A hit képmásai

Szívhez szóló szavak

Írta: Tahira Carroll, USA, Utah

Attól fogva, hogy megismerkedtem az egyházzal, egészen addig a munkáig, melyet azért végzek, hogy segítsek a szenteknek a saját nyelvükön hallani és énekelni a himnuszokat, az életemet áthatja a zene, és nagy áldást jelent a családomnak.

Fényképezte: Christina Smith

A zene mindig is a bizonyságom szerves részét képezte. Első élményem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházával kapcsolatban az volt, hogy néhány összegyűlt család közösen énekli az Isten gyermeke vagyok című himnuszt (Himnuszok, 189. sz.). Azt gondoltam: „Ez olyan, mint a mennyország, mert annyira boldogok. Így néznek ki a boldog családok.”

Számomra a családok jelentik az evangélium leggyönyörűbb részét. Amikor végiggondolom, mi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy a saját családom rátaláljon az evangéliumra, az arra emlékeztet, hogy Istennek minden család számára van terve.

Burmától Indiáig

Édesanyám Burmából származik, de politikai zavargások miatt Indiába menekült a szüleivel és három húgával. Mindent hátrahagytak. Sajnos miután megérkeztek Indiába, a szülei elhunytak. Mivel Anyu volt a legidősebb, gondját kellett viselnie a három testvérének.

A gyermekek végül egy árvaházba kerültek. Amikor anyukám 18 éves lett, úgy döntött, hogy Új-Delhibe megy, jobb lehetőségeket keresve magának és a húgainak. Itt bemutatták Ashima Chaudhurinak, egy fiatal nőknek segítő főiskola igazgatónőjének. Ashima a szárnyai alá vette anyukámat, és a mentora lett. Miután anyukám lediplomázott, Ashima asszisztense lett. Nagyon közel kerültek egymáshoz.

Ashimának 10 testvére volt, köztük a legfiatalabb, Reza, akiről senki nem beszélt. Ő volt a család fekete báránya. Amikor Reza Angliában járt főiskolára, találkozott a teljes idejű misszionáriusokkal, majd pedig csatlakozott a visszaállított egyházhoz. Akkoriban muszlim vallástudós volt, így amikor elhagyta az iszlámot, hogy csatlakozzon az egyházhoz, az nagy port vert fel.

Reza később Kanadában, Torontóban élt, amikor egyszer arról álmodott, hogy vissza kell térnie Indiába, és fel kell vennie a kapcsolatot a nővérével, Ashimával. Az utazása előtt más álmot is látott: egy olyan nővel álmodott, akivel korábban soha nem találkozott. Mivel folyamatosan látta az arcát az álmaiban, még sürgetőbbnek érezte, hogy visszatérjen Indiába.

Reza azonban aggódott, mert a családja kitagadta. Ám amikor Új-Delhiben kapcsolatba lépett Ashimával, ő azt mondta: „Hiányzol. Gyere el hozzánk!”

Anyukám pont akkor nem volt Új-Delhiben, ezért Ashima felhívta az egyik nagynénémet, Assiyát. „Át tudnál jönni? – kérdezte. – Jobb lesz, ha mások is vannak itt, hogy ne veszekedjünk.”

Így hát Assiya néni átment hozzá. Amikor megérkezett, Reza azonnal felismerte, hogy ő az a nő az álmaiból. Hamar egymásba szerettek, majd összeházasodtak. Amikor Torontóba költöztek, Assiya néni az egyházról kezdte kérdezgetni Rezát, valamint arról, hogy miért hagyta el Indiát, és miért vállalta fel, hogy a családja kitagadja.

Reza megválaszolta a kérdéseit, és megosztotta a bizonyságát a visszaállított evangéliumról. A nagynéném hamarosan csatlakozott az egyházhoz.

Balról jobbra: Tahira édesanyja, San San Nu; a nagybátyja, Reza Shah; a nagynénje, Assiya Shah; az ifjú Tahira; és Ashima Chaudhuri

„Szeretnék többet megtudni”

Akkoriban anyukámmal Új-Delhiben éltünk. Közel álltam a nagynénémhez, így 11 éves koromban nyáron elmentem meglátogatni őt és Reza bácsit Torontóban. Mialatt ott voltam, a nagynéném elhívott istentiszteletre. Az első gyűlésemen nagyon jó volt látni, ahogy a családok együtt énekelik a himnuszokat. Soha nem tapasztaltam még ilyet.

