„Hited miatt láttad”

Írta: Don L. Searle

Amikor hittel megalázkodunk, Atyánk segíthet nekünk is meglátni azokat a lehetőségeket, amelyeket Ő már lát számunkra.

Számomra az egyik leginkább izgalmas és alázatra késztető történet a Mormon könyvében Járed fivérének a története (lásd Ether 2–3). Hatalmas hite miatt nem lehetett távol tartani őt az Úr színe elől. Nagy csodákat tett, és bámulatos látomások tárultak elé.

A történet lenyűgöző, mert azt tanítja, hogy hit és engedelmesség által mindegyikünk számára hatalmas tudás és dicsőséges igazságok állnak rendelkezésre.

A történet alázatra késztet, mert látom belőle, hogy én nem vagyok Járed fivére. Az életben időnként sokkal nagyobb tudást és lelki erőt kaphattam volna Mennyei Atyámtól, ha nem lett volna híja a hitemnek.

Számomra két igazság rajzolódik ki ebből a történetből: 1.) a hit jelenti a kulcsot ahhoz, hogy lássuk az Urat bámulatos cselekedeteket véghez vinni az életünkben, és 2.) soha nincs túl késő hinni, majd pedig látni.

Amikor kételkedünk, akkor becsukjuk a lelki szemünket. Az Ether 12:27-ben az Úr nemcsak rámutatott arra, hogy halandóként gyengeség van bennünk, hanem azt is mondta, hogy „ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat”. Ez azt sugallja, hogy amikor hittel megalázkodunk, Atyánk segíthet nekünk is meglátni azokat a lehetőségeket, amelyeket Ő már lát számunkra – hogy mivé válhatunk és mit érhetünk el.

Talán azt gondoljuk: Miért tudatna nagy dolgokat éppen velem? Nefi bátyjai, Lámán és Lemuel lényegében ugyanezt a kérdést tették fel. Amikor nehezükre esett megérteni édesapjuk látnoki tanításait, Nefi így fordult hozzájuk: „Megkérdeztétek az Urat?” „Nem – felelték erre ők –, mert az Úr ilyesmit nem tudat velünk.” Válaszul Nefi elismételte az Úr buzdítását: „Ha nem keményítitek meg szíveteket, és hittel kértek engem, híve abban, hogy kaptok, szorgalmasan betartva a parancsolataimat, akkor biztosan tudomásotokra adatnak ezek a dolgok” (1 Nefi 15:7–9, 11). Ez az ígéret mindannyiunknak szól.

A halandóság előtti Jézus Krisztus szavai, melyeket Járed fivéréhez intézett, reményt kínálnak azoknak, akik hatalmas hitet és engedelmességet gyakorolnak az isteni útmutatásra való törekvésben: „Hited miatt láttad” (Ether 3:9). A hitünk oda vezethet, hogy meglátjuk az Ő bámulatos cselekedeteit a saját életünkben.

Nemcsak kiváltságunk és lehetőségünk, hogy tudásra törekedjünk az Úrtól, hanem kötelességünk és felelősségünk is. Ő azt parancsolta, hogy „törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (Tan és szövetségek 88:118).

Russell M. Nelson elnöktől a következő sugalmazott útmutatást kaptuk:

„Vajon Isten valóban szólni akar hozzátok? Igen! […]

Arra buzdítalak benneteket, hogy nyújtózkodjatok a személyes kinyilatkoztatás elnyerését illető jelenlegi lelki képességeteken túlra, mert az Úr ezt ígérte: »Ha [kerestek], akkor kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra, ismeretet ismeretre kaptok…« [Tan és szövetségek 42:61].”

Legalább három módját tudom annak, ahogyan Ő segíteni fog meglátnunk a cselekedeteit az életünkben, amikor hiszünk.

1. Segíteni fog nekünk meglátni életünk azon küldetését, melyet Ő adott nekünk, hogy teljesítsük.

Amikor 16 éves voltam, egy pátriárka, aki előtte soha nem látott engem, és semmit nem tudott a hátteremről, megadta nekem a pátriárkai áldásomat. Ebben az Úr megválaszolt néhány személyes kihíváshoz kapcsolódó konkrét kérdést, amelyeket a szívemben őriztem. A gondolataim róluk túl bensőségesnek tűntek ahhoz, hogy megosszam. Az egyik kihívás azzal volt kapcsolatos, hogy találok-e egy olyan szerető nőt, aki elég bátor ahhoz, hogy hozzám jöjjön a szembetűnő születési rendellenességem ellenére – amelyet bármelyik gyermekünk éppúgy megörökölhet. A válasz igenlő volt. Feleségül vettem Marie-t, és öt szeretett gyermekünk született.

Az Úr válaszai, melyeket abban az áldásban kaptam, tiszteletben tartották az aggodalmaimat és a magánéletemet. Úgy voltak megfogalmazva, hogy csak én értettem meg teljes mértékben a jelentésüket. Attól a naptól fogva szilárd személyes tanúságom volt arról, hogy Mennyei Atyám bensőségesen ismer engem.

A munkám örömöt, növekedést és megelégedettséget hozott azáltal, hogy igyekeztem szolgálni Őt és az Ő gyermekeit. Nyugdíjba vonulásom után a világ és a szakmám is haladt tovább nélkülem. Voltak napok, amikor az „üzemszünetek” idején azon tűnődtem, vajon valóban tettem-e bármi jót azokban az években – vajon a felajánlásom méltó-e az általam kapott nagyszerű ígéretekre.

