Biztonságban elvezetve oda, ahol lennünk kell

Benjamin M. Z. Tai elder

a Hetvenektől

A Szabadító következetesen, figyelemre méltó módokon fog segíteni nekünk az utunkon.

Amikor 12 éves voltam, a családom a szubtrópusi Hongkongból egy hideg, szokatlan téli időjárású helyre költözött. Hamarosan meghívtak az első téli túrámra az egyházközségemben lévő fiatal férfiakkal.

A túránk napján olyan melegen felöltöztem, amennyire csak tudtam. Ahogy felfelé haladtunk a kanyargó hegyi ösvényen, izgatottan láttam, hogy a szállongó hó beborítja a talajt. Mivel azonban nem megfelelően voltam a terephez és az időjáráshoz öltözve, nehezen tudtam lépést tartani a csoportommal. Azt mondtam nekik, hogy menjenek előre, én pedig majd csatlakozom azokhoz, akikről úgy gondoltam, hogy mögöttünk jönnek.

Miközben a saját iramomban haladtam tovább, a cipőm és a ruhám átázott, a kezem, a lábam és az arcom elgémberedett. Aztán olyan sűrű havazás kezdődött, hogy már nem láttam az ösvényt. Miután egy ideig bóklásztam, rájöttem, hogy eltévedtem, egyedül vagyok, és abban sem voltam biztos, hogy bárkinek is feltűnik majd a hiányom.

Az élet utazása során időnként azt érezzük, hogy felkészületlenek vagyunk, eltévedtünk, lemaradtunk. Elveszíthetjük az irányérzékünket, és szem elől téveszthetjük az ösvényt magunk előtt. Talán úgy tűnik, hogy minél keményebben igyekszünk haladni előre, annál távolabb kerülünk az úti célunktól. Ezt csalódottság követheti, és vonzónak kezd tűnni a kísértés, hogy feladjuk.

Gondoskodó Szabadítónknak, Jézus Krisztusnak hatalmában áll, hogy vezérelje a lépteinket, felemeljen minket, amikor megbotlunk (lásd Zsoltárok 37:23–24), és elhozza nekünk a nyugalmat (lásd Máté 11:28), a gyógyulást (lásd Ésaiás 53:5; Alma 15:8; Tan és szövetségek 42:48), a magabiztosságot (lásd Tan és szövetségek 121:45) és a békességet (lásd Móziás 4:3; Alma 38:8; Tan és szövetségek 19:23). Ezt mondta: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni” (Tan és szövetségek 88:63). Talán nem mindig egyértelmű, hogy hol húzódik az ösvény közvetlenül a lábunk előtt, ám azzal a hittel követhetjük a Szabadítót, hogy utazásunk gyönyörűen és győzedelmesen fog végződni, mert Ő biztonságban elvezet minket oda, ahol lennünk kell.

Mindig tekinthetünk Jézus Krisztusra, mert Ő „az út, az igazság és az élet” (János 14:6).

Utazásunk helyes útvonala

A Mormon könyve idei tanulmányozása során követtük Lehit és családját a megígért földre vezető útjukon. Gondold át, mit viselt el Lehi családja az utazás során:

gúnyolódást, amiért hittek a prófétákban és követték őket;
az ismerős kényelem lecserélését az ismeretlen vadonra;
utazást, ahol ismeretlen volt a táv, a végcél vagy az időtartam;
éhséget, bánatot, betegséget és halált;
nehéz feladatokat, néha anélkül, hogy értették volna, mi okból vagy hogyan kell elvégezni azokat;
kudarcokat, késlekedéseket, széthúzást és csalódásokat;
nehéz körülményeket a gyermekneveléshez.

Útközben azt is megfigyeltük, hogyan segített nekik következetesen az Úr. Gondoskodott:

prófétai vezetésről és személyes kinyilatkoztatásról;
megígért áldásokat és szövetségeket tartalmazó szentírásokról;
nemzedékrendi feljegyzésekről és családtörténetről;
új eszközökről és módszerekről, így gondoskodva a szükségleteikről;
megnövekedett képességről a nehézségek elviselésére;
bölcsességről és útmutatásról az ismeretlen feladatok elvégzéséhez;
a liahónáról (amely eszköz segített nekik eligazodni az útjukon);
és biztonságról és védelemről a családjuk számára.

Lehi családjához hasonlóan a mi utazásaink sem lesznek mentesek a kihívásoktól és az áldozathozataltól. És a Szabadító nekünk is hasonló következetességgel fog figyelemre méltó módokon segíteni. Nefi azt tanította, hogy „Krisztusban hinni… a helyes út; …teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel és egész lényetekkel” (2 Nefi 25:29). Ha a Jézus Krisztusba vetett hitet választjuk, alázatosan befogadjuk az Ő szavát, és megvan a bátorságunk a cselekvéshez, akkor örömre és áldásokra lelünk mindazon nehézségek közepette, amelyekkel szembesülünk. Útközben bízhatunk abban, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit Ő szeretne, hogy tegyünk (lásd 1 Nefi 3:7).

Az alábbiakban felsorolunk néhányat azon számos mód közül, ahogyan a Szabadító folyamatosan segít nekünk.

