Hogyan győzhetünk le egy buja világot. Liahóna, 2022. jún.
Hogyan győzhetünk le egy buja világot
Dan (a nevet megváltoztattuk) szaktanácsadásért keresett fel. „Igyekszem a parancsolatok szerint élni – mondta –, de állandóan megkísértenek az érzéki zavaró tényezők. Újra elkötelezem magam, de elfáradok, és időnként végül óvatlan vagyok. Nem látogatok pornográf oldalakra, de beleférkőznek a fejembe az olyan nem helyénvaló képek, amelyek mintha mindenütt ott lennének. A feleségemnek ez rosszul esik, én pedig belefáradtam a próbálkozásba.”
Talán te is éreztél már valami hasonlót. Dan küszködése mindennapos. Sokan olyan kultúrákban élünk, amelyek a szexualitás körül forognak, és csordultig teltek olyan látványokkal, hangokkal és elgondolásokkal, amelyek félrevezetőek a test szentségét és a nemi kapcsolat isteni céljait illetően (lásd 1 Korinthusbeliek 6:19). Az internet miatt növekedett mind az alkalmankénti, mind pedig a kényszeres pornográfiahasználat,1 valamint a kapcsolódó erkölcsi kihívások.
Terapeutaként sokakkal dolgoztam már, akik küszködnek azzal, hogy felülemelkedjenek azon kísértésen, hogy átadják magukat buja gondolatoknak, mások tárgyiasításának, a züllött médiatartalmaknak, vagy különböző változataiban annak, amit a szentírások „szemérmetlenségnek” (Jákób 3:12; 4 Nefi 1:16) neveznek. Bár a világ lefelé tart, az Úr arra kéri tanítványait, hogy éljenek az erkölcsi feddhetetlenség mércéi szerint (lásd 3 Nefi 12:27–29; Tan és szövetségek 42:23).
Hogyan törekedhetünk magas mércére, miközben e kihívások közepette próbálunk eligazodni? Hogyan csökkenthetjük a csüggedést és fokozhatjuk az elkötelezettséget?
Kísértés, szégyen és szemérmetlenség
Dan esetében hasznos volt megkülönböztetni a kísértést a bűntől, megérteni a szégyent és az önrendelkezés hatalmát, és megtanulni jobban támaszkodni a Szabadító kegyelmére.
Dannek igazlelkű vágyai voltak, de úgy érezte, hogy kudarcot vall. Részben a folyamatos megkísértései miatt szégyellte magát. Sokakhoz hasonlóan ő is azt gondolta, hogy mivel engedett néhány kísértésnek, akár fel is adhatja.2 Bár a bűntudat fontos érzés, amely bűnbánatra ösztönöz bennünket, a szégyennek ellenkező hatása lehet, arra indítva minket, hogy feladjuk. Ez különösen akkor káros, amikor tévesen úgy hisszük, hogy a kísértés a gyengeség jele.
Nem bűn kísértést érezni vagy testi érzéseket tapasztalni!3 A szexuális érzések ajándéka Istentől való4, mely – amennyiben házasságon belül, helyénvalóan használják – boldogságot és közeledést hoz a férj és a feleség számára.5 Ezek a testi válaszok erősek, és néha testformák vagy viselkedésformák váltják ki őket. Természete szerint ez egy feltételes reflex, ahol egy testtartás vagy egy kifejezés automatikus reakciót eredményez. Amikor például valaki az utcán elhalad mások mellett, egy ellenséges pillantás másfajta reakciót vált ki, mint egy szívélyes mosoly. Az érzéki képek is erőteljes reakciókat válthatnak ki. Ezek az érzések és a cselekedetre váltásukra csábító kísértés nem bűn, és ha ezek a vonzások figyelmen kívül vannak hagyva, akkor idővel elmúlnak az érzések. Ha azonban befogadják őket, akkor az érzések megerősödnek.
A bűn akkor következik be, amikor úgy döntünk, hogy elidőzünk egy olyan dolog megtételére irányuló kísértésnél – és tápláljuk, illetve tettekre váltjuk azt –, amelyről tudjuk, hogy nem kellene megtennünk. Az erkölcsi önrendelkezésnek köszönhetően dönthetünk úgy, hogy még akkor sem cselekszünk a kísértések szerint, amikor az nehéz. Alma erre utasította a fiát, amikor azt mondta neki, hogy „[ne menj] többé szemed kívánságai után, hanem türtőzte[s]d magad” (Alma 39:9). Dávid király választhatta volna azt is, hogy elfordul, amikor meglátta Bethsabét, ám ehelyett elidőzött a kísértésben, majd pedig tovább fokozta erkölcstelen viselkedését (lásd 2 Sámuel 11:1–16). Még Jézust is érték kísértések (lásd Zsidók 4:15), „ám nem engedett azoknak” (Tan és szövetségek 20:22). Egy régi mondás szerint azt talán nem akadályozhatod meg, hogy egy madár a fejedre szálljon, de azt megakadályozhatod, hogy fészket rakjon ott.