Az egyik ilyen alkalommal éreztem a választ: olvasd újra a pátriárkai áldásodat. Miközben olvastam, rövid és velős kérdések érkeztek az elmémbe: Nem adtam-e meg neked ezt az áldást, ahogy megígértem? Nem vált-e ez valóra az életedben? És ez? Világosan láttam, hogyan teljesítette be az Úr az Őáltala nekem megígért áldásokat. Bizonyosságot éreztem arról, hogy amit alázatosan és készségesen felajánlottam, az elfogadható; kaptam továbbá egy figyelmeztetést, miszerint még nem végeztem – még mindig vannak további szolgálati lehetőségek.

Az a benyomásom is támadt, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az aggodalmakkal. Sok más emberben is felmerülhet, amikor visszatekintenek az életükre, és nem látnak kiemelkedő halandó mérföldköveket, hogy vajon tettek-e bármi jót. Mi azonban nem úgy látunk, ahogy az Úr lát. Talán ha úgy döntünk, hogy arra összpontosítunk, amit Ő adott nekünk, ahelyett, hogy azokra a dolgokra összpontosítanánk, amelyekre vágytunk, de nem kaptunk meg, akkor világosabban látnánk, miként érintette meg az életünket az Ő keze.

2. Amikor imádságos lélekkel olvasom és tanulmányozom a szentírásokat, az Úr segít nekem meglátni azt, ami több egy általános, az Ő minden gyermekének szóló iránymutatásnál. Személyes iránymutatást látok az én egyéni kihívásaimra vonatkozóan.

A szentírásaim – különösen a Mormon könyve – margói tele vannak jegyzetekkel arról, hogy mit segített nekem az Úr meglátni a tanításaik alkalmazásával kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt elkezdtem külön jegyzetnaplót készíteni – néha versről versre –, feljegyezve, hogy mit tanít nekem az Úr. Számos alkalommal olvastam már át a Mormon könyvét immár ezzel a módszerrel, majd a Tan és szövetségeket, a Nagy értékű gyöngyöt, és nemrégiben az Újszövetséget. Amikor imádságosan állok hozzá a tanulmányozásomhoz, arra kérve az Urat, hogy nyissa meg nekem a szentírásokat, elámulok azon, hogy Ő milyen sokat segít meglátnom.

Azok a történetek és példázatok, amelyek addig látszólag az egyéni viselkedés egyszerű, jó példáit tartalmazták, hirtelen a gyakorlatban hasznosulnak az életemben. Azok a szentírások, amelyeket történelmi háttérnek láttam, hirtelen messzemenő jelentéssel bírnak az evangélium folyamatos visszaállításában. Látom, miként vonatkoznak a József és Dániel, Péter és Pál, Nefi, a két Alma, valamint Moróni kapitány által átéltek azokra a kihívásokra, amelyekkel mi szembesülünk nap mint nap. A Mormon könyvében található háborús fejezetek nemcsak Moróni kapitány előrelátó haditerveinek a beszámolóját tárják elénk, hanem személyes stratégiát is az ördög fáradhatatlan támadásaival való szembeszállásra: már előre megerősíthetjük a személyes lelki erődítményeinket.

Mindaz, amit én a személyes tanulmányozás során látok, mások számára talán nem újdonság. Azonban az általam tanultak feljegyzése fontossá vált a személyes lelki fejlődésemhez.

A próféták és egyházi vezetők már sokszor buzdítottak minket arra, hogy jegyezzük fel, mit tanít nekünk az Úr, ha azt szeretnénk, hogy még többet adjon nekünk. David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így fogalmazott: „Azt is megtanultam, hogy a lelki benyomások megfelelő feljegyzése megmutatja a Szabadítónak, hogy mennyire nagy kincsnek tartom az Ő iránymutatását. A lelki gondolatok és érzések leírásának az egyszerű gyakorlata nagyban növeli annak a valószínűségét, hogy a Szentlélektől jövő további késztetéseket kapunk és ismerünk fel.”

3. Amikor hittel és az engedelmességre való alázatos hajlandósággal kérünk, az Úr segíteni fog nekünk meglátni olyan lehetőségeket és megoldásokat, amelyeket magunktól nem láttunk volna. Válaszait a szükségleteinkhez fogja igazítani.

Megmutatta nekem, hogyan kezeljem azokat a gondokat, amelyek a fájdalmas lelki kihívásoktól a hétköznapibb, ház körüli javításokig terjednek. Megmutatta nekem, hogy milyen kihívások várnak rám, és hogyan készüljek fel rájuk. Megmutatta hatalmát az életemben, amikor féltem és kételkedtem – amikor azt mondtam, hasonlóan a fia gyógyulásáért könyörgő apához: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” (Márk 9:24).

Talán nem vesszük Őt eléggé komolyan, amikor azt olvassuk, hogy „kérjetek és adatik néktek” (Máté 7:7), vagy azt, hogy „ha tehát kértek tőlem, kaptok” (Tan és szövetségek 6:5). Az az ígéret, mely szerint „akinek van hite a látáshoz, az látni fog” (Tan és szövetségek 42:49), látszólag testi gyógyulásra utal, de nem hiszem, hogy a jelentése erre korlátozódik. Amikor elegendő hittel rendelkezünk, Ő képes megnyitni a lelki szemünket, hogy meglássuk az Ő csodáit a saját életünkben is.

Nem tudok visszamenni, hogy megváltoztassam a múltat. De bármennyi időm legyen is még hátra, remélem, még nagyobb hitet gyakorolhatok az Ő azon szeretetteljes vágyában, hogy még többet mutasson meg nekem az Ő cselekedeteiből. Remélem, hogy Járed fivéréhez hasonlóan én is hallhatom az Ő megerősítő szavait: „Hited miatt láttad”.

A szerző, aki korábban az Egyházi folyóiratok vezető szerkesztője volt, ezt a hittel teli cikket nem sokkal azelőtt írta, hogy 2023 szeptemberében elhunyt hasnyálmirigyrákban.