Liahóna
Nem veszed észre az evangélium csodáját?
2024. október


Nem veszed észre az evangélium csodáját? Liahóna, 2024. okt.

Fiatal felnőtteknek

Nem veszed észre az evangélium csodáját?

Elhagytam az egyházat, és nem tudatosult bennem, hogy mi az, ami hiányzik.

Volt már olyan, hogy valamit magától értetődőnek vettél, és amíg el nem tűnt, addig nem is voltál tisztában azzal, hogy miként szolgálta a javadat?

Én már jártam így – Jézus Krisztus evangéliumával.

Mongóliában nőttem fel, a családommal együtt az egyház tagjaként. Idővel azonban a szüleim egyre ritkábban jártak istentiszteletre. Lassan én is közömbös kezdtem lenni az evangélium iránt.

Semmit nem vettem komolyan abból, amit tanultam, és végül teljesen el is maradtam. Nem gondoltam, hogy hiányozni fog nekem az evangélium, mert egyébként sem tűnt soha úgy, hogy bármi haszna is lenne az életemre nézve.

juh

Illusztrálta: David Green

Meglátva a világosságot

Amikor fiatal felnőtt voltam, a nővérem belefutott néhány misszionáriusba. Megállították, hogy megkérdezzék, le tudna-e fordítani nekik valamit mongolról. Egy kicsit beszélgettek, majd amikor hazatért, akkor jött rá, hogy kikkel is találkozott.

Azon a héten szeretett volna elmenni istentiszteletre, és elhívott magával.

Eleinte kézzel-lábbal tiltakoztam. Úgy gondoltam, hogy jól elvagyok az életben az egyház nélkül. Aztán mégis rábeszélt, hogy legalább egyetlen alkalommal menjek vele.

Amikor sok év után először ismét beléptem az úrvacsorai gyűlésre, nem voltam túl boldog, hogy ott lehetek. Ahogy azonban körülnéztem, megláttam néhány barátomat, akikkel együtt nőttem fel. Az általuk árasztott világosság szinte tapintható volt. Ahogy figyeltem őket, eszembe jutottak gyermekkorom istentiszteleteinek az apró, inkább sejtett, semmint érzett lelki élményei.

Sok olyan igazság tért vissza, amelyeket addig figyelmen kívül hagytam, és hirtelen üresnek és szomorúnak éreztem magam. Nem vagyok olyan, mint ők – gondoltam. – Miért hagytam el mindezt?

Rájöttem, hogy az eltelt néhány évben más emberré váltam. Valamiféle sötétséget éreztem az életemben, mely érzést figyelmen kívül hagytam. Ahogy azonban ott ültem, békés hangot hallottam az elmémben, amely mintha azt mondta volna: „Te is ragyoghatsz. Még nincs túl késő.”

Az elveszett juh példázatára gondoltam. Arra az egy juhra, amelyet a Szabadító visszahozott a nyájhoz (lásd Lukács 15:4–7).

Én voltam az a juh. A Szabadító pedig szeretetteljesen utánam jött, mert ugyanannyira szeret engem, mint a többi juhát.

Vissza akart vinni.

Ez nagyon nagy hálát ébresztett bennem a Szabadítómért. Évek óta először éreztem a Lelket, és úgy döntöttem, hogy visszatérek az egyházhoz, és ezúttal komolyan veszem.

Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából nemrég így tette bizonyságát: „[A]bban a pillanatban, amint úgy döntötök, hogy visszatértek, és a Szabadítónk és Megváltónk útján jártok, az Ő hatalma be fog lépni az életetekbe és átalakítja azt [lásd Alma 34:31].”

Éreztem ezt az igazságot, és tudtam, hogy ha az evangéliumra helyezem a szívemet, akkor az életem meg fog változni.

nyáj

Ne tekints túl Jézus Krisztuson!

Ahogy elkezdtem az evangélium szerint élni, újra célt találtam az életemben. Végre elhittem, hogy Mennyei Atyánk minden egyes gyermekét szereti, és hogy Jézus Krisztus evangéliuma jelenti a mennyei otthonunkba való visszatérés kulcsát.

Most ez jelent számomra mindent.

Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„[M]i is hajlamosak lehetünk arra, hogy a célon túl tekintsünk. Óvakodnunk kell ettől a hajlamtól, különben elnézhetünk Jézus Krisztus mellett az életünkben, és nem ismerjük fel a sok áldást, amelyet Ő kínál nekünk. Szükségünk van Őrá. […]

Ő a cél számunkra. Ha tévesen azt képzeljük, hogy valami olyanra van szükségünk, ami túlmutat azon, amit Ő kínál, akkor megtagadjuk vagy lealacsonyítjuk azt a hatáskört és hatalmat, amelyet Ő képviselhet az életünkben.”

Korábban túltekintettem azon, amit Jézus Krisztus kínál nekem, most már viszont el sem tudom képzelni, hogy lemondjak az örömömről, amelyet Neki köszönhetően érzek.

Ha úgy érzed, hogy érdemtelen vagy, ha megválaszolatlan kérdésekkel küszködsz, vagy ha úgy gondolod, hogy túl nagy elvárásokkal jár Krisztus tanítványának lenni, akkor nézd meg alaposabban azokat a csodákat, amelyeket Szabadítónk kínál nekünk. Tudom, hogy Isten figyel rád. Amikor Őhozzá fordulsz, segíteni fog ragaszkodnod a hitedhez.

Ne mondj le a Szabadító legnagyszerűbb ajándékáról és csodájáról valami értéktelenebbért! Te mindent megérsz az Ő számára.

Személyesen voltam a tanúja annak, hogy Jézus Krisztus evangéliuma mily nagyon és valóságosan gazdagítja az Őt követők életét.

Az enyémmel is egyre csak ezt teszi.

A szerző Mongóliában, Ulánbátorban él.