Mindenki Szabadítója, mindenki evangéliuma. Liahóna, 2024. márc.
Mindenki Szabadítója, mindenki evangéliuma
Jézus Krisztus evangéliuma, engesztelése és feltámadása Isten minden gyermekét megáldja.
Christ and the Palsied Man [Krisztus és a gutaütött]. Készítette: J. Kirk Richards. Másolatok készítése tilos!
Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma az első, legfontosabb és örökkévaló forrása a tartós boldogságnak, az igaz békességnek és az örömnek mindenki számára ezekben az utolsó napokban. Az evangéliumból és Krisztus korlátlan jóakaratából áradó áldások soha nem csupán néhány kiválasztottnak szóltak, sem az ősi, sem a mai időkben.
Nem számít, mennyire elégtelennek érezzük magunkat, továbbá azon bűnök ellenére, amelyek egy időre talán eltávolítanak minket Tőle, Szabadítónk arról biztosít minket, hogy „kezét egész nap kinyújtja felé[n]k” (Jákób 6:4), arra hívva mindannyiunkat, hogy jöjjünk Őhozzá és érezzük a szeretetét.
Evangéliumi áldások az egész világ számára
Jézus Krisztus evangéliuma „azért állíttatott vissza ezekben az utolsó napokban, hogy kielégítse a föld minden nemzetének, nemzetségének, nyelvének és népének… szükségleteit”1. Az evangélium minden nemzetiséget és bőrszínt felülhalad, miközben átlép minden kulturális határvonalon, azt tanítva, hogy „mind egyforma Istennek” (2 Nefi 26:33).2 A Mormon könyve ezen igazság figyelemre méltó tanújaként áll előttünk.
Ez a nagyszerű feljegyzés azt tanúsítja, hogy Krisztus minden nemzetre emlékezik (lásd 2 Nefi 29:7), továbbá „mindazoknak kinyilvánítja magát, akik hisznek benne…, hatalmas csodákat, jeleket és bámulatos dolgokat művelve az emberek gyermekei között” (2 Nefi 26:13). E hatalmas csodák, jelek és bámulatos dolgok közé tartozik az evangélium terjedése is. Így hát misszionáriusokat küldünk szerte a világba, hogy bizonyságot tegyenek az evangélium jó híréről. Továbbá megosztjuk az evangéliumot a körülöttünk lévőkkel is. A visszaállított papsági kulcsoknak az élők és a halottak javára való használata biztosítja, hogy az evangélium teljessége végül elérhető legyen mennyei szüleink minden fia és leánya számára, bármikor éltek is: a múltban, most vagy a jövőben.
Ennek az evangéliumnak a lelke – minden próféta és apostol központi üzenete, akit valaha is elhívtak e munkára – az, hogy Jézus a Krisztus, és hogy Ő azért jött, hogy mindenkit megáldjon. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként kijelentjük, hogy az Ő engesztelő áldozata az egész világért van.
A végtelen és örök érvényű engesztelés szükségessége
Utazásaim közben a legkülönfélébb egyháztagokkal tartok interjúkat szerte a világon. Ösztönzőleg hat rám, amikor arról mesélnek, miképpen érzik Jézus Krisztus engesztelésének az áldásait az életükben, még akkor is, ha éppen egy-egy régi bűnt vallanak meg. Mily csodálatos, hogy az Ő engesztelésének a megtisztító vigasza mindig elérhető mindannyiunk számára!
Amulek kijelentése szerint „szükséges, hogy legyen engesztelés; …különben az egész emberiségnek elkerülhetetlenül el kell vesznie”. Azok lennénk, akik mindörökre „elbukottak és elvesztek…, ha nem történik meg ez a[z] engesztelés”, melyhez lennie kellett „egy végtelen és örök áldozatnak”. Hisz’ „semmi olyan nem teszi meg engesztelésként a világ bűneiért, ami nem végtelen” (Alma 34:9, 10, 12).
Jákób, a nagy próféta azt is tanította, hogy mivel „a halál minden emberre elkövetkezett, …szükségképpen lennie kell egy feltámasztó hatalomnak”, amely Isten színe elé juttathat minket (2 Nefi 9:6).
A bűnt és a halált egyaránt le kellett győzni. Ez volt a Szabadító küldetése, amelyet bátran teljesített Isten minden gyermeke számára.
Gethsemane [Gecsemáné]. Készítette: J. Kirk Richards. Másolatok készítése tilos!
Szabadítónk áldozata
A halandóságban töltött utolsó estéjén Jézus Krisztus belépett a Gecsemáné kertjébe. Ott letérdelt az olajfák között, és fokozatosan a gyötrelmek oly mélységeibe ereszkedett, amelyet te és én soha nem fogunk megismerni.
Ott elkezdte magára venni a világ bűneit. Átérzett minden kínt, szívfájdalmat és gyászt, átélt minden gyötrődést és szenvedést, amelyet te, én és minden más lélek megtapasztalt, aki valaha is élt vagy élni fog. Ez a hatalmas és végtelen szenvedés még Neki, „mindenek közt a legnagyobbnak is azt okozta, hogy reszkesse[n] a fájdalomtól, és minden pórusból vérezze[n]” (Tan és szövetségek 19:18). Ezt más nem lett volna képes véghez vinni.
Jézust ezután a Kálváriára hurcolták, és e világ történelmének a legtragikusabban igazságtalan eseményeként keresztre feszítették. Senki sem vehette volna el Tőle az életét. Isten Egyszülött Fiaként hatalma volt a testi halál felett. Imádkozhatott volna az Atyjához, és angyalok seregei jöttek volna, hogy legyőzzék kínzóit és megmutassák, hogy uralma van minden dolog felett. „De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?” – tette fel Jézus a kérdést, amikor elárulták Őt (Máté 26:54).
