Fiatal felnőtteknek
Jöjjetek Krisztushoz! – Valójában hogyan tesszük ezt meg?
Mindig is arra buzdítottak minket, hogy keressük Krisztust és vonjuk be az életünkbe az Ő hatalmát, de nem mindig tudtam, hogyan tudom teljes mértékben elfogadni ezt a felkérést.
Look to God and Live [Istenre tekints, és élj]. Készítette: Dan Wilson; a Havenlight jóvoltából
Nehéz időszakot élünk most a földön. Noha sok jó vesz körül minket, néha azt tapasztalom, hogy erőt vesz rajtam a félelem és a fáradtság. Kimerítő tud lenni, amikor a világ durvaságával és a látszólag mindenütt jelenlévő csapásokkal kell szembesülnünk.
Szerencsére részünk van abban az áldásban, hogy tudhatjuk: a Szabadító képes a vigasz forrása lenni a sötét időkben. Talán ez az egyik oka annak, hogy a szentírások újra és újra arra kérnek minket, hogy jöjjünk Krisztushoz (lásd 3 Nefi 9:14), közeledjünk Őhozzá (lásd Tan és szövetségek 88:63), és jöjjünk, kövessük Őt (lásd Lukács 18:22). Gyakran hangzanak el ezek a felkérések az általános konferencián és az istentiszteleten is.
Bár mindig is igyekeztem eleget tenni ezeknek a kéréseknek, olykor eltűnődtem azon, hogy valójában mit is jelent Krisztushoz jönni. Hogyan hívhatom meg és férhetek hozzá az Ő megváltó, gyógyító és képessé tévő hatalmához? Kapcsolódtam-e valaha is igazán Őhozzá? Van valami titkos recept? Amikor azonban visszagondoltam néhány korábbi élményemre, megtanultam, hogy van egy minta, amely segíthet nekem – és mindegyikünknek – Krisztushoz jönni.
Válaszd azt, hogy hiszel Őbenne!
„Hiszek Krisztusban, s reménykedem”.
Ez a kedvenc sorom a Hiszek Krisztusban című kedvenc himnuszomból (Himnuszok, 76. sz.). [Fordítói megjegyzés: az eredeti angol szöveg szöveghűbb fordítása így hangzik: „Hiszek Krisztusban, bármi történjék is.”] Minden alkalommal könnyek szöknek a szemembe, amikor meghallom! Még egy öntapadós jegyzetlapra is felírtam ezeket a szavakat, és kitettem az asztalomra, hogy mindennap láthassam.
Életem egy sötét időszakában írtam ki ezeket a szavakat, amikor rengeteg kihívással néztem szembe, mivel két dologra emlékeztettek: (1) a Szabadító valóságos, és (2) Neki köszönhetően nincs mitől félnem. Szeretem az ezekben az egyszerű igazságokban rejlő erőt. Egyszerűségükben pedig azt látom, hogy Krisztushoz fordulni is lehet egyszerűen.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította:
„…döntsetek úgy, hogy hisztek Jézus Krisztusban! […]
A Jézus Krisztusba vetett hit az ebben az életben a rendelkezésünkre álló legnagyobb hatalom.”1
Ez az erőteljes üzenet arra emlékeztet engem, hogy gyakran túlbonyolítjuk az evangélium ezen alapvető tantételét. Megbotlunk és hibákat követünk el, miközben igyekszünk rájönni, hogyan keressük Őt, amikor a hit valójában egyetlen döntésen múlik: a döntésen, hogy hiszünk Őbenne.
Amikor arra gondolok, hogy a Szabadítóhoz jövök, gyakran eltűnődöm a vérfolyásos asszonyon (lásd Márk 5:25–34). Szó szerint kinyújtotta Őfelé a kezét hittel, teljes szívéből híve abban, hogy Ő képes meggyógyítani őt, ha egyszerűen csak megérinti a ruháját. És így is lett: amikor megérintette, azonnal megtapasztalta a gyógyulás csodáját.
Természetesen nem minden bajunk és bánatunk fog azonnal megszűnni, amikor a Szabadítóhoz fordulunk. De csakúgy, ahogy ez az asszony megtapasztalta, ha hiszünk abban, hogy Ő valóságos, hogy önszántából feláldozta értünk az életét, és hogy készen áll mellettünk állni, az képes arra ösztönözni minket, hogy Őhozzá jöjjünk, és elkezdjük érezni az életünkben az Ő képessé tévő hatalmát.
Továbbra is keresd Őt!
