Idetartozol. Liahóna, 2024. márc.
Fiatal felnőtteknek
Idetartozol
Az összetartozás érzésére lelhetünk, amikor tartalmas kapcsolatot alakítunk ki Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal.
Glory in Degrees [A dicsőség fokozatai]. Részlet. Készítette: Annie Henrie Nader
Mindegyikünkben ott van az a veleszületett szükséglet, hogy tartoznunk kell valahova, valakihez. Természetes módon vágyunk erre az összetartozásra a kapcsolatainkban: a családtagjainkkal, a barátainkkal, a munkatársainkkal, az egyházközségeink tagjaival és az életünkben lévő más emberekkel. Úgy tűnik, hogy a szívünkben ott vannak ezek a mennyei vágyakozások, hogy mélyrehatóan és maradandóan tartoznunk kelljen másokhoz.
Te és én már jóval a földre jövetelünk előtt egy Mennyei Atyánkkal közös örökkévaló család tagjai voltunk – és még mindig azok vagyunk. A szentírások úgy jellemeznek minket, mint „idegenek és vándorok a földön” (Zsidók 11:13; Tan és szövetségek 45:13). Amikor elhagyjuk mennyei otthonunkat és eljövünk egy zavarodottsággal, magánnyal és szívfájdalommal teli világba, úgy érezhetjük, hogy csak bolyongunk itt, örökkévaló otthonunk és kapcsolataink után vágyakozva.
Ha valaha is éreztél már egy kis honvágyat a menny irányában, ez talán azért volt, mert a valódi otthonunk és kilétünk elválaszthatatlan Mennyei Atyánktól és a Szabadítónktól, Jézus Krisztustól. Ezért olyan fontos mély kapcsolatot ápolni Velük. Amikor a szövetséges kapcsolatunkon keresztül hozzájuk kötődünk, akkor találunk rá az összetartozás azon igazi érzésére, mely után a lelkünk sóvárog.
Szövetséges kapcsolatunk Istennel
Cselekedeteink és gondolataink azokat a kapcsolatokat tükrözik, amelyeket értékesnek tartunk. Ugyanez igaz a Mennyei Atyánkkal és a Szabadítónkkal fenntartott szövetséges kapcsolatunkra is.
Amikor értékeljük az Istennel ápolt szövetséges kapcsolatunkat, akkor minden megváltozik. Ahelyett, hogy a világ befolyásolna bennünket, Ő lesz ránk hatással és Őhozzá válunk hasonlóbbá. Az életünk elkezd fokozottabban megtelni értelemmel, valamint lelki szilárdsággal és hatalommal. Az összetartozás hirtelen többet fog jelenteni annál, mint amilyen jelentéssel ezt a fogalmat a halandó világban fel szoktuk ruházni.
Amikor az Istennel meglévő szövetséges kapcsolat lesz az első helyen, akkor a világ üres figyelemelterelései már nem kötnek le bennünket, és valódi személyes békességre és összetartozásra lelünk. Egy olyan világban, amely ritkán ad ingyen bármit is, Mennyei Atyánk szeretetteljesen terjeszti ki szövetséges áldásait, függetlenül a világi helyzetünktől (lásd 2 Nefi 9:50–51).
Russell M. Nelson elnök gyönyörűen tanított arról, hogy „amikor szövetséget kötünk Istennel, örökre elhagyjuk a semleges területet. Isten nem fogja feladni a kapcsolatát azokkal, akik ilyen köteléket alakítottak ki Ővele. Sőt, mindazok, akik szövetséget kötöttek Istennel, különleges szeretethez és irgalomhoz juthatnak.”1
Mi döntjük el, hogy szoros legyen-e a kapcsolatunk Istennel: Ő állandóan kitart mellettünk, ám nekünk is azt kell választanunk, hogy állandóan kitartunk Őmellette. Ez az isteni döntés pedig egyszerre hatalmat adó és felszabadító! Ez a döntés megszabadít minket a kilétünkről alkotott hamis elképzelésektől, valamint a világi elvárások korlátozó láncaitól.
