Erre jöttem rá, amikor lekapcsolódtam a közösségi médiáról. Liahóna, 2024. márc.
Erre jöttem rá amikor lekapcsolódtam a közösségi médiáról
A közösségimédia-használatom visszafogása lehetővé tette, hogy jobban ott legyek a gyermekeim számára, és javítsak a Szabadítóval ápolt kapcsolatomon.
Illusztrálta: David Green
Az elmúlt néhány évben mindvégig tudtam, hogy Isten arra késztet, lépjek hátrébb a közösségi médiától. Tudtam, hogy nagyon jót tenne, ha olykor szünetet tartanék a közösségi média használatában, de azzal is tisztában voltam, hogy élvezem azt a társaságot, amelyre ott találtam rá. Nem tudtam, hogyan egyeztessem össze ezt a két dolgot, csak azt tudtam, hogy valaminek meg kell változnia.
Egyszer aztán egy olyan könyv került a kezembe, amelyet elolvasva a következő kérdésen kezdtem gondolkodni: Mennyi időt töltsek a közösségi médiával ahhoz, hogy még éppen kiélvezzem a közösségből fakadó előnyöket, az összes káros hatás nélkül? Személy szerint arra jutottam, hogy ez az idő nagyjából 20 perc. Havonta! Ki is tűztem ezt célként, és az Úr segítségével könnyebb volt megvalósítani, mint amire számítottam. Váratlanul ért, hogy ez a változtatás mennyire megerősítette a Szabadítómmal való kapcsolatomat. Elkezdtem jobban érezni a Szabadító irántam táplált szeretetét, világosabban megérteni a nekem szánt tervét, és tisztábban látni a körülöttem lévő emberek szükségleteit.
Nem függhet fényképektől az önképem
Mindig is tudtam, hogy Isten gyermeke vagyok, és hogy Ő szeret engem. Életem nehéz időszakaiban is éreztem a Szabadítóm szeretetét. Azonban túlságosan gyakran engedtem, hogy a közösségi média mondja meg, miként tekintsek és gondoljak magamra. Bármennyire is próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy a közösségi médiában lévő megszépített képek nincsenek rám hatással, mégis ez volt a helyzet. A közösségi médiával töltött időm csökkentése megadta nekem azt a szellemi békét és nyugalmat, melyre szükségem volt ahhoz, hogy meghalljam a Szabadítótól, Ő miként vélekedik rólam. Mindaddig nem is fogtam fel, hogy mennyire hiányzott már a hangja, amíg több helyet nem teremtettem, hogy Ő ott lehessen.
Mindig is hittem a szabadítás tervében. Tudom, hogy Jézus Krisztus központi szerepet tölt be ebben a tervben. De abban is hiszek, hogy Mennyei Atyának egyénileg is van terve számunkra. Larry M. Gibson, aki korábban első tanácsos volt a Fiatal Férfiak Általános Elnökségében, ezt tanította: „Tudom, hogy Mennyei Atyánk mindegyikünkkel egyenként törődik, és személyre szabott terve van számunkra, hogy elérhessük örökkévaló rendeltetésünket.”1
Sok időt töltöttem azzal, hogy csak görgettem és görgettem, miközben megpróbáltam kitalálni, mi is az én célom. A közösségi médiát nézve az első sorból láthattam, mennyi ötletes, csodás dolgot csinálnak az emberek. Sokat tanultam ezektől az emberektől, de sokkal több időt töltöttem kereséssel, mint cselekvéssel. Amióta hátrébb léptem a közösségi médiától, azt érzem, útmutatást kapok és már konkrétan tudom, mi mindennek a megtételét várja tőlem Mennyei Atya. Ezek között sok olyan van, ami igencsak meglepett, és más volt, mint amire számítottam, de mind gazdagította és gyarapította az életemet.
A Szabadító azért jött, hogy nekünk életünk – bővelkedő életünk – lehessen (lásd János 10:10). Hálás vagyok, amiért a Szentlélek olykor „oldalba bök” bennünket, hogy segítsen bővelkedő életet élnünk.
Élet a képernyőn túl
A Szabadító észrevette azokat, akik mások figyelmét elkerülték. Szeretek történeteket olvasni arról, ahogy szolgálattételben részesítette az ilyen embereket, és a saját értékükről tanította őket. Az, hogy túl sok időt töltöttem a közösségi médiával, hátráltatott abban, hogy valóban észrevegyem a saját életemben lévő embereket, beleértve a családomat is. Rájöttem, hogy ha a gyermekeim nem érzik a figyelmemet, akkor hamarosan külső forrásokból fogják keresni a megbecsülést.
Elámultam, hogy milyen hatalmas szeretetet érzek a gyermekeim iránt, amikor fokozottabban ott vagyok velük. Az elmúlt év során minden korábbinál jobban élveztem az anyai szerepemet. Megismertem a szomszédaimat, és tevékenyebb lettem a közösségemben. Gyarapodtak a szolgálati lehetőségeim. Azt gondoltam, hogy a közösségi média segít tudatosabbnak lennem, pedig igazából nem éltem eléggé a valóságban ahhoz, hogy ténylegesen lássam a körülöttem lévők szükségleteit.
A közösségimédia-használatom visszafogása apró és egyszerű dolognak tűnt, mégis lehetővé tette számomra, hogy nagyban növeljem a hitemet és javítsak a Szabadítóval ápolt kapcsolatomon. Tudom, hogy Mennyei Atya szeret minket, terve van számunkra, és vannak olyan gyermekei, akiknek érezniük kell, hogy mi is látjuk őket.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban él.