Ezt a döntést azonban nemcsak egyszer kell meghoznunk – továbbra is keresnünk kell Őt, hogy egész életünkön át hozzáférhessünk az Ő kegyelméhez és képessé tévő hatalmához. Nelson elnök így tanított az ezen erőfeszítések során tanúsított következetesség fontosságáról: „Semmi nem nyitja meg annyira a mennyeket, mint a fokozott tisztaságnak, a pontos engedelmességnek, az őszinte keresésnek és annak kombinációja, hogy naponta lakmározunk Krisztus szavain a Mormon könyvéből, illetve rendszeresen időt szentelünk a templomi és családtörténeti munkára.”2
Azáltal is folytatjuk az Ő keresését, ha meghívjuk a Lelket az életünkbe. A Szentlélek ajándékán keresztül az Istenség egyik tagja lakozhat bennünk, és még teljesebb mértékben összeköthet bennünket Mennyei Atyával és a Szabadítóval. Bámulatos, nemde? Amint azt Nelson elnök tanította: „A legfontosabb igazság, melyről a Szentlélek valaha is tanúságot tesz majd nektek, az, hogy Jézus valóban a Krisztus, az élő Isten Fia.”3
A világ figyelemelterelő tényezői miatt könnyen megfeledkezhetünk az olyan apró cselekedetek jelentőségéről, amelyek közelebb visznek minket a Szabadítóhoz. De látom az éles ellentétet az életemben akkor, amikor mindennap időt szakítok az Úrra4, és amikor nem.
Bármilyen gondokkal is nézek szembe, amikor következetesen imádkozom, követem a késztetéseket, időt szakítok a szentírások olvasására, segítek az őseimnek szövetségeket kötni a templomban és megbánom a bűneimet, akkor mindig elönt az öröm, a bátorság, a magabiztosság és végső soron a biztonság általános érzése. Érzem a Lelket is, ami pedig segít éreznem a Krisztushoz való kapcsolódást.
Ismerd fel az Ő hatalmát!
Nemrégiben átnéztem egy naplót, amelybe éveken át írtam olyan alkalmakon elmélkedve, amikor a Szabadítóra támaszkodtam. Olvastam arról, milyen kétségbeesést éreztem, amikor tanúja voltam a függőségnek a családomban, megtapasztaltam a munkanélküliséget, átevickéltem a bizonytalanság és a magány időszakain, valamint amikor küszködtem a fizikai és mentális egészségemmel. Olvastam életem néhány legsötétebb pillanatáról, amikor úgy éreztem, a lelkemet maga alá temeti a kihívásaim súlya.
Amikor azonban visszatekintettem ezekre az élményekre, könnyek szöktek a szemembe, miközben a Lélek megmutatta nekem, hogyan nyújtott nekem vigaszt és vezetett át Krisztus a kihívásaimon – és tesz így még mindig! Az életemben lévő megpróbáltatások ellenére is képes voltam rengeteg örömre lelni. Megtapasztaltam a megbocsátás gyógyító balzsamát, csodáknak voltam tanúja, és megtanultam, hogyan kapaszkodjak a reménybe mindennap – és tudom, hogy mindez a Szabadítómnak, Jézus Krisztusnak köszönhető. Ő valóban segít nekünk legyőzni a lehetetlent.
Néha talán egetrengető bizonyítékra várunk a Szabadító jelenlétéről az életünkben. Amikor azonban apró erőfeszítéseket teszünk, hogy tökéletlen hittel cselekedjünk, lépésről lépésre haladva az Ő irányába, akkor láthatjuk, hogy Ő elhalmoz minket örömmel, erővel és táplálékkal – s hogy mindvégig velünk volt. És amikor felismerjük az Ő hatalmát az életünkben, látni fogjuk, hogy valójában Krisztushoz jöttünk.
Michael John U. Teh elder a Hetvenektől ezt tanította: „…annak egyre mélyebb megértése, hogy Jézus Krisztus engesztelése személyesen és egyedileg ránk vonatkozik, segít majd megismernünk Őt.”5 Ez így igaz! Amikor csak eltűnődtem a Szabadító gyógyító és képessé tévő hatalmának és tökéletes szeretetének a bizonyítékáról az életemben, az mindig segített elmélyítenem a hálámat és az odaadásomat az Őhozzá hasonlóbbá válás kapcsán.
Fényképezte: Catherine Frost
Fogadd el a felkérést!
A Jöjjetek Krisztushoz! felkérés valóban olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Számomra azzal kezdődik, hogy eldöntöm, hiszek Őbenne és az Ő engesztelésében, továbbra is kis módokon keressem Őt, hogy a Lelke velem maradjon, illetve bizonyítékot keresek az Ő hatalma jelenlétére az életemben.
Arra kérlek – különösen ebben a karácsonyi időszakban –, hogy fedezd fel, neked személy szerint miként segíthet az, ha Krisztushoz jössz. Imádságos elmélkedésed során a Szentlélek „minden olyan dolgot meg fog mutatni nek[ed], amit meg kell tenne[d]” (2 Nefi 32:5).
A Szabadító türelmesen várja – és várta mindig is –, hogy kövessük Őt. És ha megtesszük, akkor Ő kinyújtja felénk a kezét, és segíteni fog nekünk többé válni, mint amik most vagyunk.
Igen, a világ egyre zűrzavarosabb lesz, a jövő pedig ijesztőnek és bizonytalannak tűnhet. Nelson elnök azonban arra is emlékeztetett minket, ami biztos: „…amikor a lelki alapotokat szilárdan Jézus Krisztusra építitek, akkor nem kell félnetek.”6
Én igazán hiszek ebben, teljes szívemből.