityben voltam. A Utah-i Jordan River templomban el tudtam végezni édesapámért a szent templomi szertartásokat. Aznap este édesapám álomban meglátogatott. Világosság ragyogott belőle. Tudtam, hogy elfogadta, amit érte tettem.

Szeretettel gondoltunk édesapámra, amikor Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából felszentelte az elkészült Kinshasa templomot 2019. április 14-én. Röviddel később a családom szertartásokat végzett, hogy édesapámat és édesanyámat egymáshoz pecsételjék. Ezután hozzájuk pecsételték a gyermekeiket. A családunk örökké emlékezni fog erre a napra. Örömkönnyeket hullattunk. Tudtuk, hogy ha engedelmeskedünk Isten törvényeinek és parancsolatainak, és a szövetségeinkhez hűen élünk, akkor a családunk örökre együtt lehet.

Édesapám álma egy gyönyörű fehér házról arra emlékeztet engem, hogy a templomnak mindig az életünk középpontjában kell lennie. Vannak, akik nagy távolságokra utaznak, és nagy áldozatokat hoznak azért, hogy az Úr házába menjenek. De még ha nem is mehetünk el a templomba, mert messze van, vagy éppen a templom felépítésére várunk – vagy éppen örvendezünk, mert már van a közelben egy templom –, a templomnak állandóan a gondolatainkban és a szívünkben kell lennie.

egy férfi álmot lát, amelyben szerepel egy templom és egy fehérbe öltözött férfi is

Miért vannak templomaink?

Ésaiás próféta ezt tanította: „Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein” (Ésaiás 2:3).

Az egyház tagjaiként mindig szem előtt kell tartanunk a templomban tanított örökkévaló látásmódot – hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt a földön. Emlékeznünk kell arra, hogy az a célunk, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz és Vele lakjunk az örökkévalóságon át. Ezért épülnek templomok. Ezek olyan helyek számunkra, az Ő fiai és leányai számára, ahol még teljesebb mértékben tanulhatunk Mennyei Atyánkról és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról. Olyan helyek, ahol megtanulhatjuk, mit kell tennünk azért, hogy újra Velük éljünk.

Az, hogy rendelkezünk templomokkal, Isten irántunk való szeretetének jele. A templom szent hely, ahol az egyének és a családok részesülhetnek az evangélium legszentebb szertartásában a saját szabadulásukért és felmagasztosulásukért. A templom emellett olyan hely, ahol szent szertartásokat végezhetnek az őseikért és másokért, akik anélkül éltek a földön, hogy lehetőségük adódott volna e szertartások elnyerésére. Így a fátyol túloldalán lévőknek lehetőséget biztosítunk arra, hogy megkapják azt, amit ebben az életben nem kaptak meg. (Lásd Zsidók 11:40; Tan és szövetségek 128:15.)

A templomok, és Izráel egybegyűjtése

Russell M. Nelson elnök ezt tanította:

„Ezek valóban az utolsó napok, és az Úr meggyorsítja munkáját Izráel egybegyűjtésében. Ez az egybegyűjtés a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. […]

Amikor az egybegyűjtésről beszélünk, akkor egyszerűen ezt az alapvető igazságot jelentjük ki: Mennyei Atyánk gyermekei közül mindenki – a fátyol mindkét oldalán – megérdemli, hogy hallja Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét. Ők maguk pedig eldöntik, hogy szeretnének-e többet tudni róla. […]

Mennyei Atyánk minden gyermeke megérdemli a lehetőséget, hogy Jézus Krisztus követését választhassa, hogy elfogadhassa és elnyerhesse az Ő evangéliumát annak minden áldásával együtt.”¹

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként, azaz az utolsó napi szövetséges Izráelként azt a megbízást kaptuk, hogy támogassuk az Urat e nagyszerű munkában. Hogyan tudjuk ezt megtenni?

Nelson elnök így válaszolta meg ezt a kérdést: „Amikor Izráelnek a fátyol mindkét oldalán történő egybegyűjtéséről beszélünk, akkor természetesen a misszionáriusi, a templomi és a családtörténeti munkára utalunk. Ugyanakkor a hit és a bizonyság építésére is gondolunk mindazok szívében, akikkel együtt élünk, dolgozunk és szolgálunk. Ha bármikor bármi olyat teszünk, amivel hozzásegítünk bárkit – a fátyol bármelyik oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel és megtartsa azokat, akkor Izráel egybegyűjtésében segítünk.”²

Más szavakkal: megkeressük az igazlelkűeket, azokat, akik „engedik Istent uralkodni”³ az életükben, és támogatjuk őket, mialatt a Lélek elvezeti őket a szövetség ösvényére, a templomba és az örök élethez.

Templomok és a visszaállítás

Éppen úgy, ahogyan az ősi Salamon „házat [épített] az Úr, Izráel Istene nevének” (1 Királyok 8:20), az egyház tagjai a visszaállítás kezdeti napjaitól kezdve parancsolatot kaptak, hogy építsenek templomot (lásd például Tan és szövetségek 57:3; 84:3–5; 124:31). Ez része volt a Dániel által megfejtett álom beteljesedésének, amelyben látta, hogy Isten olyan utolsó napi királyságot fog felállítani, amely soha nem fog elpusztulni. A királyság növekedni, terjedni és virágozni fog, mígnem az egész földet betölti. (Lásd Dániel 2:35, 44–45.) Joseph Smith azt mondta, hogy „ez az egyház be fogja tölteni Észak- és Dél-Amerikát – be fogja tölteni az egész világot”⁴.

Az Úr úgy nevezte napjainkat, mint „az evangélium adományozási korszakát az utolsó időkre; és az idők teljességére, amikor is minden dolgot egybegyűjtök, azt is, ami a mennyben van, és azt is, ami a földön van” (Tan és szövetségek 27:13). E mennyei és földi dolgok egybegyűjtésének fontos részei a templomban zajlanak.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Isten királysága a földön napjainkban. Az egyház rendeltetése az, hogy felkészítse az embereket arra, hogy örökké éljenek a celesztiális királyságban. (Lásd Tan és szövetségek 65.) Az egyház akkor jön létre, amikor Isten fiai és leányai, akiknek bizonyságuk van Jézus Krisztus evangéliumáról:

Megkeresztelkednek, és konfirmálásban részesülnek.
Templomi szertartásokat nyernek el.
Megtartják a szövetségeiket.
Megmutatják, hogy minden körülmények között hithűek és engedelmesek maradnak, és részt vesznek az utolsó napok nagyszerű munkájában. (Lásd 1 Sámuel 13:8–14; Tan és szövetségek 98:14–15.)

Az idők teljességének ezen adományozási korszaka azért jött létre, hogy Jézus Krisztus második eljövetelének az előkészületeként egybegyűjtse a szétszórt Izráelt.

Tudom, hogy Isten királysága azért lett megalapítva a földön, hogy segítsen nekünk megismerni és megérteni azt a csodálatos tervet, melyet Mennyei Atyánk készített számunkra. Az evangélium és a templom segít emlékeznünk arra, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt a halandóságban, és hová megyünk majd ez után az élet után. Tudom, hogy a templom szent szertartásai és szövetségei segíteni fognak nekünk érdemessé válni az örök életre és a felmagasztosulásra, ha hűek maradunk a megkötött szövetségekhez. Megerősítik a házasságunkat és a családunkat, és segítenek növelni az arra való személyes képességünket, hogy ellenálljunk az ellenség támadásainak, miközben naponta felkészülünk az Alkotónkkal való találkozásra.