Minta az egységre Jézus Krisztusban. Liahóna, 2024. okt.
Minta az egységre Jézus Krisztusban
Amikor a 4 Nefiben szereplő néphez hasonlóan mi is eggyé válunk Jézus Krisztusban, az egylét iránti vágyunk felülemelkedik a különbözőségeinken, és boldogsághoz vezet.
Olyan korban élünk, amikor világszerte egyre terjed a viszály és a vitatkozás dagálya. A technika által elősegítve, valamint olyan emberek bujtogatása mellett, akiknek a szíve meghidegült, ezek a megosztó erők azzal fenyegetnek, hogy megvetéssel töltik meg a szívünket és viszálykodással fertőzik meg a szavainkat. A közösségi kötelékek szakadoznak. Háborúk dúlnak.
Mindemellett Jézus Krisztus igaz követői békességre vágynak, és tevékenyen egy másfajta társadalom felépítésére törekednek – olyanéra, amely Jézus Krisztus tanításain alapszik. Az Úr e célból azt parancsolja nekünk, hogy „legyetek egyek; és ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim” (Tan és szövetségek 38:27). És valóban: az egység Jézus Krisztus minden igaz követőjét fémjelzi.
Hogyan dolgozzunk a megosztottság és a viszálykodás erői ellen? Hogyan érjünk el egységet?
Szerencsére a 4 Nefi a Mormon könyvében példát mutat nekünk. Ez a fejezet röviden feljegyzi, miként éltek az emberek, miután a Szabadító ellátogatott hozzájuk, tanította őket, és megalapította közöttük az egyházát. A beszámoló megmutatja, hogyan értek el ezek az emberek boldog és békés egységet, és olyan mintát ad nekünk, melyet követve mi magunk is elérhetjük ugyanezen egységet.
Megtérés
A 4 Nefi 1:1-ben azt olvassuk, hogy „Jézus tanítványai mind a környező vidékeken életre hívták Krisztus egyházát. És [az emberek] odamentek hozzájuk, és valóban megbánták bűneiket”.
Az Úr és Szabadító, Jézus Krisztus körül válunk eggyé. Amikor az egyes emberek Jézus Krisztusról, az Ő evangéliumáról és az Ő egyházáról tanulnak, a Szentlélek mindegyikük szívének tanúságot tesz az igazságról. Ezután mindegyikünk elfogadhatja a Szabadító hívását, hogy legyen hitünk Őbenne, és kövessük Őt azáltal, hogy bűnbánatot tartottunk.
Így kezdődik az egyéni megtérés utazása – távolodva az önző és bűnös vágyaktól, közeledve a Szabadító felé. Ő a hitünk alapja. És amint mindegyikünk Őrá tekint minden gondolatban (lásd Tan és szövetségek 6:36), Ő egységesítő erővé válik az életünkben.
Szövetségek
A 4 Nefiben található feljegyzés azzal folytatódik, hogy azokat, akik az egyházhoz jöttek és megbánták a bűneiket, „Jézus nevében megkeresztelték; és a Szentlelket is megkapták” (4 Nefi 1:1). Szövetségre léptek – különleges, kötelező érvényű kapcsolatra – Istennel.
Amikor szövetségeket kötünk és megtartjuk azokat, egyénileg magunkra vesszük az Úr nevét. Emellett népként is magunkra vesszük az Ő nevét. Mindazok, akik szövetségeket kötnek és igyekeznek megtartani azokat, az Úr népévé, az Ő különleges kincsévé válnak (lásd 2 Mózes 19:5). Ekképpen egyénileg és együttesen is a szövetség ösvényén járunk. Az Istennel való szövetséges kapcsolatunk közös ügyet és közös kilétet ad nekünk. Amikor az Úrhoz kötjük magunkat, Ő segít nekünk abban, hogy szívünk „egységbe és szeretetbe [legyen] összefonva egymás iránt” (Móziás 18:21).
Méltányosság, egyenlőség és a szegények segítése
A 4 Nefiben található beszámoló így folytatódik: „[N]em voltak közöttük viszálykodások és szóváltások, és az emberek mind igazságosan bántak egymással.
És minden dolog közös volt közöttük; így tehát nem volt gazdag vagy szegény, szolga vagy szabad, hanem mindannyian szabadokká lettek, és részesei a mennyei ajándéknak” (4 Nefi 1:2–3).
Az Úr azt akarja, hogy a világi cselekedeteinkben méltányosak és igazságosak legyünk egymással, és ne csapjuk be vagy használjuk ki egymást (lásd 1 Thessalonikabeliek 4:6). Amint közelebb kerülünk az Úrhoz, „nem az jár majd esz[ün]kben, hogy bánts[u]k egymást, hanem az, hogy békésen élj[ün]k, és hogy minden embernek aszerint adj[un]k, ami jár neki” (Móziás 4:13).
Az Úr azt is megparancsolta nekünk, hogy gondoskodjunk a szegényekről és szükséget szenvedőkről. Képességünk szerint adnunk kell a javainkból a megsegítésükre, anélkül, hogy pálcát törnénk felettük (lásd Móziás 4:21–27).
Mindegyikünk „annyira becsülje testvérét, mint saját magát” (Tan és szövetségek 38:24). Ahhoz, hogy az Úr népe legyünk és egységessé váljunk, nem csupán egyenlőkként kell bánnunk egymással, hanem valóban egyenlőnek is kell tekintenünk egymást, és a szívünkben is azt kell éreznünk, hogy egyenlőek vagyunk – egyenlőek Isten előtt, egyenlő értékkel bírók és egyenlő lehetőségekkel rendelkezők.