„Mi ez a hely? – kérdeztem a nagynénémet a gyűlés után. – Mindenki olyan boldog és barátságos! Szeretnénk többet megtudni.”

Eljött két misszionárius nővér, akik a leckéket tanították nekem. Tudtam, hogy része akarok lenni a tanultaknak. Az evangélium boldoggá tett, és szerettem volna csatlakozni az egyházhoz – úgyhogy így is tettem.

Tahira a keresztelőjén a nagynénjével, Assiyával, Reza bácsival és Jane Rogers nővérrel, aki az evangéliumot tanította Tahirának

Gyermekkoromban bentlakásos iskolában tanultam, és hosszúak voltak a nyári szüneteim. Anyukám dolgozott, a szüleim pedig elváltak, ezért aztán nyaranta Kanadába kezdtem járni. A nagynéném és a nagybátyám olyanok lettek, mint a pótszüleim.

Reza bácsi, aki eredetileg Pakisztánból származott, szívesen fordított egyházi himnuszokat hindire és urdura. Az úrvacsorai gyűlésen gyakran énekeltük a himnuszok általa lefordított változatait.

Reza bácsi, aki a szerző felett látható, szívesen fordított egyházi himnuszokat hindire és urdura. „Az úrvacsorai gyűlésen – meséli Tahira – gyakran énekeltük a himnuszok általa lefordított változatait”

Végül édesanyám szeretett volna többet megtudni arról az egyházról, amelyhez a lánya és a húga csatlakozott. Találkozott a misszionáriusokkal, és hamarosan megkeresztelkedett. Anyukám és a nagynéném ügyelt rá, hogy minden nyáron eljussak Torontóba, hogy el tudjak menni istentiszteletre és részt vehessek az egyházi tevékenységeken.

Amikor eljött az idő, hogy főiskolát válasszak, a nagynéném és a nagybátyám segített bejutnom a Brigham Young Egyetemre, ahol később megismertem a férjemet, aki Argentínából származik. Gyakran gondolok arra, hogy mi hozza össze a családunkat. Az egyháznak köszönhetően egy argentínai fiatalember találkozott egy indiai fiatal nővel, és feleségül vette.

Az egyház himnuszfordító csapatának a zenei vezetőjeként Tahira azt mondja: „A himnuszokon keresztül osztom meg az evangéliumot”

Fényképezte: Christina Smith

Az erő és a bizonyság hagyatéka

Ma én vagyok az egyház himnuszfordító csapatának a zenei vezetője. Hat különböző nyelvű projekten dolgozom. Ezek közé tartozik, hogy himnuszokat fordítsak nepálira és burmaira, mely utóbbi édesanyám anyanyelve. Élvezetes és megelégedést adó munka. További nyelvek az amhara Etiópiából, a twi és a fante Ghánából, valamint a szinhala Sri Lankáról.

Szeretem a munkámat, mert a zene így teljesen áthatja az életemet. A zene jelentette az ismerkedésemet az egyházzal. Most arra gondolok, hogy hányan fogják hallani a himnuszokat a saját nyelvükön, és ez majd megérinti őket. A himnuszokon keresztül osztom meg az evangéliumot, és látom, hogyan teljesíti be a munkám a pátriárkai áldásomban kapott ígéreteket.

A nagybátyám és a nagynéném azóta elhunyt, de a himnuszok által érzem az ő erejük és bizonyságuk hagyatékát. A nagybátyám nagyon szerette énekben megosztani a bizonyságát.

Azt mondta: „Egy nap az egyház tagjai a saját nyelvükön fogják hallani és elénekelni ezeket a himnuszokat. Az emberek meg fogják érteni a himnuszok szavait, és azok a szívükhöz szóló szavak lesznek.”

Örülük, hogy része lehetek ennek a projektnek. Nagy áldást jelent ez a családomban.

A szerző és családja a Utah állambeli Paysonban található otthonuknál

Fényképezte: Christina Smith