Szappanopera-függő voltam, aztán engedtem, hogy Isten uralkodjon. Liahóna, 2024. márc.
Szappanopera-függő voltam, aztán engedtem, hogy Isten uralkodjon
Amikor abbahagytam ennek a szappanoperának a nézését, éreztem, ahogy a Szentlélek hatása rendkívül felerősödik az életemben.
Illusztrálta: Benedetta Vialli / Salzman International
Ha Jézus Krisztust választjuk, az nagy hatalmat hoz, „és ó, mily nagy szükségünk lesz az Ő hatalmára az előttünk álló napok során!”1 Világunkban egyre nagyobb a zűrzavar. Úgy tűnik, hogy az ellenség fokozottabb hatást gyakorol Isten oly sok gyermekére. A szentségtelenséget dicsőítik, a kísértések elvonják a figyelmünket, minket pedig attól, ami közelebb visz minket az Úrhoz.
Ahhoz, hogy ezen felülkerekedjünk, tudatosan Jézus Krisztust kell választanunk az életünkben, és fel kell adnunk azokat a dolgokat, amelyek sértik a Lelket. Moróni ezt tanácsolta nekünk: „Legyetek bölcsek próbatételetek napjaiban; vessetek le magatokról minden tisztátalanságot” (Mormon 9:28), továbbá ezt a felhívást intézte hozzánk: „[J]öjjetek Krisztushoz, és tétessetek tökéletessé őbenne, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől; …és teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szere[ssé]tek Istent” (Moróni 10:32).
Hogyan adhatjuk fel a világi dolgokat és jöhetünk tudatosabban Krisztushoz? Mindegyikünk más szinten tart ebben a folyamatban. Mindannyian képesek vagyunk elengedni valamit, ami visszatart minket attól, hogy még teljesebben érezzük a Szentlélek hatását. Ehhez szükségünk van a Szabadító engesztelésének a hatalmára, ez pedig ott kezdődik, hogy az önrendelkezésünk használatával Őt választjuk.
A beilleszkedés vágya
A középiskola utolsó évében benne voltam az iskola szurkolói válogatottjában. A csapatomban lévő pomponlányok az edzéseken mindennap arról beszélgettek, hogy mi zajlik éppen az egyik délutáni szappanoperában. Én soha nem néztem, ráadásul azt hallottam, hogy ebben a műsorban alacsonyan van az erkölcsi mérce. Viszont az edzéseken nap mint nap kívülállónak éreztem magam, miközben a lányok izgatottan beszélgettek a műsorról. A Lélek azt súgta nekem, hogy ne nézzem meg, de kétségbeesetten szerettem volna, ha részese lehetnék a beszélgetéseiknek, így hát elkezdtem nézni.
Nem is tűnt olyan szörnyűnek. Bemagyaráztam magamnak, hogy nem lesz rám hatással. Tudtam jól, hogy úgysem fogom megtenni azokat a rossz dolgokat, amelyeket a szereplőktől láttam. Rákattantam a műsorra, és mindennap néztem. Amikor a Brigham Young Egyetemre mentem, úgy állítottam össze az órarendemet, hogy mindennap nézhessem. Soha nem hagytam ki egyetlen részt sem.
Férjhez mentem, majd megszületett az első kisbabám. Mindennap úgy tettem le a délutáni alvására, hogy megnézhessem a műsort.
Ahogy teltek az évek, a Lélek sokszor suttogta nekem, hogy ne nézzem ezt tovább. De én nem voltam hajlandó feladni. Nagyon szoros köteléket éreztem a szereplőkkel és az életükkel. Ez volt az én kikapcsolódásom, így aztán néztem tovább. Meg voltam győződve arról, hogy ártalmatlan.
A felkérés
Tizenkilenc évvel a középiskola után még mindig mindennap néztem a műsort. Az általános konferencián Sheri L. Dew nővér, aki akkor második tanácsos volt a Segítőegylet Általános Elnökségében, a világtól és a szentségtelen dolgoktól való eltávolodásról beszélt. Majd ezt mondta: „[A]rra biztatom mindegyikünket, hogy határozzon meg legalább egy dolgot, amit megtehet azért, hogy kikerüljön a világból és közelebb jusson Krisztushoz.”2
Amikor ezt a felkérést intézte hozzánk, a Lélek hatalmas kiáradását éreztem, és a következő szavakat hallottam az elmémben: „Most hagyd abba ezt a műsort!” Annyira erőteljes volt! Olyan volt, mintha arcul ütöttek volna. Abban a pillanatban tudtam, hogy nem hagyhatom továbbra is figyelmen kívül ezt a késztetést. Sürgetően éreztem azt, hogy soha többé ne nézzem a műsort. Rájöttem, hogy egyik szereplő sem tesz semmit, ami erényes vagy tiszteletre méltó lenne. Mindennap egy adag szemetet borítottam az életembe. Ott és akkor elköteleztem magam az Úr felé, hogy soha többé nem fogom ezt nézni.
