Nyomtatásban nem jelenik meg
Mindennapi gyümölcsünket add meg nekünk
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Oregonban él.
Mennyei Atya több hónappal az imám után válaszolta meg a kérésemet.
Évekkel ezelőtt, amikor a férjemmel még hat gyermeket neveltünk otthon, működtettünk egy idősotthont is, ahol Alzheimer-kórban szenvedő betegekről gondoskodtunk. Akkoriban volt egy nagy kertünk, és gyakran be is főztünk. Az egyik évben nem jutottunk őszibarackhoz és körtéhez, amelyek a családunk kedvencei voltak, és különösképpen beváltak az Alzheimer-kórban szenvedőknél, akiknek puha ételekre volt szükségük.
Úgy döntöttem, imádkozom erről a szükségletről. Megkértem Mennyei Atyát, hogy irányítson engem olcsó őszibarackhoz és körtéhez, ha tud ilyet. Azt reméltem, hogy olyan gyümölcsre fogok így bukkanni, amelyet megmenthetek a kidobástól.
Néhány nappal később elvittem a gyermekeimet a gyülekezeti egyházba egy ifjúsági tevékenységre. Az egyik nővér, aki még új volt az egyházközségben, odajött hozzám, és megkérdezte, hogy tudnék-e kezdeni valamit néhány érett őszibarackkal. A családja nemrég vett egy házat, amelynek az udvarán sok barackfa állt, és több gyümölcs termett rajtuk, mint amennyinek ők hasznát tudták venni. Teljesen ingyen sok ládát teleszedhettem őszibarackkal, amelyeket utána befőztem.
Telt az idő, de körtét nem találtam. Azzal győzködtem magamat, hogy Mennyei Atya tudja, mennyire elfoglalt vagyok a gyermekek iskolakezdésével és azzal, hogy eltegyem a saját kertünkben termett élelmet, ezért úgysem lenne időm a körtére.
Néhány hónappal később, amikor már az összes gyümölcsöt leszüretelték, éppen a csontkovácsom rendelőjének a várójában voltam. Ahogy ott ültem, bejött egy férfi, és beszélgetni kezdett a recepciós hölggyel. Arra kaptam fel a fejemet, amikor megkérdezte tőle, hogy ismer-e valakit, akinek jó lenne pár körte. Volt néhány gyümölcsösládányi körtéje a hűtőházában, és szeretett volna gazdát találni nekik, hogy télire lekapcsolhassa a hűtést. Így több ládányi nagy, gyönyörű körtét tudtam venni, ládánként 3 dollárért, amely egy kifejezetten kedvezményes ár ahhoz képest, amennyit rendes körülmények között szoktam fizetni.
Mennyei Atyám megválaszolta a hónapokkal korábbi imámat, és azt is elintézte, hogy a körte addig maradjon a hűvösben, amíg több időm lesz arra, hogy eltegyem.
Egy általános konferenciai beszédben Brook P. Hales elder a Hetvenektől azt mondta: „Az Atya tud rólunk, ismeri a szükségleteinket, és tökéletes módon meg fog minket segíteni. Ez a segítség néha pontosan akkor – vagy legalábbis röviddel azután – adatik, hogy isteni segítséget kérünk. Időnként a leginkább hőn áhított és érdemes vágyainkra nem úgy érkezik a válasz, ahogy azt reméltük, ám rájövünk, hogy Isten nagyszerűbb áldásokat tartogat számunkra. Olykor pedig nem adatnak meg igazlelkű vágyaink ebben az életben.”1
Sokszor előfordult már, hogy az imáimra gyorsan választ kaptam, de még mindig nem adatott meg néhány olyan dolog, amelyekért buzgón imádkozom mindennap. Az olyan élmények felidézése, mint az őszibarackért és körtéért mondott imám, arra emlékeztet, hogy Mennyei Atyám ismer engem és a szükségleteimet, és olyan tökéletes módokon fog segíteni nekem, amelyekről tudja, hogy számomra a legjobbak.