Az Atyja iránti tökéletes engedelmessége – és az irántunk való tökéletes szeretete – okán Jézus készségesen odaadta az életét, és megvalósította végtelen és örök engesztelő áldozatát, amely keresztülhatol az időn: a múltba éppúgy, mint előre az egész örökkévalóságon át.
Szabadítónk győzelme
Jézus azt a megbízást adta apostolainak, hogy a halála után folytassák a munkáját. Vajon ők hogyan fogják ezt elvégezni? Többen közülük egyszerű halászok voltak, és egyiküket sem tanították ki efféle lelki szolgálatra a zsinagógákban. Abban a pillanatban úgy tűnt, hogy Krisztus egyháza eltűnésre van ítélve. Az apostolok azonban erőt találtak ahhoz, hogy elhordozzák ezen elhívásukat, ezáltal alakítva a világ történelmét is.
Mi idézte elő, hogy erő fakadt egy ilyen látszólagos gyengélkedésből? Frederic Farrar, anglikán egyházi vezető és tudós, ezt mondta: „Erre egy, és csakis egy lehetséges válasz létezik: a halottakból történt feltámadás. Mindez a hatalmas forradalom a Krisztus feltámadásában megnyilvánuló hatalomnak volt köszönhető.”4 A feltámadt Úr tanúiként az apostolok tudták, hogy semmi nem állíthatja meg e munka előrehaladását. Tanúságuk a fenntartó erő forrását jelentette, miközben a korai egyház sorra rácáfolt a várakozásokra.
Ebben a húsvéti időszakban az Ő egyik elrendelt tanújaként kijelentem, hogy egy gyönyörű vasárnap kora reggelén az Úr Jézus Krisztus feltámadt a halálból, hogy megerősítsen minket, és mindenki számára széttörje a halál kötelékeit. Jézus Krisztus él! Neki köszönhetően a halál nem jelenti számunkra a véget. A feltámadás Krisztus ingyenes és egyetemes ajándéka mindenki számára.
Christ and Mary at the Tomb [Krisztus és Mária a sírnál]. Készítette: Joseph Brickey
Jöjj Krisztushoz!
Jézus Krisztus evangéliuma és engesztelése mindenkinek szól – vagyis minden egyénnek. Csakis úgy tapasztalhatjuk meg a Szabadító engesztelő áldozatával járó áldások teljességét, ha egyénileg elfogadjuk a hívását: „Jőjjetek én hozzám” (Máté 11:28).
Krisztushoz jövünk, amikor hitet gyakorolunk Őbenne és bűnbánatot tartunk. Őhozzá jövünk, amikor megkeresztelkedünk az Ő nevében, és befogadjuk a Szentlélek ajándékát. Őhozzá jövünk, amikor betartjuk a parancsolatokat, szertartásokban részesülünk, tiszteletben tartjuk a szövetségeket, befogadjuk a templomi élményeket, és olyan életet élünk, amilyet Krisztus tanítványai élnek.
Időnként csüggedéssel és csalódással nézel majd szembe. Lehet, hogy összetörik a szíved saját magad vagy egy szeretted miatt. Lehet, hogy mások bűnei raknak rád terhet. Az általad elkövetett, akár súlyos hibák miatt talán attól félsz majd, hogy immár örökre elkerül a békesség és a boldogság. Az ilyen alkalmakkor ne feledd, hogy a Szabadító nem csupán leemeli a bűn terhét, hanem emellett még „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenved[ett] el” (Alma 7:11) – beleértve a tiédet is! Mindannak köszönhetően, amin keresztülment érted, személyes szinten tudja, hogyan segítsen neked, amikor elfogadod az egész életet megváltoztató felhívását: „Jőjjetek én hozzám”.
Mindenkit szívesen fogad
Jézus Krisztus világossá tette, hogy Mennyei Atyánk minden gyermeke egyenlő mértékben jogosult az Ő evangéliumának és engesztelésének az áldásaira. Emlékeztet minket, hogy „minden ember kiváltságos, az egyik éppen úgy, mint a másik, és senkit nem tilt el” (2 Nefi 26:28).
„[Ő] mindannyiukat hívja, hogy jöjjenek hozzá és részesüljenek a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt” (2 Nefi 26:33).
Ő „mindannyiukat hívja” – tehát mindannyiunkat! Ne skatulyázzuk be felületes címkékkel és mesterséges megkülönböztetésekkel magunkat vagy másokat! Soha ne állítsunk semmilyen akadályt a Szabadító szeretete elé, és ne foglalkozzunk olyan gondolatokkal, miszerint mi vagy mások elérhetetlenek lennénk az Ő számára! Mint azt régebben már mondtam, „nem tudtok olyan mélyre süllyedni, ahová ne érne el Krisztus engesztelésének végtelen fénye”5.
Hanem amint azt Holland nővérrel együtt tanítottuk mindössze néhány hónappal az elhunyta előtt, azt a parancsolatot kaptuk, hogy „legyen [bennünk] jószívűség, mely jószívűség a szeretet” (2 Nefi 26:30).6 Ez az a szeretet, amelyet a Szabadító mutat nekünk, mert „semmit nem tesz, ami ne a világ javára lenne; mert szereti a világot, olyannyira, hogy leteszi saját életét, hogy minden embert magához vonzhasson” (2 Nefi 26:24).
Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus evangéliuma és engesztelése minden embernek szól. Azért imádkozom, hogy örömmel fogadd be az Őáltala elhozott áldásokat.