Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
A szorongás miatt elszigetelve érzed magadat? Ez a három tanács segíthet
A szerző Amerikai Szamoán él.
A magányossággal és szorongással folytatott küzdelmem közelebb vitt Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és segített megértenem az evangéliumban elfoglalt helyemet.
Fiatal felnőttként az ember néha nehezen találja a helyét.
Ez sokszor nekem is kihívást jelent. Igyekszem a saját lábamra állni, közben pedig továbbra is felelősséget érzek azért, hogy gondoskodjak a családomról. És bár szeretnék kapcsolatot építeni másokkal, mégis úgy érzem, hogy egyre távolodom ezektől az emberektől és mindattól, amit szeretek csinálni.
Jelenleg a szorongásos zavarom megnehezíti, hogy miközben ezeket teszem, úgy érezzem, hogy tényleg megtaláltam a helyemet. Számos kihívásom mögött gyakran éppen ez áll.
A szorongás miatt inkább le akarom írni a gondolataimat a naplómba ahelyett, hogy másoknak beszélnék róluk; főleg azért, mert úgy érzem, hogy úgysem érti senki, miken megyek keresztül. Itt, Amerikai Szamoán, a mentálhigiénés kérdések nem nagyon szoktak szóba kerülni. Úgy érzem, hogy amikor megpróbálom elmagyarázni a szorongással folytatott küzdelmemet, az emberektől mintha csak annyi telne, hogy „kapd össze magad”. Így hát segítségkérés helyet inkább magányba burkolózom.
Ugyanakkor ez a küzdelmem a szorongással megtanította nekem, milyen fontosak a másokkal – különösen Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal – fenntartott kapcsolatok.
A szorongással való küszködésem többféleképpen is közelebb vitt Mennyei Atyához és segített felismernem, hogy a helyem valóban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában van. Íme néhány példa arra, hogyan tette ezt.
Az ima hatalmának a kiterjesztése
Bár mindig is küzdöttem a szorongással, ez a kihívás sokkal megerőltetőbbé vált fiatal felnőtt koromban, amióta új lehetőségekkel és sok változással szembesülök. Ezzel az állandó félelemmel és aggodalommal élve néha kétségbe vonom a saját értékemet és azt, hogy szeretve vagyok.
Van azonban valami, ami segített nekem igazán megtalálni a helyemet: az, hogy imában beszélgetek Mennyei Atyával.
Amint azt M. Russell Ballard elnök (1928–2023) tanácsolta: „Az ima megváltoztathatja a saját életünket. Az őszinte ima ösztönzése által jobbá válhatunk, és segíthetünk másoknak is ebben.”1
A szorongásom miatt gyakran támaszkodtam az imára, ez pedig segített elmélyítenem egyfelől a kapcsolatomat Mennyei Atyával, másfelől a hitemet abban, hogy Ő minden imát meghall. Az imáim idővel ténylegesen tartalmasabbá váltak, miközben ezzel a kihívással birkóztam, valamint Jézus Krisztusra és Mennyei Atyára támaszkodtam segítségért.
Beszélni szoktam Mennyei Atyának az érzéseimről, a napomról, az aggodalmaimról – bármiről, de tényleg. Még ha Ő nem is veszi el a szorongó gondolatokat és érzéseket, amikor Őhozzá fordulok segítségért, úgy érzem, hogy a vállamra teszi a kezét, és biztosít arról, hogy velem van.
Segít tudnom, hogy az Övé vagyok, és hogy nem vagyok egyedül.
Jézus Krisztus engesztelésének az egyre mélyebb megértése
Az evangélium összes tantétele közül az egyik, amelyről a legerősebb a bizonyságom, az a Szabadítóm, Jézus Krisztus gyógyító hatalma.
