Van-e gyermeki hited Krisztusban?

Írta: Shirah C. E. Ólafsson

A gyermekeim hite igen sokféleképpen emelte a saját lelkiségemet.

Kép

egy édesanya eszkimó puszit ad a mosolygó gyermekének

Amikor Jézus Krisztus ellátogatott az amerikai földrészre, az egyik első dolog, amire a tanítványait kérte, az volt, hogy legyenek „olyanokká…, mint egy kisgyermek” (3 Nefi 11:38).

Mi ennek az oka? A gyermekek nem tudnak mindent. A négyéves kislányom rengeteg kérdést tesz fel nekem – naponta legalább százat! Csakhogy a kíváncsisága és a tudásszomja talán éppen azok közé a gyermeki természetes ösztönök közé tartoznak, amelyeket a Szabadító szeretne, ha utánoznánk.

Ahogy figyeltem a felnövekvő gyermekeimet, három jól körülhatárolható leckét mutattak meg nekem a gyermeki hitükről:

Maradéktalan bizalmuk van a szüleikben.

Amikor a lányaimnak gondjuk adódik, bajuk esik vagy félnek, azonnal értem vagy a férjemért kiáltanak. Nem állnak le azon tanakodni, hogy vajon megérdemlik-e a segítséget. Azon sem töprengenek, hogy vajon elég engedelmesek voltak-e. Egyszerűen csak tudják, hogy szeretjük őket, és készen állunk segíteni.

Mi ugyanígy bízhatunk Mennyei Atyában.

Szeretem a lányaimat. Az irántuk érzett szeretetem azonban a közelébe sem ér annak a szeretetnek, melyet Mennyei Atyánk irántunk táplál. Abban a pillanatban, amikor Mennyei Atyánkhoz kiáltunk, Ő ott lesz (lásd Józsué 1:9). Azonnal érezhetjük az Ő vigaszát és békességét, és türelemmel és hittel válaszokat kaphatunk a kérdéseinkre.

Néhány évvel ezelőtt például egy izgalmas állásajánlatot kaptam. Aggódtam ugyanakkor amiatt, hogy ez megkövetelné tőlem a vasárnapi munkavégzést. Mivel nehezemre esett eldönteni, hogy mit tegyek, imádkoztam és böjtöltem. Békesség töltött el, és még arra is késztetést éreztem, hogy kérdezzem meg a felettesemet, hogy kivehetem-e a vasárnapokat. A Mennyei Atyába vetett gyermeki bizalmam nélkül soha nem lett volna bátorságom ilyen feltételt szabni, de a felettesem beleegyezett. Így hát elkezdtem egy új és izgalmas fejezetet.

Nem kérdőjelezik meg, amit tanítanak nekik.

Amikor a lányom kicsi volt, megkérdezte tőlem, hogy a falra miért nem tapadnak a hűtőmágnesei. Elmagyaráztam, hogyan működik a mágnes, ő pedig azonnal elhitte ezt az új tudást, és elkezdte a mágnest különböző felületeken próbálgatni.

Ahogy a lányom is bízik a tőlem kapott válaszokban, Mennyei Atya is elvárja tőlünk, hogy bízzunk az Ő válaszaiban.

Miután elkezdtem az új munkát, jöttek a kihívások. A munkaidőm rendkívül megterhelővé vált a családomra nézve, a felettesem pedig bosszankodott miattam. Elkezdtem megkérdőjelezni a választ, amelyet korábban az állás elfogadásával kapcsolatban kaptam.

Mennyei Atya „az igazság Istene…, és nem hazudhat” (Ether 3:12), ezért azt feltételeztem, hogy nem értem az útmutatását, emiatt pedig eltűnődtem azon, hogy vajon még hány másik késztetést értettem félre. Aztán eszembe jutottak az ifjabb Alma szavai: „[Tegyetek] kísérletet… a szavaimmal, és egy cseppnyi hitet gyakorol[ja]tok, igen, még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek, engedjétek, hogy ez a vágy… dolgozzon bennetek” (Alma 32:27).

Vágytam arra, hogy továbbra is higgyek Mennyei Atyában, ezért úgy döntöttem, hogy hitet gyakorlok, és „kísérletet teszek” az Ő arra irányuló késztetésével, hogy elfogadjam ezt az állást, így aztán tovább törekedtem előre.

Kép

Krisztus gyermekekkel sétál

Megingathatatlan hitük van.

Nagyon beteg voltam, amikor a legkisebb gyermekemmel voltam várandós. Azonban az egyik délután a lányom kirándulni szeretett volna. A férjem azt mondta neki, hogy túl beteg vagyok, és nem mehetek. A lányom imádkozott, és arra kérte Mennyei Atyát, hogy segítsen nekem jobban érezni magam – majd rögtön nekiállt készülődni az induláshoz. Percekkel később a férjem meglepődve látta, hogy ébren vagyok. Beszámolt az imáról, és a lányunk őszinte hite arra ösztönzött engem, hogy megpróbálkozzam a kirándulással. És valahogy feljutottam a hegy tetejére.

A lányoméhoz hasonló hitre volt szükségem ahhoz is, hogy aláírjam a munkaszerződésemet. Nem láthattam a jövőt. Mégis tovább haladtam előre, abba vetett hittel, hogy Mennyei Atya jó okkal vezetett el a munkámhoz. Idővel pedig kiderült ez az ok.

Egy csendes munkahelyi nap során az egyik kolléganőm bevallotta nekem, hogy amikor megtudta, hogy az egyház tagja vagyok, azt feltételezte, hogy semmiben sem leszek más, mint néhány olyan vitatkozó vallásos ember, akivel korábban dolga akadt. Elmondta, hogy meghatotta az iránta és a többi munkatársunk iránt tanúsított tiszteletem és kedvességem. Az ezt követő órákban a hitről és Jézus Krisztusról beszélgettünk.

Elmondta, hogy szeretne hinni Őbenne, és a Lélek betöltötte a bensőmet, amikor az evangéliumról beszéltem neki.

Rájöttem, hogy ő az egyik oka annak, amiért Mennyei Atya elvezetett engem ehhez az álláshoz. Ez egy igazi csoda volt!

Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította: „Az Úrba vetett hitetek szerint érkeznek a csodák. Ezen hit központi eleme az Ő akaratába és időzítésébe, az abba vetett bizalom, hogy miként és mikor fog megáldani benneteket a vágyott csodálatos segítséggel. Kizárólag a ti hitetlenségetek akadályozza meg Istent abban, hogy megáldjon benneteket a saját életetekben tornyosuló hegyek elmozdításának csodáival.”¹ Amikor gyermeki hitet gyakoroltam az Ő azon késztetése iránt, hogy fogadjam el ezt az állást és írjam alá a szerződésemet, Mennyei Atya megmutatta nekem, hogy képes csodákat véghez vinni.

A gyermeki hit az ösvényen fog tartani minket

Az élet meg tudja nehezíteni, hogy ragaszkodjunk az egyszerű (mégis erőteljes) gyermeki hithez. Szabadítónk tudja ezt. Ezért hív minket arra, hogy gondoljuk át a gyermekek állhatatos példáját. Ha a szívünk nyitott arra, hogy úgy bízzunk Mennyei Atyánkban és az Ő prófétáiban, ahogy a kisgyermekek bíznak, akkor hihetetlen lelki fejlődést fogunk megtapasztalni, és jobban megértjük majd az Ő mindegyikünk számára tartogatott szeretetét és tervét.