Az igazság szavai. Liahóna, 2024. márc.
A hit képmásai
Az igazság szavai
Sok kérdésem volt, de a vőlegényem és az egyház segített választ találnom.
Fényképek a szerző jóvoltából
Tajvanon nem keresztény kultúrában nőttem fel, és nem neveltek vallásosnak. Hittem Istenben, de semmit nem tudtam Jézus Krisztusról. A karrierem és az azzal járó sűrű társasági élet volt a „vallásom”. Ennek része volt az is, hogy rendszeresen ittam és dohányoztam. Nagy kávé- és teafogyasztó is voltam. Ez mind hozzátartozik az üzleti kultúránkhoz.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházával a vőlegényemen és a családján keresztül ismerkedtem meg. Chase amerikai. Az egyházban nőtt fel és szolgált missziót is, de ekkoriban nem volt tevékeny. A nagyobbik fia viszont éppen misszióba készült, Chase pedig támogatta a döntését.
A Covid19-cel járó lezárások alatt Chase szüleinek az otthonában vettünk részt az úrvacsorai gyűléseken, ott néztük a gyülekezeti házukból közvetített istentiszteletet. Amikor a beszédek véget értek, Chase két fia megáldotta és kiosztotta a kenyeret és a vizet.
Sok kérdésem volt. A vőlegényem mindegyiket türelmesen megválaszolta. Kicsoda Jézus? Mi ez az érzés a szívemben minden alkalommal, amikor összegyűlünk istentiszteletre? Olyan érzés volt, amelyet azelőtt soha nem éreztem. Mit jelképez a kenyér és a víz? Miért potyognak a könnyeim, amikor az úrvacsorából veszek? Mi ez a békés érzés bennem?
Az egyik este találtam egy weboldalt az anyanyelvemen, ahol elmagyarázták, hogy kicsoda Jézus, és írtak az életéről. Másnap elmondtam a vőlegényem édesanyjának, hogy már értem, kicsoda Jézus, és hogy hiszek Őbenne.
Az egyik vasárnap eljött a püspök, hogy jelen legyen, amikor Chase nagyobbik fia elrendeli az öccsét papnak. Amikor az öccse fejére tette a kezeit, nem tudtam abbahagyni a sírást. Olyan nagy érzelmek töltötték el a szívemet, hogy nem voltam képes visszatartani a könnyeimet. Később a vőlegényem elmagyarázta, hogy a Szentlelket éreztem, és hogy ő is érezte.
Láttam, hogy kezd visszatérni a vőlegényem szeretete az egyháza iránt. Valahogy tudtam, hogy minden, amit érzek, Istenhez és valami igaz dologhoz kapcsolódik. Olyan szeretetet éreztem, mint azelőtt soha.
„Megszólítottam Istent”
Amikor lejárt a turistavízumom, vissza kellett térnem Tajvanra. A rákövetkező, egyedül eltöltött hónapok során hiányzott mindaz, amit korábban éreztem. Egy ideig kétségbeesés és sötétség töltött el. Ezek az érzések annyira nyomasztóak voltak, hogy fel akartam adni. Nem igazán tudtam, hogyan imádkozzak, de megszólítottam Istent, és elmondtam Neki mindent, amit éreztem és gondoltam. Ekkor békesség szállt meg – ugyanaz az érzés, mint annak idején a házi istentiszteleteken. Tudom, hogy a Szentlélek volt. Megnyugtatott engem.
Ezt követően a vőlegényem elküldte a misszionáriusokat, hogy tanítsanak engem. Elmondtam nekik, hogy már tudom, hogy a visszaállított evangélium igaz, és értem, milyen érzés a Szentlélek. Aggódtam viszont amiatt, hogy nehéz lesz feladnom a dohányzást, valamint a kávézást és a teázást.
Elkezdtem istentiszteletre járni, olvasni a Mormon könyvét, és hetente három-négy alkalommal találkozni a misszionárius nővérekkel. Idővel a Szentlélek segített nekem leszokni a dohányzásról, a kávéról és a teáról.
A gyermekkori barátnőm észrevette, hogy hétről hétre változom. Meghívtam a misszionáriusokkal folytatott találkozóimra. Ahogy hallgatott minket, ő is érezte a Szentlelket, és bizonyságot nyert. Amikor a Covid19-válság lecsendesedett, a vőlegényem, aki időközben tevékeny lett az egyházban, végre el tudott jönni Tajvanra. Összeházasodtunk, ő pedig megkeresztelt. Új emberré váltam.
Csen Vej-ling („Winnie” Canfield) nővér a misszionárius nővérekkel és az egyházközség azon tagjaival, akik tanították őt és bevezették az egyházközösségbe. „Továbbra is minden héten beszélgetünk és együtt dolgozunk az új egyházi elhívásomban a Segítőegyletben” – meséli Canfield nővér
Olyan barátaim és üzlettársaim – köztük néhány bankár és tőzsdei kereskedő – szerint, akik egész életemben ismertek, látni lehetett rajtam, hogy megváltoztam és boldogabb vagyok. Meghívtam őket a keresztelőmre, és eljöttek. Később elmondták, hogy olyasmit éreznek, amit azelőtt még soha.
Nem félek elmondani másoknak, amit Jézus Krisztusról tudok és érzek – amiről tudom, hogy igaz. Tudom, hogy a bizonyságom ragyogó. Mások is, akik egész életemben ismertek, látják ezt. A hitem iránti tiszteletük miatt már ők sem isznak vagy dohányoznak az üzleti értekezleteinken és vacsoráinkon. Ez egészen egyedi a mi üzleti kultúránkban.
Canfield nővér, valamint a gyermekkori barátnője, Csing-hua, akinek az egyház iránti érdeklődését Canfield nővér megtérése keltette fel
Nem félek engedni másoknak, hogy lássák, hallják és érezzék a bizonyságomat. Hiszem, hogy sokan, akik nem tudják, hogyan találják meg Istent és Jézus Krisztust, ugyanazokat a dolgokat fogják érezni, amelyeket jómagam is éreztem az igazság szavai hallatán. Mindig készen állok megosztani azokat a szavakat, amelyek megváltoztatták az életemet.