Emberek vettek körül, mégis magányosnak éreztem magam

Írta: Anne Aketch

Amikor messzire költöztem otthonról, a mennyel meglévő kapcsolatom segített leküzdenem a magányt.

egy nőt fénysugarak öveznek, miközben különböző emberek körbejárják

Ugye ismered azt az érzést, amikor emberek vesznek körül, mégis teljesen egyedül érzed magad?

Amióta elhagytam a hazámat, Ugandát, és Dubajba költöztem dolgozni, szinte folyamatosan magányosnak érzem magam. Mifelénk, otthon, az emberek köszöntek egymásnak az utcán. Ismertük egymást. Támogattuk egymást. Sok barátom és családtagom szintén egyháztag volt.

Itt azonban nem így van. Most egy nagyon másféle kultúrában élek, egy nagyvárosban, olyanokkal körülvéve, akiket lefoglal a munkájuk. És bár járok az egyházközségembe, és megpróbálok megismerni más fiatal felnőtteket és az egyházközség tagjait, a zsúfolt munkabeosztásunk szinte lehetetlenné teszi, hogy több időt töltsünk egymással annál a heti néhány óránál az istentiszteleten.

Dubaj nagy és pazar, és hálás vagyok, hogy itt lehetek. De annyira nyomasztó is tud lenni, különösen akkor, amikor magányosnak érzed magad. Az embereknek oly sok mindenük van errefelé, és úgy tűnik, hogy az életük sínen van. Amikor azonban mindezen különleges dolgok és e gyönyörű épületek között élek, néha eltűnődöm:

Mit csinálok éppen az életemmel? Egyáltalán ez a megfelelő hely számomra?

Újra megtalálni az összetartozást

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy „az összetartozás érzése fontos a testi, a mentális és a lelki egészségünkhöz”¹. Mindaddig nem ismertem fel, mennyire nélkülözhetetlen az összetartozás érzése, amíg már nem éreztem azt – sem istentiszteleten, sem igazán máshol.

Hogyan találhatnék rá így, távol mindenkitől, akit szeretek?

Idővel elkezdtem felismerni, hogy mit jelent „Jézus Krisztus központi helye az összetartozásban”².

Bármennyire is hiányoztak a barátaim és a családtagjaim, látni kezdtem azt, hogy a külföldre költözésemkor nem szakadtam el mindenkitől az életemben – még mindig volt egy Szabadítóm és egy szerető Mennyei Atyám, akik mindig is kapcsolatban akartak maradni velem.

Így aztán elkezdtem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy mindennap jobban kapcsolatba lépjek Velük. Futás közben elkezdtem hallgatni a Jöjj, kövess engem! tanulmányozásához kapcsolódó podcasteket. A munkahelyemen betettem a fülhallgatómat, és a feladatok elvégzése közben a szentírásokat hallgattam.

Ami pedig a legfontosabb, megtanultam, milyen bámulatos ajándék az, hogy közvetlenül imádkozhatok Mennyei Atyához. Gyakrabban és megfontoltabban beszélek Hozzá, mint korábban bármikor. Amikor magányosnak érzem magam, imádkozom, és érzem a vigaszát. Amikor épp egy ímélt írok és igyekszem megőrizni a türelmemet a munkatársaim iránt, olyankor imádkozom és segítséget kérek Tőle.

Nagyon szeretem, amit Thomas S. Monson elnök (1927–2018) mondott az imáról: „Mindenkinek…, akik akár nagyobb, akár kisebb kihívásokkal és nehézségekkel küszködnek: az ima a lelki erő forrása; ez a békesség útlevele. Az ima jelenti az eszközt, mely által közeledünk Mennyei Atyánkhoz, aki szeret bennünket. Szóljatok Hozzá imáitokban, majd pedig figyeljetek a válaszra. Ima által csodák történnek.”³

Azáltal, hogy időt szántam Rájuk az életemben, különösen az őszinte ima által, elkezdtem meglátni, hogy bár nem a saját népem és a saját kultúrám vesz körül, mégis körülvehet a Lélek, és érezhetem Isten szeretetét.

Mindig kapcsolatban lehetünk

A helyzet még mindig nehéz, de reménykedve tekintek a jövőbe. És most már én is azt vallom, amit Milton Camargo fivér, a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségének az első tanácsosa tanított: „Az Úr Jézus Krisztus ma is él. Mindennap tevékenyen jelen lehet az életünkben. Ő a megoldás a bajainkra, de ehhez fel kell pillantanunk és magasra kell tekintenünk, hogy meglássuk Őt.”⁴

Időnként még mindig magányos vagyok, de tudom, hogy mindig képes leszek imádkozni Mennyei Atyámhoz és hozzáférni Jézus Krisztus engeszteléséhez.

Talpon vagy térden, magamban vagy másokkal – imádkozhatok.

Kiönthetem a szívemet Mennyei Atyának.

Köszönetet mondhatok.

Útmutatást és védelmet kérhetek.

És tudom, hogy a szövetséges kapcsolatom révén én, egy szerető Mennyei Atya leánya, mindig Őhozzá tartozom majd. Az Ő útmutatása által magabiztosan tudhatom, hogy a megfelelő helyen vagyok, és azt teszem, amit Ő szeretne, hogy tegyek.