„Meg tudjuk gyógyítani a kapcsolatunkat?” A szóbeli és érzelmi bántalmazás kezelése. Liahóna, 2024. okt.
„Meg tudjuk gyógyítani a kapcsolatunkat?” A szóbeli és érzelmi bántalmazás kezelése
Ha szóbeli vagy érzelmi bántalmazást tapasztalsz, kérj segítséget! Barátok, családtagok, egyházi vezetők és mások olyan forrásokkal köthetnek össze téged, amelyek segítenek biztonságban érezned magad, hogy meggyógyulhass és emlékezhess az értékedre.
71 évesen Janet (a neveket megváltoztattuk) újraházasodott. Éppen a mézeshetüket töltötték, amikor újdonsült férje kiborult rá. Janet így emlékszik vissza: „Korábban senki nem beszélt velem így.” Ez feldúlta és megrémítette.
Idővel a férje haragja csak fokozódott. A kiabálás káromkodássá, sértegetéssé, valamint a Janet jellemét érintő személyes támadásokká változott. Férje azt állította, hogy Janet fontosabbnak tartja nála a barátait és a családját.
„Ez nem volt igaz – mondja Janet –, de hogy megőrizzem a békességet, inkább eltávolodtam tőlük. Elkezdtem lemondani a talákozókat a barátaimmal. Arra hivatkoztam, hogy nem érzem jól magam.”
Hozzáteszi: „Bármit csináltam, semmi nem volt elég neki. Elkezdtem magamat hibáztatni a haragja miatt, és azt gondoltam: Bárcsak ne tettem volna ezt vagy azt! Azon kezdtem tűnődni, hogy vajon rossz ember vagyok-e, mint ahogy ő állította.”
Különféle kérdéseket tett fel magának: Ha érdemleges vagyok, akkor miért választottam ezt az embert? És miért engedem, hogy így beszéljen velem? Látnom kellett volna a jeleket? A randevűzás során annyira kedves, figyelmes és szeretetteljes volt!
„Nagyon depressziós lettem” – emlékszik vissza. Olyan gondolatai támadtak, hogy jobb lenne, ha megbetegedne és meghalna, hogy ne kelljen elválnia a férjétől. Korábban már volt férjnél, és nem tudott volna szembenézni egy újabb sikertelen házasságal.
„Jó lett volna beszélnem valakivel – meséli –, de túlságosan szégyelltem magam. És tudtam, hogy azt fogják mondani nekem, hogy hagyjam el. Én viszont nem akartam, hogy véget érjen a házasság, és nem akartam újra egyedül lenni. Így aztán továbbra is azt reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, és mindegyre kimagyaráztam a viselkedését.”
A bántalmazás súlyos bűn
Az áldozatok néha azért tűrik el a helytelen viselkedést, mert nem ismerik fel, hogy az bántalmazás. Érzelmi bántalmazás akkor következik be, amikor valaki megpróbál szóban bántani, irányítani vagy manipulálni másokat. Jelentkezhet súlyos bírálat, hibáztatás, elszigetelés, zsarolás, fenyegetések, sértegetés vagy szeretetmegvonás képében. Ez bármilyen kapcsolatban megtörténhet: barátságokban, randikapcsolatokban, házastársak között vagy szülők és gyermekek között, sőt, még a munkatársak között is.
„A bántalmazás az ellenség befolyását jelzi – tanította Russell M. Nelson elnök. – Súlyos bűn ez. Az egyház elnökeként megerősítem az Úr Jézus Krisztus e témára vonatkozó tanításait. Hadd legyek teljesen világos: bármilyen bántalmazás nőkkel, gyermekekkel vagy bárkivel szemben utálatos az Úrnak. Ő gyászol és én gyászolok, amikor bárkit bántás ér. Ő gyászol és mi mind gyászolunk minden egyes olyan ember miatt, aki bármilyen bántalmazás áldozatává vált. Azok, akik ezeket a förtelmes cselekedeteket elkövetik, nemcsak az ember törvényei előtt lesznek felelősségre vonva, hanem a Mindenható Isten haragjával is szembe fognak nézni. […]
A Szabadító nem tűri a bántalmazást, és tanítványaiként mi sem tűrhetjük.”
Mindannyian Isten fiai és leányai vagyunk, isteni természettel és rendeltetéssel. Jézus Krisztus evangéliuma arra tanít minket, hogy szeressük egymást (lásd János 13:34), és úgy bánjunk másokkal, ahogyan szeretnénk, ha velünk bánnának (lásd Máté 7:12).
