„Mindig tanulni fogunk”

Írta: Priscilla Biehl Motta és Richard M. Romney

Egyházi folyóiratok

Az iskolázottság nagyban megváltoztatta a Carvalho család életét, akik horgonyként tekintenek a tanulásra az életükben.

Kép

könyvkupac

Raimundo Carvalho 18 éves volt, amikor az édesapja meghalt. Édesapja azzal kereste a kenyerét, hogy más családokra mosott. Most megszűnt ez a csekély jövedelem.

„Én voltam a legidősebb gyermek, az egyetlen fiú, és négy húgom volt. Így aztán segítenem kellett az édesanyámnak ellátni a családot – emlékszik vissza. – Rengeteg kihívással néztünk szembe, és nagyon szegények voltunk.”

Raimundo kitanulta a cipőkészítést. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem tud lépést tartani a tanulmányaival, és eleget dolgozni ahhoz, hogy biztosítsa édesanyjának a szükséges segítséget. „A családról való gondoskodás volt az első – mondja. – Abban az évben még be tudtam fejezni a tanulmányaimat, de aztán annyi volt.”

A szíve mélyén tudta, hogy egy nap visszatér majd az iskolába. De mikor és hogyan?

Folytatta a munkát, és a család talpon maradt.

„Aztán megismertem és feleségül vettem ezt a gyönyörű nőt – mondja a feleségére, Eréroythe-re mosolyogva. – És saját családunk lett. Három gyermekünk és eddig három unokánk van.”

Eró, ahogy a feleségét becézik, arra buzdította Raimundót, hogy menjen vissza az iskolába. „De a férjként és apaként való feladataim miatt – meséli Raimundo – tudtam, hogy nem tudom úgy folytatni a tanulást, ahogy akkoriban szerettem volna. Nem hagytam fel az álmommal – csak szüneteltettem. Olyasmi lett, amit majd egyszer a jövőben megteszek.”

Arra jutott azonban, hogy azt megteheti, hogy a feleségét és a gyermekeit ösztönözze a tanulmányaikban.

„A szentírások azt tanítják nekünk, hogy Isten dicsősége az intelligencia¹ – magyarázza. – Azt is tanítják, hogy a gyermekeinket világosságban és igazságban kell felnevelnünk², illetve hogy törekednünk kell a tanulásra tanulmányozás és hit által.³ Ezek a tantételek a családunk alapértékeivé váltak.”

Iskolázottságra szert tenni napjainkban

Raimundo ma 62 éves. És hogy mi lett az álommal, amelyet szüneteltetett? Végre valóra válik. Nemrég leérettségizett. Mi több, épp egyetemre készül. „Nehéz vizsgát kell tennem, hogy bejussak – mondja. – De azt akarom, hogy az emberek, akár idősebbek, akár fiatalok, lássák, hogy lehetséges kitűzniük egy célt, amelyet aztán el is tudnak érni.”

Raimundo felesége és gyermekei szintén továbbtanulnak.

„Amikor néhány éve elkezdtem az egyetemet – mondja az 57 éves Eró –, a családban még senki nem járt semmilyen felsőoktatási intézménybe. De hittem abban, hogy amikor ez a fal leomlik, az iskolázottság betölti majd az otthonunkat. Jobbá tenné és előrevinné a dolgokat. Foglalkozásomat tekintve szakácsnő vagyok, és azért főzök, mert szeretek főzni. De azt gondoltam, többet is tanulhatnék, és a lányom, Dielle is szeretett volna többet tanulni.”

Csatlakoztak egy egyházi önellátási csoporthoz, a moderátor pedig azt javasolta, hogy igényeljenek kölcsönt az Állandó Oktatási Alaptól. „A kölcsönöket jóváhagyták – mondja Eró. – Így hát beiratkoztunk az egyetemre, hogy gasztronómiát tanuljunk. Ugyanarra a szakra jártunk, anyaként és leányaként együtt, egy időben jártunk iskolába. Egész nap főztünk, este pedig egyetemre jártunk.” Voltak napok, amikor Eró hajnali 5-kor állt munkába, egész nap dolgozott, utána pedig este 8-kor kezdődtek az órái.

Bevallja, hogy néha elbóbiskolt. „Persze, nehéz – mondja. – De az ember csak bízik abban, hogy az Úr segíteni fog neki, és tovább halad.”

Raimundo és Eró Carvalho azon a napon, amikor Eró kézhezvette a diplomáját gasztronómiából

Mára anya és a lánya is lediplomázott. Eró már nem egy étteremben dolgozik. Vállalkozásba fogott, és otthonról dolgozik. „Még mindig főzünk mindketten, de képzettebbek vagyunk, és több lehetőségünk van az előrelépésre. Elég pénzt keresünk ahhoz, hogy visszafizessük a kölcsöneinket, Dielle pedig rendezvényszervezői mesterdiplomán dolgozik!”