The Dawning of a Brighter Day [Egy ragyogóbb nap hajnala]. Készítette: Simon Dewey

Megadja nekünk a tanát

Jézus Krisztus „kezdettől fogva ismer[i] a véget” (Ábrahám 2:8). Emellett „kijelölte ösvényünket, …előttünk jár[t]”¹. Tana, mely a szentírásokban Krisztus tanaként ismert, az az ösvény, amelyet mindannyiunknak követnünk kell ahhoz, hogy megmeneküljünk és megszabaduljunk.

Folyamatosan hitet kell gyakorolnunk Jézus Krisztusban, rendszeresen bűnbánatot kell tartanunk, meg kell keresztelkednünk, be kell fogadnunk a Szentlélek ajándékát, szövetségekre kell lépnünk, és minden erőnkkel ki kell tartanunk. Cserébe a megbocsátás, remény és örök élet ígéretét kapjuk. (Lásd 2 Nefi 31:2–20.)

Az egymástól messzire futó ösvények és egymásnak ellentmondó módszerek világában Krisztus tana világos és végrehajtható iránymutatással szolgál, melyet követve a helyes irányba haladhatunk (lásd 2 Nefi 31:21).

Vigaszt nyújt nekünk

Engesztelő áldozata okán a Szabadító tudja, milyen érzés igazán egyedül és elhagyatva lenni. Azt is tökéletesen tudja, hogyan hozzon nekünk vigaszt. Azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (János 14:1), valamint „nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok” (János 14:18).

A Szabadító megígérte a Vigasztaló – vagyis a Szentlélek – ajándékát azoknak, akik hisznek Őbenne. Azt mondta, hogy ez a Vigasztaló „mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe [juttat mindent]” (János 14:26).

Megadja nekünk Isten szavát

Jézus Krisztus evangéliumának a napjainkban történő visszaállítása révén az Úr ősi és utolsó napi szentírásokat is adott nekünk, amelyek Isten szavát tartalmazzák. Nefi tanítása szerint „akik Isten szavára hallgatnak, és abba szilárdan kapaszkodnak, azok soha el nem vesznek” (1 Nefi 15:24).

Az Isten szaván naponta történő lakmározás védelmet nyújt, és arra vezet minket, hogy bőségesebben tapasztaljuk meg Isten szeretetét. Az Ő szavai megvilágítják ösvényünket (lásd Zsoltárok 119:105), és „minden olyan dolgot meg fognak mondani nek[ün]k, amelyet meg kell tenn[ün]k” (2 Nefi 32:3).

Szolgái, a próféták és apostolok által vezet minket

Jézus Krisztus prófétákat és apostolokat hívott el, hogy segítsenek nekünk. Tanácsaik és tanításaik számunkra és a mi napjainkra szólnak. Ha azt veszed észre, hogy az utazásod során eltévedtél vagy nem tudod, merre van az előre, hasznos lehet átgondolnod a következő három kérdést:

Hogyan készített fel engem az Úr a próféták és apostolok szavain keresztül az általam megtapasztalt megpróbáltatásokra?
Mire kérnek ma engem a próféták és az apostolok, amivel felkészülhetek az előttem álló kihívásokra?
Mit teszek most azért, hogy a prófétai kérések szerint cselekedjek?

E kérdések átgondolásával felismerhetjük a próféták és apostolok útmutatásának a fontosságát. Jobban hallhatjuk az Úr hangját, és észrevehetjük, hogy Ő következetesen segít nekünk. Ha úgy döntünk, akkor meghallgathatjuk a prófétákat és apostolokat, valamint útmutatásra, jólétre és védelemre lelhetünk azon az ösvényen, amely visszavezet Mennyei Atyánkhoz és az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz.

Tai elder a kaliforniai Sierra Nevada-hegységben, 1988 körül. A történet, amelyről mesél, 1984-ben esett meg a kaliforniai San Gabriel-hegységben, a Baden Powell-hegyen

Fénykép a szerző jóvoltából

Hit a továbblépéshez

Kétségbeestem, amikor ott voltam azon a hegyen eltévedve, fázva és magamra maradva. Mivel nem tudtam, mi mást tehetnék, letérdeltem a frissen hullott hóba, és segítségért imádkoztam Mennyei Atyámhoz. Megosztottam Vele a helyzetemet és a félelmeimet, és könyörögtem, hogy találjanak meg és mentsenek meg.

Amikor felkeltem az imámból, körbevett a lehulló hó, és gyönyörű, nyugodt csend telepedett a fákra. Ezt a nyugalmat egy közeli bokorból felhallatszó zörgő hang zavarta meg. Két idősebb fiú mászott elő. Már elérték a csúcsot, lefelé pedig az ösvény követése helyett úgy döntöttek, hogy lecsúsznak a hegyről. És pont ott kötöttek ki, ahol én voltam!

Megkérdezték, hogy mi járatban vagyok, én pedig elmondtam nekik, hogy eltévedtem. Magukkal hívtak, és együtt biztonságban lecsúsztunk oda, ahol a hegy lábánál a túraösvény kezdődött. Végül újra együtt voltunk a csoportunk többi tagjával.

Miközben hittel, odaadással és kitartással haladunk előre a személyes utazásainkon, ismerjük fel, hogy a Szabadító velünk jár és tevékenyen segít nekünk. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Az Őbelé vetett hitünk hozzon békességet az elménkbe és örömet az utazásunk során!