Lányokat nevelni egyedülálló apaként

Írta: Richard M. Romney

Egyházi folyóiratok

Tudtam, hogy emberpróbáló lesz a feleségem nélkül felnevelni a lányaimat. Ám hamarosan rájöttem, hogy valójában nem vagyok egyedül.

apa és lánya tölcséres fagyit esznek — A fényképen modellek láthatók

Miután a feleségem rákban elhunyt, én az öt gyermekünk – két lány és három fiú – egyedülálló édesapja lettem. A gyermekek egyedül nevelése önmagában is kihívásokat támasztott, de különösen emberpróbáló volt számomra a két lányom felnevelése. Olyan sok dologra volt szükségük, amit csak egy nő tud igazán biztosítani. Amint azt M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke mondta: „Az anyák és a leányok sorsdöntő szerepet játszanak abban, hogy segítsék egymást a végtelen lehetőségeik felfedezésében, egy olyan világ romboló hatásai ellenére is, amely megrontja és elferdíti a nőiséget és az anyaságot.”¹ Hogyan is tudnám én pótolni ezt?

Mindezek ellenére több evangéliumi tantétel is erőt adott nekem, miközben igyekeztem terelgetni a csodálatos lányaimat és a fantasztikus fiaimat. Ezek a tantételek talán segíthetnek más egyedülálló lányos apáknak, egyedülálló fiús anyáknak, és minden egyedülálló szülőnek.

Tartsd karban az evangéliumi alapot!

Megtanultam, hogy minden gyermekem esetében (és az én esetemben is) ott kell – mindig is ott kellett – kezdenem, hogy hűek maradunk Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz. Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa azt mondta, hogy „a megpróbáltatások már régóta a hit növekedésének táptalaját alkotják”².

Miközben hitet gyakoroltunk, rájöttünk, mennyire fontos, hogy több dolgot is megtegyünk:

Emlékezzünk a kis, egyszerű dolgokra. A családi ima és a szentírás-tanulmányozás által „nagy dolgokat” (Alma 37:6) kaptunk az életünkben, például reményt és örömet.
Erősítsük egymást. Töltsünk együtt időt, beszélgessünk és biztassuk egymást. Az egyszerű támogató szavak sokat tudnak számítani.
Mutassunk példát egymásnak. A gyermekeim buzdítása a jó példa mutatására azt jelentette, hogy nekem is példát kellett mutatnom számukra. Elengedhetetlen volt, hogy továbbra is „Krisztusról beszél[je]k, Krisztusban örvendez[ze]k, …hogy gyermekei[m] tudhassák” (2 Nefi 25:26), miszerint nekik is Őrá kell tekinteniük.
Bízz Mennyei Atyában! Az Ő mindegyikünk számára készített terve a boldogság terve. Még a nehéz időkben is „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25), a családok pedig azért vannak, hogy örökre együtt legyenek. Ezek az igazságok mindennap erőt adtak nekünk.
Fogadd el és magasztald fel az elhívásokat! Tudtam, hogy fontos továbbra is elhívásokban szolgálni, szolgálattételt végezni, és rendszeresen tartani a kapcsolatot más utolsó napi szentekkel. Amikor megtudtam, hogy az egyik lányom az egyházközségi kórusban szeretne énekelni, én is csatlakoztam a kórushoz. Nagyon jól éreztük magunkat a közös énekléstől.
Hallgasd az általános konferenciát! Egyszer, közvetlenül az általános konferencia előtt, elcsüggedtem és imádkoztam, hogy megtudjam, érti-e valaki a helyzetemet. Ugyanezen a konferencián David S. Baxter elder a Hetvenektől ezt mondta: „Természetesen vannak olyan egyszülős családok, ahol az apa az egyedülálló szülő. Fivérek, értetek is imádkozunk, és tisztelgünk előttetek!”³ Ez segített megértenem, hogy az egyedülálló anyáknak adott szeretet és támogatás az egyedülálló apák számára is elérhető.

Engedd, hogy mások segítsenek!

Akárhogy is, de a lányait egyedül felnevelni próbáló édesapa voltam. Igyekeztem, hogy mindkettőjükkel egyenként is időt töltsek, ezzel is erősítve a kapcsolatunkat. De mégis hogyan segíthetnék nekik felkészülni arra, hogy nők legyenek? Hamarosan rájöttem, hogy több forrás áll rendelkezésre, mint azt gondoltam:

Családtagok. Hálát adok az Úrnak egy sógornőért és egy menyért, akik a közelben laktak és a segítségemre siettek. Részt vettek a lányaimmal a felvilágosító foglalkozásokon. Segítettek a lányaimnak felkészülni az iskolai bálokra. Legfőként pedig figyeltek. Osztoztak a lányaim reményeiben, félelmeiben, vágyaiban és céljaiban. Segítettek nekik a gyermekből serdülővé, majd pedig felnőtté válásban, úgy ismerve ezt a folyamatot, ahogy én nem lettem volna képes, hiszen soha nem éltem át azt ugyanúgy.
Szomszédok. Voltak jó szomszédaink, akik a saját lányukkal együtt vigyáztak az én lányomra is az iskola után, amíg hazaértem az irodából. Más szomszédok elvitték a gyermekeimet iskolába, amikor korán reggel voltak értekezleteim. Az egyik szomszéd, akinek a vállalkozása pázsitgondozással foglalkozott, rendszeresen ingyenesen levágatta nálam a füvet az embereivel, hogy több időt tölthessek a családommal.
Szolgálattevő fivérek és egyházi vezetők. A szolgálattevő fivéreim egyeztettek az egyházközségi tanáccsal, és úgy tűnt, hogy az egyházközségben mindenki – különösen az Elemi és a Fiatal Nők vezetői – erőn felül segítettek a lányaimnak. Megtanultam, hogy az egyik nagyszerű dolog a Segítőegyletben az, hogy – segítenek! Egyszer a segítőegyleti nővérek egy csapata kitakarította az egész házamat, pincétől a padlásig. A Fiatal Nők tevékenységein pedig mindig gondoskodott valaki arról, hogy a lányaim is érezzék a törődést.

Nem mindenki tapasztalja majd meg a támogatásnak ugyanezt a szintjét. Azt azonban megtanultam, hogy amíg nem közöljük másokkal, hogy a meglátásunk szerint milyen hiányosságokkal néznek szembe anya nélkül a lányaink, addig nem biztos, hogy tisztában vannak vele, miben segíthetnek.

Ne feledd: nem vagy egyedül!

Baxter elder ezt mondta: „Egyedülálló szülők, bizonyságomat teszem nektek, hogy ha eme legnehezebb emberi kihívás ellenére megteszitek, ami tőletek telik, a menny rátok mosolyog majd. Valóban nem vagytok egyedül. Engedjétek, hogy Jézus Krisztus megváltó, szerető hatalma felvidítsa életeteket most, és eltöltsön az örök ígéret reményével. Szedjétek össze a bátorságotokat! Legyen hitetek és reményetek! Bátorsággal szemléljétek a jelent, és tekintsetek bizalommal a jövőre!”⁴

Mint bárki más, aki kihívásokkal küzd, az egyedülálló apák is érezhetik magukat túlterheltnek. Velem határozottan előfordult olykor. Viszont azt is tudom, hogy sok remény és sok segítség várja az egyedülálló apákat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában.