Gyengéd irgalom 25 év múltán

Írta: Mike Collins, USA, Kalifornia

Hálás vagyok, amiért Isten egy elfeledett levél felhasználásával gyengéd irgalmasságai egyikében részesített engem.

Régebben kora reggeli ifjúsági hitoktatást tartottam a kaliforniai Eurekában. Egyszer megkértem a tanulóimat, hogy képzeljék el magukat 10 évvel később. Aztán arra kértem őket, hogy írjanak egy levelet, benne az evangéliumról való bizonyságukkal és bármi egyébbel, amit meg szeretnének osztani a későbbi önmagukkal. Elmondtam nekik, hogy 10 év elteltével postázni fogom a leveleket.

Telt-múlt az idő, és soha nem jutottam el odaáig, hogy feladjam a leveleket. Egy nap, 25 évvel később, Heidi lányom megtalálta a leveleket és rákérdezett. Miután elmondtam, hogy eredetileg mit terveztem, ő a közösségi média eszközeit használva kikereste a korábbi tanulóim jelenlegi címét.

Miután feladta a leveleket, jött néhány lenyűgöző válasz. Az egyik korábbi ifjúsági hitoktatási tanulóm ezt írta:

„Apukádnak tudnia kell, hogy nem véletlenül kerültek elő pont most ezek a levelek. A 18 éves lányom egy ideje küszködik a bizonyságával, és úgy érzi, nem neki való, hogy »tökéletes utolsó napi szent lány« legyen. Nem osztja meg velünk az érzéseit. Nehéz.”

Ez a korábbi tanulóm, akit letört néhány olyan dolog, amit a lánya nemrégiben egy blogban írt, hozzátette:

„Tudtam, hogy beszélnem kell vele erről. Ahogy az lenni szokott ezeknél a beszélgetéseinknél, az arckifejezése merev és dacos volt, ő pedig nem szólt semmit. Odaadtam neki a levelemet, és elmondtam neki, hogy szeretném, ha elolvasná.

Láttam, hogy többször is újraolvassa az első bekezdést. Abban azt írtam, hogy nem tudom, van-e bizonyságom, és talán nem nekem való, hogy tökéletes utolsó napi szent legyek.

A lányom elsírta magát. Nagyon kellett, hogy tisztában legyen azzal, hogy igazán értem a küszködéseit. Soha nem hitt volna nekem a levél nélkül. Néhány fal leomlott benne, és igazán úgy érzem, hogy a levél időzítése gyengéd irgalom volt. Ha 10 évvel ezelőtt kaptam volna kézhez, talán kidobtam vagy elveszítettem volna. Kérlek, köszönd meg apukádnak, hogy megíratta velünk ezeket a leveleket, és hogy ennyi éven át nem talált rájuk! Semmi sem véletlen.”

Szerető Mennyei Atyánk őrködik minden juha felett, és az Ő csodálatos időzítése szerint gyengéd irgalmasságokat és csodákat tud véghez vinni mindegyikünkön keresztül, hogy visszahozza a nyájhoz azokat, akik elkóboroltak.