Dan segítséget kapott ahhoz, hogy megtanuljon nem pánikba esni, amikor kísértés éri, hanem felismerni az érzéseit, majd úgy dönteni, hogy továbblép az egészséges viselkedési formák felé.
Az erkölcsi bűnök károkozása
Az Úr összefoglalta a szemérmetlenség ártalmait, mondván, hogy „aki úgy tekint egy nőre, hogy vágyakozik utána, vagy ha valaki házasságtörést követ el a szívében, nem lesz vele a Lélek, hanem megtagadja a hitet és félni fog” (Tan és szövetségek 63:16). A világra való rendszeres összpontosítás lelki „vakságot” (1 Nefi 15:24) eredményez, amely egy jó kifejezés arra, hogyan károsodik az ítélőképesség a bűnös kívánságok követése során. Ha ez folytatódik, akkor a test olyan szokásokat alakít ki, amelyek „erős kötelekké” (lásd 2 Nefi 26:22) válhatnak, ezeket pedig nehéz szétszakítani, mind az élvezetekben jelentkező visszacsatolás, mind pedig a sóvárgásra keresett enyhülés miatt.6
A testi vágyak táplálása eltompítja a lelki érzékeket, és kiéhezteti a hitet. Azok a tanítványok, akik újra és újra szemérmetlenségre csábulnak, gyakran attól félnek, hogy érdemtelenek a szolgálatra, és hiányzik a lelki magabiztosságuk (lásd Tan és szövetségek 121:45). A világ iránti bűnös vágyakozás az igaz szeretetet is elkoptathatja, amitől egy házastárs végül úgy érzi, hogy kihasználják vagy elhanyagolják.
A cselekvést választani, és nem azt, hogy velünk cselekedjenek
A Lélek segítségével korán felismerhetjük a veszélyeket, és olyan környezeteket és viselkedésmódokat választhatunk, amelyek összhangban állnak a szövetség értékeivel (lásd 2 Nefi 2:14; 4:18). Jeffery R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanácsolta a bujasággal küszködőknek: „ott kezdjetek hozzá, hogy elhatárolódtok azoktól az emberektől, dolgoktól és körülményektől, melyek ártani fognak nektek. Ahogyan azt az alkoholizmushoz hasonló problémákkal küzdők is tudják, a kísértés közelségéből eredő vonzás végzetes lehet. Ugyanez igaz az erkölcsi dolgokra is.”7
Dan elkezdte kerülni az elektronikus eszközök használatát olyankor, amikor fogékonyabb lehetett a kísértésre, például amikor egyedül volt, fáradt vagy feszült volt. Kihagyta a kétes tévéműsorokat és egyéb szórakozási lehetőségeket, és inkább a másokkal való kapcsolataira szánt időt. Azzal erősítette a lelkét, hogy több időt töltött a szentírásokkal, naplóírással, az alvása jobbá tételével és edzéssel (lásd Tan és szövetségek 88:124).8 Ezek a fontos alapelvek mindegyikünknek segíthetnek csökkenteni a kísértéseket és növelni az erőt, különösen akkor, ha következetesen, huzamosabb ideig gyakoroljuk őket.
Lelki gyógyulás és kegyelem
A tanítványság munkája nehéz tud lenni, és még egy erős elhatározás is buborékként pukkanhat szét, amikor világi csábításokba botlunk. Amikor visszaesünk, hasznos, ha a csüggedés helyett azonnal visszatérünk az elhagyott pályára.
Nagy az Úr irgalma, és megígéri, hogy annyiszor meg fog bocsátani, ahányszor a népe bűnbánatot tart (lásd Móziás 26:30). Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így írta le, milyen azonnali hatással jár, ha az Úrhoz fordulunk: „Még ha tudatosan és szándékosan követtünk is el bűnt, vagy ismételten kudarccal és csalódással szembesültünk is, Krisztus engesztelése a segítségünkre siethet abban a pillanatban, amikor elhatározzuk, hogy újra teszünk egy próbát.”9
Az Úr mindannyiunknak segíteni akar abban, hogy „Istentől [szülessünk], megváltozva testi és bukott állapotu[n]kból az igazlelkűségnek egy állapotába” (Móziás 27:25). Russell M. Nelson elnök ezt ígérte:
„Jézus… tárt karokkal vár, azzal a reménnyel és hajlandósággal, hogy meggyógyítson, megbocsásson, megtisztítson, megerősítsen és megszenteljen minket. […]
Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát.”10
A Szabadítóhoz jövetel és a tanítványság munkájának a végzése által a szentek felülkerekedhetnek a világon és az erkölcsi kihívásain.