Engedelmesség
A 4 Nefi következő tanulsága ebben az egyszerű kifejezésben található: „[A]z Uruktól és Istenüktől kapott parancsolatok szerint jártak” (4 Nefi 1:12).
Az Úr megtanította ezeknek az embereknek a tanát, parancsolatokat adott nekik, és szolgákat hívott el a támogatásukra. Az egyik célja ennek a megtételével annak a biztosítása volt, hogy ne legyenek közöttük vitatkozások (lásd 3 Nefi 11:28–29; 18:34).
Az Úr és az Ő szolgái tanításainak való engedelmességünk elengedhetetlen ahhoz, hogy egységessé váljunk. Ez magában foglalja azon elkötelezettségünket is, hogy engedelmeskedjünk a bűnbánat parancsolatának, amikor hibázunk, és segítsünk egymásnak, miközben igyekszünk napról napra jobban cselekedni és jobbá válni.
Összegyűlés
Ezután megtudjuk a 4 Nefiben leírt népről, hogy „továbbra is böjtölve és imádkozva, …gyakran összegyűl[tek], egyaránt azért, hogy imádkozzanak és hogy az Úr szavát hallják” (4 Nefi 1:12).
Szükséges, hogy összegyűljünk. A heti hódolati gyűléseink fontos lehetőséget adnak nekünk arra, hogy egyénileg és közösen is erőre leljünk. Veszünk az úrvacsorából, tanulunk, imádkozunk, együtt énekelünk és támogatjuk egymást. Más összejövetelek is segítenek elősegíteni az összetartozás, a barátság és a közös cél érzését.
Szeretet
A 4 Nefiben olvasható feljegyzés ezután megadja nekünk azt, amit talán mindezen dolgok nagy kulcsának is nevezhetünk – ez az, ami nélkül nem érhető el valódi egység: „[N]em volt viszálykodás az országban, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott” (4 Nefi 1:15).
Akkor találjuk meg a személyes békességet, amikor alázatos engedelmességgel igazán szeretjük Istent. Ez az elsô és nagy parancsolat. Bárkinél vagy bármi másnál jobban szeretni Istent az az állapot, amely valódi békességet, vigaszt, magabiztosságot és örömet hoz. Amint kifejlesztjük az Isten és Jézus Krisztus iránti szeretetet, természetes módon következik belőle a családtagok és a felebarátok szeretete.
A legnagyobb öröm, amelyet valaha is megtapasztalunk, akkor ér, amikor felemészt bennünket az Isten és az Ő minden gyermeke iránti szeretet.
A jószívűség – Krisztus tiszta szeretete – a viszálykodás ellenszere. Ez Jézus Krisztus igaz követőjének az elsődleges jellemvonása. Amikor megalázkodunk Isten előtt, és szívünk minden erejével imádkozunk, Ő megadja nekünk a jószívűséget (lásd Moróni 7:48).
Amikor mindannyian arra törekszünk, hogy a szívünkben lakozzon Isten szeretete, az egység csodája teljesen természetesnek tűnik majd számunkra.
Isteni önazonosság
Végül pedig a 4 Nefiből megismert emberek az egységnek egy olyan tanújelét adták, amely megérdemli a figyelmünket: „Nem voltak rablók, sem gyilkosok, és lámániták sem voltak, vagy bármilyen -iták, hanem egyek voltak, Krisztus gyermekei és Isten királyságának örökösei” (4 Nefi 1:17).
Azok a címkék, amelyek annak előtte évszázadokon át megosztották az embereket, egy maradandóbb és nemesítőbb önazonosságnak adták át a helyüket. A Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal fennálló kapcsolatuk szerint tekintettek magukra és mindenki másra is.
A sokféleség és a különbözőségek jók és jelentőségteljesek lehetnek számunkra. Ám a legfontosabb önazonosságunk mindig az, amely az isteni eredetünkhöz és rendeltetésünkhöz kapcsolódik.
Az első és legfontosabb, hogy mindegyikünk Isten gyermeke. Másodszor, az egyház tagjaként mindegyikünk a szövetség gyermeke. Harmadszor pedig, mindegyikünk Jézus Krisztus tanítványa. Arra buzdítom mindannyiunkat, hogy ne engedjük meg semmiféle egyéb ismertetőjegynek, hogy kiszorítsa, felváltsa vagy fontosságában megelőzze e három időtálló meghatározást.
Legyünk egyek!
Isten mindannyiunkat hív, hogy jöjjünk Őhozzá. Mindenki számára van hely. Lehetünk eltérőek kulturális, politikai, nemzetiségi, ízlésbeli és sok egyéb téren. Amikor azonban egyesülünk Jézus Krisztusban, az efféle különbségek jelentősége elhalványul, és felülírja őket az a mindenekfeletti vágyunk, hogy egyek legyünk – hogy ekképpen az Övéi lehessünk.
Szívleld meg a 4 Nefi tanulságait! Amikor mindegyikünk igyekszik az egység ezen alapvető elemeit beépíteni az életébe, elmondható lesz rólunk, ahogyan akkor róluk, hogy „biztosan nem lehetett volna náluk boldogabb nép mindazon emberek között, akiket Isten keze teremtett” (4 Nefi 1:16).