Amikor felismerem, hogyan segített nekem már eddig is a Szabadító, akkor képes vagyok azt érezni, hogy jó helyen vagyok és nem vagyok jelentéktelen. Küzdelmem a szorongással arra ösztönöz, hogy törekedjek a Lélek vigasztaló jelenlétére, emiatt pedig mindig gyakorolom a mindennapi, kis és egyszerű lelki szokásokat (lásd Alma 37:6), hogy bevonjam Krisztus hatalmát az életembe.
Ténylegesen a legnagyobb kulcs, melyre szükségem van ahhoz, hogy legyűrjem az élet minden nehézségét és kihívását, az az Ő kegyelmébe és áldozatába vetett hit. Amint azt Ő tanította: „Én vagyok a világ világossága” (János 8:12); ez pedig számomra azt jelenti, hogy nem tapasztalhatunk meg olyan sötétséget, amely elfojthatná az Ő világosságát.
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából oly szeretetteljesen tanított arról, mennyire fontos, hogy akik a mentális egészségükkel küzdenek, azok keressenek ehhez eszközöket. Ezt mondta: „[K]érjétek ki olyan elismert emberek véleményét, akik hivatalos képzéssel, szakértelemmel és helyes értékekkel rendelkeznek. Legyetek őszinték velük a kórtörténetetekkel és a küszködésetekkel kapcsolatban. Imádságosan és felelősségteljesen fontoljátok meg a tanácsaikat és az előírt megoldásaikat. […] Mennyei Atyánk elvárja tőlünk, hogy vegyük igénybe az összes csodálatos ajándékot, amelyet ebben a dicsőséges adományozási korszakban biztosított.”2
A Szabadító támogatásával látni fogjuk magunk előtt a fényt.
Tartalmas kapcsolatok kialakítása
Nem is olyan régen nagyon küszködtem a szorongással. Ahelyett azonban, hogy elhúzódtam volna másoktól, Mennyei Atyához imádkoztam segítségért, és a Lélek segített meglátnom egy igazságot, amely megváltoztatta az életemet:
Szükségünk van egymásra.
Bár a szorongás arra késztethet, hogy visszahúzódjak másoktól, Mennyei Atyának nem az a szándéka velem, hogy elszigeteljem magamat. Az ellenség azt szeretné, ha másoktól elszakadva éreznénk magunkat – hogy sehol ne találjuk a helyünket, különösen a kihívásaink során. Amikor azonban a Szabadítóra támaszkodom, hogy erőt adjon nekem a családom vagy a barátaim felé fordulni a kihívásaim kapcsán, akkor ők szeretettel reagálnak, és segítenek egyre csak haladnom előre.
Megtapasztaltam, hogy amikor mindannyian hajlandóak vagyunk kapcsolatot teremteni egymással (különösen akkor, amikor inkább csendben félrehúzódnánk), akkor megérezhetjük azt, hogy megtaláltuk a helyünket: az összetartozás és a Krisztusba vetett remény érzését.
Az összetartozás evangéliuma
Nem tudom, miért kell néhány kihívásnak ilyen nehéznek lennie. Azt azonban tudom, hogy a szorongás tárgyában szerzett tapasztalataim által képes voltam elmélyíteni a bizonyságomat Mennyei Atyáról, Jézus Krisztusról, valamint a kapcsolatok szükségességéről. Miután segítséget kaptam az evangéliumon és mentálhigiénés eszközökön keresztül, már világosabban látom, hogy valóban van helyem Jézus Krisztus evangéliumában – hogy mindenkinek van helye, a körülményeiktől függetlenül.
Tudom, hogy mindig van még hova fejlődni abban, hogy mindenkinek – de különösen a fiatal felnőtteknek – segítsünk azt érezni, hogy szeretik őket az egyházban. Ugyanakkor továbbra is azt látom, hogy csodák történnek.
Ha mentálhigiénés kihívásokkal küszködsz, remélhetőleg tisztában vagy vele, hogy Jézus Krisztus evangéliuma a gyógyulás, az öröm, és ami a legfontosabb: az összetartozás evangéliuma – Mennyei Atyánk minden gyermeke számára.
A szívemben érzem ezt az igazságot.