Nyomtatásban nem jelenik meg
Soha ki nem alvó világosság
Annak a felismerése, hogy van bennem világosság, segített felismernem a körülöttem lévő világosságot.
Tavaly megnövekedett szorongást és depressziót éltem át. Bár mindig is küszködtem a mentális egészségemmel, ez az időszak sokkal rosszabb volt. Végül orvosi segítséget kértem, de a gyógyulásom egyik elengedhetetlen része volt az is, hogy a Szabadítóm felé fordultam.
Miközben enyhülésért imádkoztam, arra éreztem késztetést, hogy keressem a világosságot a körülöttem lévő világban. Megtettem, ami tőlem telt. Voltak időszakok, amikor úgy éreztem, hogy az általam talált világosság csak pislákol, majd gyorsan kihuny. Sokszor képzeltem azt, hogy a sötétben állva várom a következő napkeltét, tudva, hogy éjszakára úgyis el fog halványulni. A világosság mulandónak és ideiglenesnek érződött.
Amikor ez már hónapokon át így ment, egy mélyenszántó gondolatom támadt: „Világosság van bennem is.” A Tan és szövetségek 88:13 azt tanítja, hogy Krisztus világossága „minden dologban” ott van (lásd még 7. vers). Nem kell minden egyes nap a halványuló fénysugarakat kergetnem. Mindig magammal tudom vinni a világosságot.
Elkezdtem úgy tekinteni magamra, mint aki osztozom Mennyei Atyám és Jézus Krisztus isteni világosságának egy részében, és rájöttem, hogy egy olyan világossághoz férek hozzá, amely soha nem huny ki. Miközben a Szabadítóm felé fordultam, felfedeztem a magam számára, hogy „mivel a világegyetemet betölti Krisztus világossága, képesek vagyunk lelkileg tanulni, haladni és fejlődni”1.
Amikor Krisztus világosságára gondolok, megragad az az elgondolás, mely szerint mindannyiunknak megvan a képességünk arra, hogy növeljük a már magunkban hordozott világosságot, és hogy másokat is képesek vagyunk erre ösztönözni.