Krisztust keresni a karácsonyi hagyományainkban. Liahóna, 2022. dec.
Krisztust keresni a karácsonyi hagyományainkban
Úgy döntöttünk, megnézzük, mit taníthat nekünk Jézus Krisztusról az összes karácsonyi hagyományunk és díszünk.
A fa illusztrációját készítette: David Green
A próféták és apostolok azt tanították nekünk, hogy mindig keressük Krisztust, „különösképpen az évnek ebben az időszakában – karácsonykor”1. Évekkel ezelőtt a családunk egy teljes karácsonyi időszakot ennek szentelt.
Elhatároztuk, hogy abban az évben „feltesszük” a lelki szemeinket és füleinket, hogy minden karácsonyi dologban meglássuk és meghalljuk a Szabadítónkról való bizonyságokat. Íme csupán néhány azokból a Krisztusról szóló bizonyságokból, amelyeket felfedeztünk. Reméljük, hogy a családotokkal ti is rátaláltok majd a saját meglátásaitokra, amikor úgy döntötök, hogy a karácsonyi hagyományaitokban meglátjátok és meghalljátok Őt.
Karácsonyfa: Az ismerős karácsonyfa-állítási hagyományban örökzöld ágakat találtunk, amelyek győzedelmeskednek a tél halála felett. Bizonyságot tesznek az örökkévaló életről, a feltámadásról és Jézus Krisztus engeszteléséről. A karácsonyfa az élet fájára emlékeztetett minket, amely igazán, vagyis egyenesen növekszik a menny felé, világosságot keresve. Ez e kérdés feltevésére késztetett minket: Vajon mi is így teszünk? A karácsonyfánk becses gyülekezőhely lett, hogy átgondoljuk, miként irányíthatjuk életünket a menny felé azzal, hogy a szövetség ösvényén maradunk.
Karácsonyi fények: A karácsonyi fényekben emlékeztetőt találtunk arra, hogy Jézus a Világ Világossága, és hogy az Ő világossága által rálelhetünk a mennyei otthonunkba visszavezető útra. Ezt szem előtt tartva minden karácsonyi fény a Szabadítónk ragyogó emlékeztetőjévé lett.
Karácsonyi csillagok: A karácsonyi csillagok arra emlékeztettek minket, hogy a bölcs férfiak és nők az igazság világosságát követik Jézus Krisztus keresése során. Éppen úgy, ahogyan az ősi napkeleti bölcsek követték a csillag vezérlő fényét, és rátaláltak a gyermek Krisztusra (lásd Máté 2:9–11), mi is ugyanolyan áldottak lehetünk, ha úgy döntünk, hogy követjük az evangélium lelki világosságát, amely megvilágítja a tanítványság szövetséges ösvényét, hazavezetve minket az örök életre.
Karácsonyi koszorúk: A magyalkoszorú arra emlékeztetett minket, hogy Jézus egy nap visszatér majd a földre, hogy királyok Királyaként uralkodjon; és elkezdtük meglátni, hogy a koszorúhoz hasonlító „igazság koronája” vár mindazokra, akik megtartják a Jézus Krisztusba vetett hitüket (lásd 2 Timótheus 4:7–8).
Sütik: A különféle sütemények arra emlékeztettek minket, hogy Jézus „az életnek ama kenyere” megnevezéssel illette magát (János 6:35), valamint hogy Jézus születési helyének a neve, Betlehem, azt jelenti: a kenyér háza. Amikor karácsonyi finomságokat adunk vagy kapunk, akkor Jézusra, az Élet Kenyerére, valamint az Ő arra való hajlandóságára gondolunk, hogy megtartson minket, és magára vegye a terheinket. A megbocsátás által meleg és vigaszt nyújtó enyhülést nyújt.
Cukorpálcák: E különleges karácsonyi édességek gyönyörű fehér színe Krisztus tisztaságát juttatta az eszünkbe. A hajlított forma a pásztorbotot juttatta eszünkbe és azt, hogy Jézus a Jó Pásztor, aki őrködik felettünk és védelmez minket, az Ő juhait (lásd János 10:11–12, 14). A cukorka édessége arra emlékeztetett minket, hogy soha ne helyettesítsük a jót a rosszal – vagyis az édeset a keserűvel, amint az Ésaiás figyelmeztetése szerint az utolsó napokban történni fog (lásd Ésaiás 5:20).
A családunk arra tett kísérlete, hogy minden karácsonyi dologban Krisztust keressük, gazdagon megjutalmazott minket, váratlan módokon. Krisztus tanúira leltünk mindenütt magunk körül, még olyan szokásokban is, mint a karácsonyi harisnya, a Mikulás és a karácsonyi pizsama. Elvégeztük az ahhoz szükséges lelki munkát, hogy képesek legyünk meglátni és meghallani Jézus tanúit az egész karácsonyi időszak során.
Az, hogy tudatosan keressük Krisztust karácsonykor, továbbra is jelentőséggel és tündöklő világossággal egészíti ki számunkra az ünnepet. Reméljük, hogy amikor ti is keresitek Krisztust a karácsonyban, a Lélek elvezet majd titeket azokhoz a tanúságokhoz, amelyeket Mennyei Atya meg szeretne tanítani nektek és a családotoknak.
Bizonyságot teszünk arról, hogy ha úgy döntünk, tudatosan „a Szabadítóra szegezzük a figyelmünket” – ahogyan arra Russell M. Nelson elnök buzdított 2020-ban, az Első Elnökség karácsonyi áhítatán2 –, az meghívja a Lelket, és segít még nagyobb elégedettséggel időzni a karácsony becses látványai, hangjai, illatai, ízei és bizonyságai körében.
A szerzők az Amerikai Egyesült Államokban, Utah államban élnek.