Áldást kell adnunk neki. Liahóna, 2022. június, ChurchofJesusChrist.org. Nyomtatásban meg nem jelenő cikk.
Nyomtatásban nem jelenik meg: A hit képmásai
Áldást kell adnunk neki
„Van hited abban, hogy az Úr képes segíteni és meggyógyítani téged?” – kérdeztem Alantől. „Igen, Papá. Van hitem” – felelte.
Fényképek: Leslie Nilsson
„Papá, Alan megsérült!” Ezt Nicole kiáltotta, miközben teljes sebességgel robogott be a táborunkba a barátnőjével, Nathaliával a könnyű terepjárójukon.
Utah középső részén táboroztunk két másik családdal. Miközben a fiam, Alan, és a barátja, Kurt, a saját terepjáró járművükkel robogtak, egy árok megdobta őket, a jármű pedig fejreállt. Rázuhant Alanre, de Kurt valahogy leemelte róla.
Amikor néhány perccel később megérkeztem a helyszínre két barátommal, Alan az árokban feküdt, körülötte több ember. Nehezen lélegzett, Kurt pedig halálra váltan aggódott. Amikor Alan megpróbált felkelni, egy orvosi táskás férfi azt mondta neki, hogy maradjon fekve, miközben elsősegélyben részesítette és ellenőrizte a létfunkcióit.
„Maga az apja, ugye?” – kérdezte rám nézve.
„Igen.”
„Maradjon egy percre Alannel!”
Hector és Carlos barátaimnak azt mondta: „Beszélnem kell magukkal.”
Félrevonultak, amitől rögtön megszólalt a fejemben a vészcsengő. A férfit Mike Stahelinek hívták. Ápoló volt, aki néhány barátjával éppen ott táborozott. Korábban úgy tervezték, hogy még aznap reggel hazamennek, de késztetést éreztek arra, hogy még egy napot maradjanak. A fia látta a balesetet, és azonnal segítségül hívta az apját.
Később megtudtam, hogy Mike azt közölte Hectorral és Carlosszal, hogy Alan állapota súlyos. Attól tartott, hogy Alan ott halhat meg az árokban, ha nem kap minél előbb orvosi segítséget. A bal lába a szokásos méret kétszeresére duzzadt, és Mike attól tartott, hogy Alan csípő- vagy medencetörést szenvedett. Biztos volt abban, hogy Alan eltörte Z alakban álló bal karját, és talán néhány bordáját is. Emellett attól is tartott, hogy Alan néhány belső szerve is sérülhetett.
Azt javasolta, hogy Alant gyors kórházba szállítása érdekében hívjunk mentőhelikoptert, amit meg is tettünk.
„Van hitem”
„Luis! – mondta Hector másodszor is. – Áldást kell adnunk Alannek.”
Elsőre nem is igazán hallottam meg, mert annyira Alanre figyeltem. Hectornak igaza volt.
„Áldást fogunk adni neked – mondtam Alannek, akit nem sokkal korábban rendeltek el diakónusnak. – Érted, hogy ez mit jelent?”
„Igen” – válaszolta.
„De meg kell tenned valamit – mondtam. – Hittel kell rendelkezned Jézus Krisztusban és a papság hatalmában. Van hited abban, hogy az Úr képes segíteni és meggyógyítani téged?”
„Igen, Papá. Van hitem” – felelte.
Megkentem Alant az olajjal, majd Hectorral és Carlosszal áldást adtunk neki, Hector pedig megpecsételte a megkenést. Hector szavai egyszerűek voltak, de mindannyian éreztük a Szentlélek erőteljes jelenlétét.
Alan szapora légzése lelassult, a pulzusa pedig szinte azonnal egyenletes lett. A szél elállt, valamiféle nyugalom ereszkedett ránk, és a férfiak közül néhányan könnyezni kezdtek. Hideg őszi nap volt, de később Alan azt mondta, melegebbnek érződött, amikor Hector elmondta az áldást.
Hamarosan megérkezett a helikopter, én pedig csatlakoztam Alanhez a kórházba tartó úton. Amikor leszálltunk, besiettek vele az épületbe, ahol számos vizsgálatot végeztek rajta, köztük MRI-t is. Várakozás közben a legrosszabbra számítottam. De a legrosszabb nem következett be. Az orvosok nem találtak belső sérüléseket, és nem volt eltörve a combja, a csípője, a karja vagy a bordái. Semmi.
„Alan! – mondta neki az egyik orvos. – Úgy tűnik, hogy ma este már haza is mehetsz.”
Alannak nehezére esett járni, úgyhogy éjszakára inkább a kórházban maradt megfigyelésre. Amikor másnap hazavittük, mindössze egy merevítőt kellett hordania a bal csuklóján. Hat héttel később már a futballidényre készült.
Egy héttel a baleset után elmentünk Mike házához, hogy megköszönjük neki a segítségét. Alig hitt a szemének, ahogy Alan bement, majd leült a kanapéra.
„Sok embert ápoltam már, és sok embert láttam elhunyni – mondta. – Orvosi értelemben Alannek nem volt esélye. Amit aznap láttam, az igazán csodálatos volt. Egy Isteni beavatkozás.”
Tudom, hogy a papság Isten hatalma a földön. Közvetlenül az Úr Jézus Krisztustól jön, aki Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította az egyházát. Azt is tudom, hogy Jézus Krisztus nevében, valamint papsági felhatalmazás és hit által csodákat művelhetünk.