Mária példája által megerősödve. Liahóna, 2022. dec.
Utolsó napi szentek történetei
Mária példája által megerősödve
Mária arra emlékeztet, hogy az aggodalom helyett választhatom azt, hogy bízni fogok Istenben és az Ő számomra készített tervében.
The Annunciation [Angyali üdvözlet]. Készítette: Carl Heinrich Bloch
Bárki, aki már szolgált missziót, tudja, hogy a cserehívásra való várakozás feszült lehet. Különösen nyugtalanító volt számomra ezt a hívást várni az új misszióelnököm érkezése után.
Kíváncsi voltam, hol fogok szolgálni és ki lesz az új társam. Azon is eltűnődtem, hogy milyen lesz az új misszióelnököm, és hogyan fogja csinálni a dolgokat.
Egyik reggel a csere közeledtével azt a történetet olvastam, amikor Gábriel angyal megjelent Máriának. Mélyen érintett a bizonyság, amelyet Gábriel megosztott Máriával: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:37). Mária alázatos válasza is csodálattal töltött el: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint” (Lukács 1:38).
Mária minden bizonnyal megrémülhetett volna a jövőtől. Hogyan reagál majd József? Mit fognak gondolni az emberek? Mária mégis alázatos bizalmat fektetett Istenbe és az Ő számára készített tervébe.
Rájöttem, hogy a saját félelmeim küszöbén állva olyan akarok lenni, mint Mária. A magam módján én is ezt akartam mondani: „Imhol az Úrnak szolgálója”. Meg akartam tenni, bármit kérjen is tőlem Isten, és oda akartam menni, ahová csak elhív. Vigaszt nyújtott számomra Gábriel emlékeztetője, miszerint Istennel minden lehetséges.
A hét hátralevő részében, amikor aggodalmas gondolatok férkőztek az elmémbe, Máriára gondoltam. A példája bátorságot és erőt adott ahhoz, hogy félretegyem az aggályaimat.
Szabadítónk ugyanezt az alázatos és erős hozzáállást példázta, amikor a Gecsemáné kertjében ezt mondta: „Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Márk 14:36, kiemelés hozzáadva). Abban a pillanatban a Szabadító elismerte, hogy Istennel minden lehetséges. Édesanyjához hasonlóan azonban alázatos bizalmat helyezett Atyja akaratába.
Csodálatos élményekben volt részem az új társammal az új területünkön. Ma még ijesztőbb ismeretlenekkel nézek szembe. Amikor azonban emlékezem Máriára – és a Szabadítómra –, eszembe jut, hogy az aggódás helyett választhatom azt, hogy bízni fogok Istenben és az Ő számomra készített tervében. Amikor valami nehéz dolog megtételére kér, hittel tudok szembenézni ezzel a feladattal, mert Ővele semmi sem lehetetlen.