Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Megtalálhatom-e otthon a helyemet, ha a családom nem fogadja el az evangéliumot?
Hogyan tartozhatok olyan családhoz, amely ellenséges az egyházzal?
Tudom, milyen az, amikor a családtagok kedvezőtlen véleménnyel vannak Jézus Krisztus evangéliumáról. Magányos érzés. Nyomasztó. Feszült. Az embernek még az is megfordulhat a fejében, hogy vajon szeretik-e.
A családom nagy része nem hisz az evangéliumban, és az egyik testvérem nyíltan ellene beszél. Habár erőfeszítés kell hozzá, hogy azt érezhessem, hogy jó helyen vagyok a saját otthonomban, mégis örömöt találok Mennyei Atya családra vonatkozó tervében.
Íme pár dolog abból, amit tanultam:
Ne lökd el őket magadtól!
Eleinte úgy gondoltam, hogy ha nem szeretném magamat állandóan idegennek érezni a családomban, akkor nem tehetek mást, mint hogy otthagyom azokat, akiket szeretek.
EZ NEM IGAZ!
Mennyei Atya eszembe juttatta azt, hogy a családnak nélkülözhetetlen szerepe van az Ő tervében. Azt szerette volna, hogy továbbra is szeretettel legyek irántuk. Mindemellett nem várja el tőlünk, hogy akkor is maradjunk, ha a kapcsolatunk bántalmazóvá válik.
Ugyanakkor nehéz megőrizni a közelséget, amikor sokféle érzelem kavarog.
Inkább szeresd őket!
Néha számkivetettnek érezzük magunkat azok között, akik rosszallóan állnak ahhoz, amiben hiszünk.
Az volt az egyik legnehezebb nap az életemben, amikor a bátyám közölte velem, hogy gyűlöl engem, amiért hiszek az evangéliumban. Előfordulhat, hogy egyes családtagjaink nem képesek szeretni bennünket. Vigaszt meríthetünk azonban Péter szavaiból: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke” (1 Péter 4:14).
A Szabadító arra kér minket, hogy válasszuk a szeretetet (lásd János 15:17), még akkor is, „ha gyűlöl titeket a világ, …mivelhogy nem vagytok e világból” (János 15:18–19). Ha arra összpontosítunk, hogy szeressük ezeket a családtagokat, az enyhítheti a magány érzését.
Az ember talán kísértést érezhet, hogy feladja; de ne feledd, a türelem és az Istenbe vetett bizalom képes megváltoztatni a kapcsolatokat. Ő csodákat képes véghez vinni rajtad keresztül.
Hosszú időbe telt, de azáltal, hogy bíztam Istenben és türelmesen szeretetet tanúsítottam a bátyám iránt, már képes voltam nem foglalkozni az egyház iránti gyűlöletével. A kapcsolatunk nem tökéletes, de amint a szeretetet teszem az első helyre, az imáimra lépésről lépésre válaszok érkeznek.
Inkább légy béketeremtő!
Bár nem akarjuk ellökni magunktól a családunkat, ám ha a viszálykodás jelei mutatkoznak, akkor mégis inkább vonuljunk vissza. Ha a viszálykodás lecsengett, ismét próbálkozhatunk. Krisztus gyakran hallgatással reagált a bántásokra (lásd Móziás 14:7). Amint azonban Robert D. Hales elder (1932–2017), a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja is tanította, „a krisztusi módon adott válaszokat nem lehet előre megfogalmazni, és sablon sincs hozzájuk. A Szabadító minden egyes helyzetre másképp reagált.”1 Kövesd tehát a Lélek útmutatását.
Ha a Szabadítóhoz hasonló hallgatást választod, az azt mutatja, hogy hajlandó vagy figyelmesen hallgatni. Miközben hű vagy a mércéidhez, megpróbálhatod megérteni mások nézőpontját is.
Miután meghallgattad a mondanivalójukat, kíséreld meg körülírni néhány érzésedet. Amikor elmondtam a családomnak, hogy rosszul esik, amit mondanak, szeretettel reagáltak. Beszélgettünk arról, hogy miként tisztelhetjük jobban egymást és kerülhetjük el a jövőbeni viszálykodást.
Amint azt Walter F. González elder a Hetvenek tagjaként mondta: „A szeretetteljes és világos beszélgetések sokban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy enyhítsenek bármely, esetleg fellépő feszültséget.”2
Ne tévelyedj el!
Talán azt érzed, hogy csak úgy találhatod meg a helyedet a családodban, ha elhagyod az egyházat.
EZ NEM IGAZ!
Inkább gyakorolj hitet!
Néhányan, akik nem értenek egyet az evangéliummal, megpróbálhatnak bűntudatot ébreszteni benned amiatt, hogy te hiszel benne. Amikor a bátyám elhagyta az egyházat, a családunk úgy érezte, hogy ő azt várja tőlünk, válasszunk közte és az egyház között. A családtagjaim zöme „őt választotta”, és szintén távozott.
Noha rajtam is ott volt ez a nyomás, mégis megtanultam kimondani, hogy „nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem” (2 Timótheus 1:12).
Tudom, ki Isten, és én azt választom, hogy bízom Őbenne. Ez a hit segített megerősíteni engem.
Inkább találj testvéreket Krisztusban!
Amint azt Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondta: „Jézus Krisztus egyházában egy olyan emberekből álló családra leltek, akik nem is különböznek annyira tőletek.”3
Testvéreid Krisztusban megértik az evangélium iránti szeretetedet, és buzdítani tudnak arra, hogy jöjj közelebb Őhozzá. Meg tudják adni neked azt a hovatartozást, amelyre vágysz.
Bízd magad Mennyei Atyára és Jézus Krisztusra!
González elder tanította ezt is: „Még a Szabadítónak is voltak olyan családtagjai, akik nem osztoztak a hitelveiben. A Bibliában ezt olvassuk: »Mert az ő atyjafiai sem hívének benne« (János 7:5).”4
Jézus Krisztus megérti a küszködéseidet. Fordulj Őhozzá gyógyulásért! A Prédikáljátok evangéliumomat! című kiadványban ezt olvashatjuk „Az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által”.5 Habár szeretnénk tartozni valahova, az igazság az, hogy gyakran nem fogunk beilleszkedni mások közé, amikor Isten követői vagyunk. Okkal nevezett minket úgy, hogy az Ő „választott”, „tulajdon népe” vagyunk (5 Mózes 14:2; lásd még 1 Péter 2:9). Ez elkülöníthet minket másoktól, ám a Vele való szövetséges kapcsolatunknak köszönhetően mindig lesz helyünk Őmellette. És ez az, ami igazán számít.