A karácsonyi ajándék, amelyet nem akartam odaadni

Írta: Warren Park, USA, Texas

A férfi valószínűleg nem akar majd találkozni velünk, de úgy döntöttünk, hogy azért hagyunk neki egy ajándékot.

Kép

pattogatott kukoricával teli doboz

Az észak-karolinai misszióm során meglátogattunk egy férfit, aki eleinte kedvesnek tűnt, de aztán hajthatatlanul állította, hogy a Mormon könyve hamis. További negatív nézeteit is kifejtette az egyházzal kapcsolatban. A leckénk egyszerűen nem ment jól. Elmondtunk egy záróimát, aztán eljöttünk tőle.

Egy ideig nem túlzottan misszionáriushoz illő érzéseket tápláltam iránta, végül azonban teljesen meg is feledkeztem róla. Legalábbis addig, amíg el nem érkezett a karácsony.

Karácsonyra néhány egyháztagtól két nagy vödörnyi ízesített pattogatott kukoricát kaptunk. Az elsőt kinyitottuk és enni kezdtünk, de aztán eszünkbe jutott a férfi, akinél látogatást tettünk.

Ahogy a második vödörnyi popcornra néztünk, visszagondoltunk rá, hogy ez a férfi egyedül él. Úgy gondoltuk, talán szívesen venne egy kis pattogatott kukoricát, de emlékeztünk, milyen negatív volt. Valószínűleg amúgy is épp a családját látogatja, de biztosan akkor se akarna látni minket, ha történetesen otthon lenne. Különben is, ez a mi popcornunk.

Az az első benyomás azonban csak nem múlt el. Félretettük a kifogásokat, és úgy döntöttünk, hogy odaadjuk neki a második vödörnyi pattogatott kukoricánkat.

A vasárnapi istentisztelet után leparkoltunk a házánál, és bekopogtunk az ajtón. Kezdtem megbánni az elhatározásunkat, de aztán kinyílt az ajtó.

„Boldog karácsonyt!” – köszöntöttük. A férfi arcára fülig érő mosoly ült ki, és beinvitált minket.

„Fivérünk, van számodra egy ajándékunk” – mondtuk, aztán átnyújtottuk neki a nagy vödörnyi popcornt. A mosolya még szélesebbre húzódott, miközben hellyel kínált minket a kanapén. Beszélgetés közben arra gondoltam, hogy ritkán láttam ilyen boldog embert.

Megtudtuk, hogy nincsenek a közelben családtagjai. Úgy tervezte, egyedül tölti a karácsonyt. A kis karácsonyfája alatt látott becsomagolt ajándékokról kiderült, hogy csak üres dobozok, melyek díszként vannak becsomagolva.

„Nem gondoltam, hogy bárki is törődik velem – mondta. – Nem hittem, hogy az idén kapok ajándékot.”

Amikor elköszöntünk tőle, olyan nagy örömöt éreztem, hogy alig bírtam magamban tartani. Még csak nem is kedveltem ezt a férfit, most viszont őszinte szeretetet éreztem iránta.

A karácsony nem rólad vagy rólam szól. Jézus Krisztusról szól, aki a legnagyobb ajándék mindenek között, és arról, hogy megosszuk másokkal az Ő szeretetét. Amikor szeretünk másokat és segítünk nekik, örömöt érzünk, mert Mennyei Atyánknak kedvére van azon döntésünk, hogy az Ő Fiát követjük.