Amikor pedig rálelünk erre az összetartozásra Mennyei Atyánkkal, akkor képesek vagyunk kifelé tekinteni, és úgy látni másokat, mint Ő. Amikor megértem, hogy Ő miként vélekedik rólam, olyankor jobban megértem azt is, hogy miként vélekedik másokról, és megerősödik mind a képességem, mind a vágyam, hogy kinyújtsam a karomat és egybegyűjtsek másokat.
A lemenő nap sugaraiban fürdő Nauvoo templom illusztrációját készítette: Max D. Weaver
A szövetségek utat nyitnak az áldások előtt
Mennyei Atya és Jézus Krisztus arra vágynak, hogy szövetségeket kössünk Velük, ezáltal pedig megáldhassanak minket a számunkra szükséges módokon, illetve megváltoztathassanak minket olyan módokon, hogy az lehetővé tegye számunkra a visszatérést a színük elé.
Arra kérlek, hogy amilyen gyakran csak lehet, menj el az Úr házába. Amikor elkötelezem magam amellett, hogy gyakran és tudatosan menjek oda, enyhül a világ rám gyakorolt hatása, a gondolataim és a természetem pedig magasabb szintre emeltetnek.
Szövetségeink betartása által olyan papsági hatalmat kapunk, amely utat nyit életünkben a Szabadító engesztelésének az áldásai előtt. Ezen áldások közé tartozik a gyógyulás, az útmutatás, a védelem, a segítség, az erő, a békesség, a rálátás és az öröm. Mennyei Atya szeretne mindezen dolgokkal megáldani minket a szövetséges kapcsolatunkon keresztül.
Ha még nem részesültél a templom áldásaiból, akkor arra kérlek, hogy tanulmányozd azokat, valamint a papsági hatalmat, a szövetségeket és azt, amit Isten szán neked. Ne várj azzal, hogy elnyerd az Ő enyhítését, hatalmát és szeretetteljes segítségét!
Nelson elnök ezt mondta:
„[A]rra buzdítanálak titeket, hogy ne várjatok a házasságig azzal, hogy az Úr házában felruháztassatok. Kezdjetek már most hozzá a tanuláshoz és annak a megtapasztalásához, hogy mit jelent papsági hatalommal felvérteződni.
Tihozzátok pedig, akik templomi szövetségeket kötöttetek, könyörgök, hogy törekedjetek – imádságosan és következetesen – a templomi szövetségek és szertartások megértésére. Lelki ajtók nyílnak majd meg. Megtanuljátok, miként vonjátok szét a fátylat a menny és a föld között, miképpen kérjétek Isten angyalainak a látogatását, és hogyan kapjatok jobban iránymutatást a mennyből. Az ennek a megtételére irányuló szorgalmas erőfeszítéseitek megszilárdítják és megerősítik lelki alapzatotokat.”2
Bűnbánat általi összetartozás
Az állandó bűnbánat egy másik gyönyörű és erőteljes módja annak, hogy közel maradjunk Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz. Gyakran tévesen úgy gondoljuk, hogy ha sokszor tartunk bűnbánatot, akkor bizonyára távol vagyunk Tőlük. Ennek valójában épp az ellenkezője igaz!
A bűnbánat nem eltávolít téged Tőlük, hanem közelít Hozzájuk!
Nagyobb összetartozásra és mélyebb kapcsolatra lelhetsz Velük azon erőfeszítéseid által, hogy segítségért fordulsz Hozzájuk és bűnbocsánatot nyersz.
Lehet, hogy mindegyikünk a kívánatosnál távolabb érzi magát a tökéletességtől, de szerintem Mennyei Atyánkat ez kevésbé foglalkoztatja, mint az arra irányuló vágyunk és erőfeszítéseink, hogy újra megpróbáljuk. Szeret minket; tudja, hogy merre tartunk; és szeretettel fog vezetni bennünket.