Eró hozzáteszi: „Bár a fiunk, Odirlei, börtönben van, online könyvelési diplomát fog szerezni, és felvették egy versenyképes állami egyetemi agrárprogramba. A bíró döntésére vár, amely lehetővé tenné számára, hogy személyesen vegyen részt az órákon. Arra buzdítjuk, hogy használja az idejét tanulásra, hogy képzetté váljon, hogy a szabadulásakor jobb élete lehessen. Megtanulta, hogy az iskolázottság lehetőséget ad egy új valóság megteremtésére, és tudja, hogy Isten tudja, mivé válhat.”

Eró kijelentette: „Az iskolázottság nagyban megváltoztatta a családunk életét. Nem puszta ismeretek; horgony ez az életünkben.” Raimundo még hozzáteszi, hogy az édesanyja, aki élete java részében írástudatlan volt, idős asszonyként megtanult írni és olvasni.

Kép

nyitott könyv

„A tanulás és a hit a családunk alapértékeivé váltak” – mondja Raimundo

Másfajta tudás

Raimundo és Eró tudják, hogy van másfajta tanulás is: a lelki tudás megszerzése.

„Körülbelül 30 évvel ezelőtt – mondja Raimundo – nem voltunk tevékenyek az egyházban. A püspökünk azonban behívott minket Eróval egy interjúra. Felkért minket, hogy vegyünk részt egy kurzuson az örökkévaló házasságról, és ennek a kurzusnak köszönhetően visszatértünk az egyházba, és együtt tanulmányoztunk, tanultunk és építettük a bizonyságunkat. Egy évvel később a családunkhoz pecsételtek minket a Brazíliai São Paulo templomban.”

Mostanra több évtizedes szolgálatot nyújtottak az egyházközségükben és a cövekükben, „és még mindig tanulmányozzuk az evangéliumot, és még több igazságot ismerünk meg” – mondja Raimundo.

„Még ha idősebbek is vagyunk – teszi hozzá Eró –, akkor is tovább kell tanulnunk. Különösképpen szükségünk van a lelki tudás folyamatos megszerzésére. Ez mind része egy örökkévaló tervnek.”

Raimundo meséli, hogy nagyon szereti a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Nagyon helyes, hogy népünk számára fontos a világi tudás és a szakmabeli fejlődés. Tudás és hozzáértés terén is kiválóak akarunk lenni, és azoknak is kell lennünk. Becsülöm bennetek azt, hogy szorgalmasan igyekeztek minél többet tanulni és jó szakemberekké válni. Ugyanakkor felhívást intézek hozzátok, hogy legyetek az evangéliumi tanok… szakértői is.”⁴

És Raimundo ezt a szentírásrészt is szereti:

„Az intelligenciának bármely tantételét magunkévá tesszük ebben az életben, velünk ébred az a feltámadáskor.

És ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz szert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség által, mint valaki más, akkor annyi előnye lesz az eljövendő világban.”⁵

„Ez a szentírás ösztönzőleg hat rám – mondja. – Boldogságot hoz annak a tudata, hogy több vár ránk. Kora reggel kelek, és tanulmányozom a szentírásokat. Aztán elégedetten megyek dolgozni, mert már kora reggel tudtam tanulni valamit.”

Oszd meg, amit tanultál!

Nemrégiben Raimundo és Eró elhívást kapott, hogy a fiatal egyedülálló felnőttek tanácsadóiként szolgáljanak a területükön.

„Bámulatos! – lelkendezik Eró. – Adnak a pozitív energiájukból, mi pedig cserébe bölcsességet adunk át nekik. Tökéletes viszonyrendszer. A kor nem állít közénk éket. Összehoz minket a jobbá válás vágya. Azt tapasztaljuk, hogy olyan készségeket tudnak tanítani nekünk, amelyeket még nem sajátítottunk el. Cserébe pedig élettapasztalatot adhatunk nekik, és segíthetünk nekik megérteni, hogyan fejlesztheti az iskolázottság az önellátásra való képességüket. Azért vagyunk itt, hogy támogassuk egymást és tanuljunk egymástól.”

„Milyen csodálatos lehetőségünk van most – teszi hozzá Raimundo –, hogy segítsünk a fiataloknak meglátni, miként segíthet nekik az iskolázottság önellátóvá válni! De remélem, azt is segíthetünk nekik megérteni, hogy Isten dicsősége az intelligencia. Azt gondolom, mindannyiunkban él a tanulás vágya. Úgy hiszem, mindig tanulni fogunk.”