Az áldozatoknak gyakran van bűntudata
Az áldozatok félelmet, szégyent, kétségbeesést, reménytelenséget és zuhanó önbecsülést érezhetnek.
Diego kétéves házassága egy bántalmazó nővel azt eredményezte, hogy darabjaira hullott, és már-már az öngyilkoság is megfordult a fejében. Visszatekintve azt kívánja, bárcsak odafigyelt volna a figyelmeztető jelekre. A feleségének korábban számos sikertelen házassága és kapcsolata volt. A féléves udvarlásuk azonban gördülékenyen ment, és Diego beleszeretett.
Miután összeházasodtak, felesége viselkedése meglepte és összezavarta. Bíráló megjegyzéseket tett férje kinézetére, és amikor ő visszakérdezett, hogy miért mondja ezeket, felesége válasza az volt, hogy mindez csak vicc, és Diegónak nincs humorérzéke. „Sok szóbeli bántalmazás és gázlángozás volt” – meséli Diego.
Voltak fizikai bántalmazások is, amikor felesége az arcába köpött, megrúgta és megkarmolta. Sok más áldozathoz hasonlóan Diego is megpróbálta mentegetni a felesége viselkedését. Azt mondta magának, hogy a feleségének csupán rossz napja van. Kétségbeesetten próbált olyan dolgokat tenni, amelyekről azt remélte, hogy boldoggá teszi a másikat.
„Kitakarítottam a fürdőszobákat és vacsorát főztem – idézi fel azokat az időket Diego –, de soha nem tudtam a kedvében járni. Férfiként valószínűleg a fizikai bántalmazás volt a legrosszabb számomra. Gyengének és tehetetlennek éreztem magam. Néha kerestem egy zugot a munkahelyemen, ahova elbújhattam, hogy ott összeroppanjak és jól kisírjam magam. Én voltam az áldozat, de ő azt éreztetette velem, hogy minden rossz az én hibám. Bűntudatom volt: lehet, hogy igaza van? Hihetetlen volt a szomorúság.”
Diego sokáig reménykedett: „Azt akartam, hogy a házasságunk működjön. Nagyon keményen imádkoztam, elmentem a templomba, böjtöltem, olvastam a szentírásokat, és igyekeztem minden tekintetben közelebb kerülni Mennyei Atyához. Egyedül a remény tartott a felszínen. Továbbra is azt hittem, hogy ha engedelmes leszek, akkor minden rendben lesz.”
Segítségkérés
Keresd a lelki erőt: Az áldozatok ima, böjt, szentírás-tanulmányozás, papsági áldások, valamint istentiszteleti részvétel és templomlátogatás által sugalmazásra és lelki erőre találhatnak. Segítséget és támogatást kaphatnak megbízható barátoktól, egyházi vezetőktől vagy hivatásos tanácsadóktól. Ami pedig a legfontosabb: lehet hitük az Úrban, imádságosan törekedhetnek az útmutatására, és bízhatnak abban, hogy Ő „javadra fogja szentelni megpróbáltatásaidat” (2 Nefi 2:2).
Állíts fel határokat: A szakértők azt mondják, hogy fontos határokat felállítani és fenntartani. Az áldozat mondhatja például ezt: „Úgy érzem, most tiszteletlenül bánsz velem. Szeretnék beszélni veled, de addig nem fogok, amíg nem mutatsz több tiszteletet és kedvességet az irányomban.”
Vannak azonban, akik nem fogják tiszteletben tartani ezeket a határokat. Diego megpróbált határokat szabni, de a felesége tovább vitatkozott. „Nem mindig tudsz érvelni egy bántalmazóval – magyarázza. – És nagyon nehéz nyugodtnak maradni, amikor valaki szóban támad téged. Krisztus elsétált volna vagy gyengéden szólt volna. Én nem voltam tökéletes ezen a téren. Jobban is cselekedhettem volna. Szerintem szükség van egy közvetítőre – egy egyházi vezetőre vagy egy terapeutára – az észszerű beszélgetéshez.”
Hasznos lehet szakember segítségét kérni az ilyen helyzetekben. Azok a tanácsadók, akik ismerik az érzelmi bántalmazást, javaslatokat tudnak tenni a lobbanékony érzelmek kezelésére.
Vesd fel az aggályaidat: Azok, akik bántó dolgokat mondanak, néha nem veszik észre, hogy milyen nagy kárt okoznak a kapcsolatnak. Megtanulhatják, hogyan változhatnak meg, ha készek segítséget kérni. Amikor nem az érzelmek játsszák a főszerepet, akkor az a fél, aki a káros megjegyzések címzettje volt, mondhat valami ehhez hasonlót: „Nagyon bánt [vagy: nem érzem a szeretetet/tiszteletet], amikor ilyeneket mondasz. Nagyon jólesne, ha…” E viselkedés felszínre hozása segíthet a másik félnek megérteni, hogy mit tesz, ezzel lehetőséget adva a fejlődésre.
