Az ige megtartóivá válni

Írta: a Vasárnapi Iskola Általános Elnöksége

Miért olyan fontos alkalmazni a tanultakat?

Milton Camargo fivér, első tanácsos: David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Fontos és szükséges a Szentlélek ereje által tudni, hogy Jézus a Krisztus. Az azonban, hogy [őszintén] Hozzá térjünk és teljes lelkünket Neki ajánljuk felajánlásként, sokkal többet kíván a puszta tudásnál. A megtérés teljes szívünket, teljes lelkünket, teljes elménket és minden erőnket kívánja.”¹

Más szavakkal, tanulmányozhatjuk és tanulmányoznunk is kell a szentírásokat, az általános konferenciai beszédeket és az egyházi anyagokat, és mindezt gyakran kell tennünk. Ha azonban nem alkalmazzuk azt, amit a Szabadító tanított, a tanításai puszta ismerete nem fog átformálni minket.

Mi segíthet nekünk a tanultak szerint cselekedni?

Mark L. Pace elnök: A Lélek ösztönöz minket cselekvésre, így tehát az ige megtartóivá, vagyis megcselekvőivé válásunk legjobb módja az, ha velünk van a Lélek.² Ez az egyik oka annak, hogy minden héten veszünk az úrvacsorából. Megígérjük, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, Őrá mindenkor emlékezünk és betartjuk a parancsolatait. Ezek mind cselekvésre szólítanak. Aztán amikor megtesszük ezeket a dolgokat, azt az áldást kapjuk, hogy Lelke mindig velünk lesz.³

Az úrvacsora segít Krisztus tana szerint élnünk. Segít gyarapítanunk az Őbelé vetett hitünket. Bűnbánatra késztet minket, ami cselekvésre szólít. Arra késztet minket, hogy igyekezzünk jobban cselekedni azáltal, hogy a hét folyamán emlékezünk Őrá. A Szentlélek egyik szerepe szerint pedig „minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek”⁴.

Amikor részt veszünk a vasárnapi hódolatban és tanulásban, hogyan juthatunk el a prófétai szó meghallásától oda, hogy megtegyük, amire a Lélek késztet minket?

Camargo fivér: Fontos, hogy az emberek úgy jöjjenek vasárnap, hogy felkészültek annak a megbeszélésére, amit a Szentlélek a hét folyamán tanított nekik. Ez nagyszerű módja annak, hogy részt vehessenek a Vasárnapi Iskolán, a papsági kvórumokban és a Segítőegyleten folytatott beszélgetésekben.

Pace elnök: A vasárnapi tanítók feltehetik maguknak a kérdést: Mit tehetek én az én tanításom során, ami bevonja a hallgatót, hogy ne csupán tanulója, hanem cselekvője is legyen az igének? Hogyan kérhetem fel az osztályomba vagy kvórumomba járókat, hogy legyenek szorgalmasabbak az otthonközpontú tanulásukban, hogy eredményesebben vehessenek részt az evangélium tanulmányozásának az egyház által támogatott részében? Ez is része a cselekvésnek – hogy az egyének felelősséget vállalnak a saját megtérésükben és kimunkálják a saját szabadításukat.

Jan E. Newman fivér, második tanácsos: A tanítók jól tennék, ha így zárnák a beszélgetéseket: Szeretném, ha 10 másodpercben összefoglalnátok, mit tanultatok, illetve mit szeretne az Úr, mit kezdjetek azzal, amiről ezen a héten beszélgettünk. Ez megerősítené a cselekvésre szólító felhívást: Minek a megtételére kér titeket az Úr ezen a héten a szentírások közös tanulmányozása során szerzett élményetek alapján?