Gyengeségeink és hibáink beismerése sebezhetőséget kíván, de a bűnbánat által arra kérjük Mennyei Atyát, hogy legyen közel ehhez a sebezhető részünkhöz. Ez a közelség lehetővé teszi Számára, hogy kiterjessze ránk az Ő nagy szeretetét, és megadja nekünk a szükséges gyógyulást, megbocsátást és biztonságot. Ebben, az Istennel meglévő kapcsolatunkban fejlesztjük ki a bizalmat, valamint találunk bátorításra és valódi összetartozásra.
The Creation [A teremtés]. Készítette: Annie Henrie Nader
Magasabb rálátásra törekedni
A látószögünk is elősegítheti azt az érzést, hogy az Úr egyházába tartozunk. Lehetőségünk van egy olyan látószöget kiválasztani, mely szerint a cselekedeteink képesek segíteni az egyházközségünknek, a Segítőegyletünknek vagy az elderek kvórumának az összetartozás szeretetteljes helyévé válni. Ha arra törekszünk, hogy segítsünk másoknak az összetartozásban, az bennünk is ténylegesen növeli az összetartozás érzését.
Mivel Isten gyermeke vagy, idetartozol – függetlenül attól, hogy mások miként látnak téged vagy te miként tekintesz magadra. Az Atya boldogságterve neked szól, és fontos szereped van benne. Mindenki képes egyedi módon hozzájárulni Isten királyságához és ahhoz tartozni, függetlenül a családi állapotától, iskolázottságától vagy hátterétől.
Újra és újra eszembe jut az a gondolat, hogy a „fiatal egyedülálló felnőttek”, a „fiatal felnőttek” és az „egyedülálló felnőttek” megnevezés nem a valódi önazonosságot tükrözik. Ezek olyan demográfiai kifejezések, amelyek segítenek leírni az életkort és a családi állapotot, azonban nem adják vissza megfelelően a valódi örökkévaló önazonosságot, rendeltetést és képességet.
A címkék vagy összehasonlítások korlátozhatják azt, hogy miként tekintünk magunkra, valamint azon értékünkre és lehetőségeinkre, melyekkel Isten királyságában rendelkezünk. A helyzet az, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagja vagy. Szövetségeket kötöttél Istennel. Hozzáférsz az Ő papsági hatalmához. Tagja vagy a Segítőegyletnek vagy az elderek kvórumának. Amint azt Nelson elnök tanította, Isten gyermeke vagy, a szövetség gyermeke vagy, és Jézus Krisztus tanítványa vagy. Először és mindenekelőtt ez vagy te, és ez fog téged „az örök élet felé veze[tni] Isten celesztiális királyságában”3.
Az evangélium egy fiatal felnőtt korban lévő prófétán, Joseph Smithen keresztül lett visszaállítva. Ez egy erőteljes gondolat, amelyen érdemes eltöprengeni. Mennyei Atya és Jézus Krisztus a Prófétát és hasonló korú társait bízta meg az egyház visszaállításával. Isten benned is bízik, hogy részese leszel ennek a nagyszerű munkának ezekben az utolsó napokban.
Ha tudni szeretnéd, hogy ki vagy, és hogy van-e valaki, aki szeret és értékel, kérdezd meg Mennyei Atyádat. Ő mindig el fogja mondani neked az igazságot veled kapcsolatban. Segíteni fog neked, hogy úgy lásd magadat, ahogyan Ő lát téged – hatalmas képességekkel és szeretettel. Olyan nagyszerű lehetőségekhez és növekedéshez vezethet el téged, amilyet elképzelni is alig tudsz!
Legyen mindannyiunknak szeme arra, hogy lássuk egymást és önmagunkat – ne az életkor vagy a családi állapot szemüvegén, hanem a szövetségmegtartók, Jézus Krisztus tanítványainak a társasága, barátok, fivérek és nővérek, valamint Isten fiai és leányai egységes szemüvegén keresztül. És ezekben az örökkévaló szerepkörökben és kapcsolatokban meg fogjuk találni az összetartozás legmagasabb és legigazibb érzetét.