Ha az illető hajlandó figyelmet szentelni a kérdésnek, akkor mindketten segítséget kaphatnak. Közösen kereshetnek tanácsadást, és megbeszélhetik, hogy mely viselkedések ártanak a kapcsolatnak, illetve melyek segítik elő a gyógyulását. Együtt munkálkodhatnak azon, hogy felépítsék a vágyott kapcsolatot.
Ha azonban az illető nem hallgat senkire, és folytatja az ártalmas viselkedést, akkor az áldozatnak nem kell a bántalmazó kapcsolatban maradnia. A házaspárok esetében ez nem feltétlenül jelent mindig válást, de jelenthet külön töltött időt, amíg a házastárs el nem kezdi betartani az egészséges kapcsolat érdekében meghúzott egyértelmű határokat.
Próbáld meg nem állandósítani az egészségtelen mintákat: Kristin M. Yee, aki második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, ezt tanította:
„A megbocsátás és gyógyulás ösvényén ott rejlik az a döntés, hogy nem állandósítunk egészségtelen mintákat vagy kapcsolatokat a családunkban vagy máshol. Mindenkinek, akire csak hatással tudunk lenni, kedvességet kínálhatunk a kegyetlenségért, szeretetet a gyűlöletért, gyengédséget a gorombaságért, biztonságot a gyötrelemért, és békességet a viszálykodásért.
A Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges isteni gyógyulás erőteljes része az, hogy mi megadjuk azt, amit tőlünk megtagadtak.”
Gyógyulás Isten segítségével
Diego beszélt egy házassági tanácsadóval, és rendszeresen találkozott a püspökével. „Nem vagyok biztos benne, hogy túljutottam volna a történteken a püspököm – a valaha volt legszeretetteljesebb ember – segítsége nélkül. És a templom volt a vigaszom.”
Diego számára küzdelmes volt a válása utáni gyógyulás, de azt mondja: „Nagyon sokat tanultam a kapcsolatból, és minden tekintetben fejlődtem, ami jobb férfivá, apává, emberré, papságviselővé, fiúvá, baráttá és társsá tett engem. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy működjön a házasság, de nem így lett. A feleségemnek megvolt az önrendelkezése, és meghozta a döntését.”
Miután három éven át próbálta működőképessé tenni a házasságát, Janet is elvált, és ideiglenesen az egyik gyermekéhez költözött. „Azok az első napok és hetek voltak a legnehezebbek” – idézi fel. Imában kiöntötte a szívét, és elkötelezett volt a Mormon könyve, valamint a vigaszadó konferenciai beszédek mindennapos olvasása mellett.
Továbbra is rendszeresen részt vett istentiszteleten, járt egy hivatásos terapeutához, és hasznos lelki tanácsokat kapott a püspökétől. „A terápia nagyon hasznos volt, és sokkal jobban éreztem magam, miután beszéltem a püspökömmel” – mondja Janet.
Az egyik barátja azt javasolta, hogy hangosan mondja fel a kedvenc szentírásait, valamint soroljon fel minden jó dolgot, amit az élete részének szeretne tudni. Janet hűen meg is tette ezt, kívülről megtanulva azokat a szentírásverseket, amelyek lélekemelően hatottak rá. Két kedvence is volt:
„[L]égy bátor és erős… Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz” (Józsué 1:9).
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ésaiás 41:10).
Erőt merített abból, hogy ismerte a Szabadító küldetését: „[H]ogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek…, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat” (Lukács 4:18, kiemelés hozzáadva).
Patrick Kearon elder a Tizenkét Apostol Kvórumából bizonyságot tett a Szabadító e gyógyító küldetéséről, a következőkről biztosítva a bántalmazás áldozatait:
„Engesztelő szenvedése mélységeiből a Szabadító olyan reményt ad, amelyről azt gondoltátok, hogy örökre elveszett; olyan erőt, amelyről azt hittétek, már soha nem lehet a tiétek; és olyan gyógyulást, amelyről el sem tudtátok képzelni, hogy lehetséges. […]
A Szabadító kitárt karokkal ajánlja fel nektek a gyógyulás ajándékát. Bátorsággal, türelemmel és hithűen Őrá összpontosítva nem kell hozzá sok idő, hogy teljesen el tudjátok fogadni ezt az ajándékot.”