Fiatal felnőtteknek
Alapunk építése kis és egyszerű dolgokon keresztül
„…kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat” (Alma 37:6).
Van a szobámban egy műanyag csillagdísz, amelyet a missziómból hoztam haza. Nagyon szeretem nézni, amikor világít. Ez a kis csillag a falon függ, hogy minden este láthassam, amikor lefekszem, és ez legyen az első, amit meglátok, amikor felébredek.
Nemrégiben észrevettem, hogy a csillagom nem volt olyan biztonságosan a falhoz rögzítve, mint azelőtt, de aztán nem nagyon foglalkoztam vele. Biztos voltam benne, hogy a ragasztószalag, amellyel a falhoz erősítettem, megtartja.
Aztán egyik reggel a csillagom nem volt a helyén – leesett. Úgy döntöttem, több ragasztószalaggal fogom újra felrögzíteni a csillagot. Ezúttal öt darab ragasztószalagot használtam – egyet-egyet a csillag minden egyes csúcsánál –, hogy biztosan ne essen le újra.
Erről az jutott eszembe, hogy az én kis világító csillagom olyan, mint mi mind, a csillagot tartó ragasztó pedig a lelki szokásainkat jelképezheti. A bennünk lévő világosság teljes mértékben azon dolgoktól függ, amelyeket a bizonyságunk megerősítéséért vagy megóvásáért teszünk. A csillagra ragasztott egyes celluxdarabkák az Alma 37:6-ra emlékeztettek: „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat”.
Az is felmerült bennem, hogy jó néhány napja észrevettem ugyan, hogy a csillagom talán le fog esni, de semmit nem tettem, hogy megmentsem, mígnem aztán végül tényleg leesett. Ugyanez a helyzet a bizonyságunkkal is: ha megelégedetté válunk, és elfelejtjük megtenni azokat a kis lelki szokásokat, amelyek segíthetnek erősnek tartani a hitünket, akkor a bizonyságunk meggyengülhet.
Most a csillag minden este emlékeztet engem, hogy tegyek fel magamnak néhány kérdést: Mennyi „lelki ragasztószalagot” alkalmaztam ma? Elég stabil-e a hitem ahhoz, hogy lelkileg biztonságban legyek és ne essek le? Vajon mások látják bennem Krisztus világosságát?
Amikor elgondolkodom ezeken a kérdéseken, képes vagyok meglátni, hogy miként tudom jobban megerősíteni a Jézus Krisztusról való bizonyságomat. Késztetést érzek annak az átgondolására, vajon alaposabban tanulmányozhatnám-e a szentírásaimat, következetesebben imádkozhatnék-e, gyakrabban elmehetnék-e a templomba, vagy eredményesebben szolgálhatnék-e az elhívásomban. Eltöprengek azon, milyen kérdéseim lehetnek az Úrhoz, és hogyan találhatok rá az igazságra. És útmutatást kapok, hogy apró változtatásokat eszközölhessek, hogy jobban meghívjam a Lelket az életembe.
Az ellenség mindig megpróbálja majd elvonni a figyelmünket ezekről a kis, lelki dolgokról, vagy meggyőzni minket arról, hogy a bizonyságunk megtartásához elegendő a lehető legkevesebbet tenni. Russell M. Nelson elnök azonban arra emlékeztetett minket, hogy tevékenyen kell biztosítanunk a hitünket: „Könyörögve kérlek benneteket, hogy szakítsatok időt az Úrra! Szilárdítsátok meg a saját lelki alapzatotokat, hogy ki tudja állni az idő próbáját, méghozzá azon dolgok megtételével, amelyek lehetővé teszik, hogy a Szentlélek mindig veletek legyen.”1
Éppen úgy, ahogyan a plusz ragasztószalag segített abban, hogy a kis csillagom ne essen le, a „lelki ragasztószalag” alkalmazása, valamint a Lélek késztetéseinek megfogadása segíteni fog közel maradnunk a Szabadítóhoz, hitünk alapjához, és ellenállnunk az ellenség vonzásának. Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa, kihangsúlyozta a kis dolgok fontosságát: „…az út egyszerűsége vagy egy kapott feladat könnyű volta nem jelenti azt, hogy az ne lenne fontos”2.
Amint az az Alma 37:6-ban áll, Isten nagyszerű célok elérésében segíthet nekünk azon apró erőfeszítéseink révén, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz. Fel tudja magasztalni az olyan egyszerű szokásainkat, mint az ima, a szentírás-tanulmányozás és a templomlátogatás, hogy megadja nekünk az ahhoz szükséges erőt, hogy legyőzzük az ellenséget és életünk más akadályait. Ha megtesszük ezeket a kis és egyszerű dolgokat, akkor állhatatosak lehetünk a hitünkben. Az én kis csillagomhoz hasonlóan a Krisztusba vetett alapunk is biztonságban maradhat, miközben tovább haladunk előre a szövetség ösvényén.
A szerző Olaszországban, Pescarában él.