Nem volt könnyű! Nehéz volt megtörni tizenkilenc évnyi megszokást és függőséget. Eljött a hétfő és eljött az újabb rész ideje. Odasétáltam a távirányítóhoz. Nagyon szerettem volna bekapcsolni a tévét! Felidéztem az Úr felé tett vállalásomat, miszerint soha többé nem fogom nézni ezt a műsort. Elléptem onnan.
Aztán elgondolkodtam a kedvenc szereplőmön, és azon tűnődtem, vajon mi történik vele. Visszamentem a távirányítóhoz. Tudtam, hogy Isten segítségére van szükségem, ezért térdre ereszkedtem, és erőért imádkoztam, hogy ne nézzem meg. Eszembe jutott a Mennyei Atyának tett ígéretem, és kimentem a szobából. Úgy döntöttem, hogy követem a Szentlélektől kapott késztetéseket, és betartom a vállalásomat.
Ez a helyzet napról napra megismétlődött azon a héten és a következőn is. Mindennap letérdeltem, imádkoztam, és erőért fohászkodtam, hogy ne nézzem a műsort – aztán mindennap Jézus Krisztust választottam, és otthagytam egy erkölcstelen tévéműsort. A Szabadító által az Ő engesztelése révén biztosított hatalomból megkaptam az ahhoz szükséges erőt, hogy felül tudjak kerekedni.
Miután egy ideig így tettem, csoda történt. Teljesen elvesztettem a vágyat, hogy megnézzem azt a szappanoperát, amelyet 19 éven keresztül naponta követtem. Bámulatos volt! Elveszítettem a vágyat a többi olyan megkérdőjelezhető műsor iránt is, amelyeket addig szintén néztem, így aztán teljesen leálltam ezekkel.
A lelkiismeretem élesebbé vált, és felismertem a gonoszt a maga valójában. Őszintén el akartam kerülni a gonosznak még a látszatát is (lásd 1 Thessalonikabeliek 5:22). Nem voltam többé érzéketlen iránta.
A legbámulatosabb áldás
Ám a legbámulatosabb az volt, hogy éreztem, amint a Szentlélek hatása jelentősen felerősödik az életemben, felülmúlva mindazt, amit azelőtt megtapasztaltam. A lelki fejlődésem rendkívül felgyorsult! Az évek során azt gondoltam, hogy élvezem a Szentlélek társaságát, miközben mindössze egy apró szilánkját tapasztaltam meg annak, ami az enyém lehetett volna. Rájöttem, hogy ezeknek a műsoroknak a nézése mégis hatással volt rám. Annyi évet elszalasztottam, amikor szorosabb kapcsolatban lehettem volna Istennel! Amikor az önrendelkezésemet használva felhagytam a szentségtelen, világi dolgokkal, a Lélek sokkal nagyobb mértékben jöhetett hozzám. Milyen hihetetlen hatást gyakorolt ez az életemre, ahogy erősített, vigasztalt és utat mutatott!
Hajlamosak vagyunk kényszeresen kapaszkodni az értéktelen dolgokba – olyan dolgokba, amelyek valójában zárva tartják az ajtót, nem engedve be Isten azon áldásait az életünkbe, amelyeket Ő be szeretne hozni. Miért cseréljük le a Lélek erőteljes, képessé tevő hatását arra, ami szórakoztató vagy népszerű? Lehet, hogy egy tévéműsor megtekintése nem nagy ügy vagy nem hatalmas bűn, de engem visszatartott attól, hogy az életemben bőségesen jelen legyen a Szentlélek, és lelassította a lelki fejlődésemet.
Annyira hálás vagyok, amiért az Úr nem mondott le rólam, hanem türelmesen egyre csak arra kért, hogy adjak fel valami szentségtelen dolgot, hogy csordultig betölthesse az életemet az Ő hatásával.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.