Pace elnök: Az egyik ok, amiért vasárnaponként együtt hódolunk, az az, hogy megerősíthessük egymást. Jómagam nem vagyok valami nagyszerű énekes. Amikor a kórusban énekelek, olyan ember mellé ülök, aki tud énekelni, és ez segít jobban énekelnem. Ugyanígy van ez az evangélium szerinti élettel is. Ha olyan emberekkel vagyunk, akik jól élnek az evangélium szerint, az segít nekünk abban, hogy mi is jobban éljünk az evangélium szerint.

A hét folyamán hogyan alkalmazhatjuk a Jöjj, kövess engem! tanulmányozásából tanultakat?

Camargo fivér: Az olvasás vagy meghallgatás után gyakran elkötelezzük magunkat valaminek a megtétele iránt. De aztán egy-két nappal később meg is feledkezünk róla. Ezért fontos leírnunk a késztetéseket, amelyeket érzünk és a kötelezettségeket, amelyeket magunkra vállalunk, hogy a hét folyamán emlékezhessünk rájuk. Hatalmas erő rejlik e szavakban: „Emlékezzetek, emlékezzetek!”⁵

Newman fivér: A Szabadítóhoz hasonlóan mi is „széjjeljárhatunk jót tévén”. Ha követed az Ő szolgálatra mutatott példáját, az a lényed részévé fog válni. Egy vasárnap tökéletes példát láttam erre az egyházban. Egyedül mentem, mert a feleségem beteg volt. Ahogy leültem, a mögöttem ülő így érdeklődött: „Hol van a feleséged?” Azt feleltem: „Nem érzi jól magát.” Azt kérdezte: „Hozhatunk ma este valamit vacsorára?” Azt válaszoltam: „Ne aggódj! Már megoldódott.” Erre azt mondta: „Jó, akkor holnap hozunk valamit.” És hoztak nekünk vacsorát.

Mindenféle külön felkérés nélkül ezek a felebarátok valami jót tettek, mert ők ilyenek. Amikor Krisztus tanítványai vagyunk, és látunk valakit, aki szükséget szenved, nem azt mondjuk: Hát, biztosan minden el van már rendezve. Hanem megtesszük, amit tudunk, hogy segítsünk.

Pace elnök: Nem számít, hol vagyunk – például épp munkába vagy iskolába autózunk –, tudunk a Szabadítóra gondolni. Az ige megcselekvőjének lenni azonban azt jelenti, hogy többet kell tennünk annál, mintsem csupán Őrá gondolni. Íme néhány konkrét dolog, amit megtehetsz annak az érdekében, hogy alkalmazd a személyes, családi és vasárnapi tanulmányozásod során tanultakat:

Ösztönözzenek cselekvésre az úrvacsorai imákban található ígéretek.
Ima, tanulmányozás és engedelmesség által hívd meg a Lelket, hogy vezessen téged.
Vonatkoztasd magadra a szentírásokat.⁶ Az egyéni vagy családi tanulmányozásod során tedd fel magadnak a kérdést: Van olyasmi ebben a szentírásban, ami segíthet tudnom, hogy mit tegyek?
Miközben a prófétákat és apostolokat hallgatod, kérdezd meg: Mihez kezdjek azzal, amit megtudtam? Szentelj különös figyelmet minden olyan cselekvésre szóló hívásnak, amelyet érzel vagy hallasz.
Jegyezd le az érzéseidet és a benyomásaidat, hogy később ellenőrizni tudd magadat.
Váltsd tettekre a tanítottakat. Imádkozz útmutatásért. Aztán kövesd Nefi e szavait: „Megyek és megteszem”⁷.
Segíts a felebarátodnak! Felebarát lehet bárki a környezetedben, akinek segítségre van szüksége.

Camargo fivér: Van még valami abban a szentírásban, amely arra ösztönöz minket, hogy cselekvők, ne csupán hallgatók legyünk. Így folytatódik:

„Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”⁸

Pace elnök: Mily nagyszerű emlékeztető, hogy ha cselekvőkké válunk, akkor áldásban részesülünk az evangélium szerinti életnek köszönhetően!