Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Ha az evangéliumon kívül élsz, nincs túl késő visszatérni
Emlékezni a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal kötött szövetségeimre segített bátorságra lelnem ahhoz, hogy visszatérjek az egyházba.
Oroszországban, Krasznodarban nőttem fel. Kislányként megkereszteltek egy keresztény egyházban. Ez hozzátartozott a kultúrámhoz. Tudtam, hogy Jézus Krisztus valóságos, de nem voltam túl tevékeny a vallásomban.
Pár évvel később találkoztam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaival. Bizonyságot szereztem az evangélium igaz voltáról, és keresztelkedés által szövetségre léptem Istennel – szövetségben fogadtam, hogy Istent fogom szolgálni, betartom a parancsolatait, és hajlandó leszek magamra venni Jézus Krisztus nevét, és mindig emlékezni Őrá.
Egy lelki éhínség
Amikor megkeresztelkedtem, jól ment az életem. Szerettem Istent, Jézus Krisztust és az egyházat. Annyira szerettem az evangéliumot, hogy szerettem volna megosztani az érzéseimet az osztálytársaimmal. Ám amikor így tettem, támadni kezdtek miatta. Azért, ahogyan mások a hitem miatt bántak velem, iskolát kellett váltanom. Krisztus tanítványaként javarészt egyedül kellett haladnom ezen az ösvényen.
Egy darabig képes voltam ezt kezelni. Találkozgattam néhány barátommal és a misszionáriusokkal. Erős volt a bizonyságom, de miután végeztem az iskolával és egy új városba költöztem, a korábbi kedvezőtlen élményeim miatt egy kicsit elővigyázatosabb voltam a hitem megosztásával.
Elkezdtem egyre kevésbé az evangéliumra összpontosítani. Ez idő alatt – bár nem igazán helyeztem az első helyre az evangéliumot – továbbra is arra számítottam, hogy Isten segítő kezet nyújt majd nekem a küszködéseim során. Amikor azonban nem jöttek azok az áldások, amelyekre számítottam, úgy döntöttem, hogy nem akarok többet várni az Ő iránymutatására.
Egy kihagyott istentiszteletből három lett, ami aztán hónapokon át tartó nem-járássá alakult. Ez oda vezetett, hogy olyan kisebb döntéseket hoztam, amelyek ellentétesek az evangéliumi mércékkel, ami végül több és több ilyen választáshoz vezetett. Mielőtt feleszméltem volna, már öt évet éltem az egyházon kívül, és soha nem éreztem magam ennyire távol Istentől.
Legbelül tudtam, hogy szövetségeket kötöttem, és még mindig megvolt egy töredéke a bizonyságomnak. De eltaszítottam ezeket a gondolatokat, mert kényelmetlen volt elismerni, hogy nem az evangélium szerint élek.
Végül eljutottam egy pontra, amikor lelki éhínséget éreztem. Tudtam, hogy vissza kell térnem Istenhez, mert láttam, hogy semmi nem hoz valódi boldogságot vagy beteljesülést. Az Őhozzá visszavezető út azonban túl megterhelőnek tűnt ahhoz, hogy belevágjak. Olyan ember akartam lenni, mint aki öt évvel azelőtt voltam, akinek olyan erős volt a hite, de elveszettnek éreztem magam.
Azon tűnődtem, van-e egyáltalán visszaút.
A visszaút
Végül összeszedtem a bátorságomat, és cselekedtem. A visszavezető ösvényt nagyon nehéznek tűnt egyedül végigjárni, de eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül. Ahogy az 5 Mózes 31:6 írja: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek…, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.”
Amint úgy döntöttem, hogy ismét Jézus Krisztus felé fordulok, csodák vezettek vissza engem a szövetség ösvényére. Az Istennel kötött szövetségeink miatt, ha úgy döntünk, hogy visszatérünk Őhozzá és őszinte szívvel bűnbánatot tartunk, akkor Ő elfogadja és megújítja velünk ezeket a szövetségeket.
A bűnbánat apró, de tudatos cselekedetei segítettek megújulásra lelnem Jézus Krisztus által. És azáltal, hogy tanulmányoztam a pátriárkai áldásom szavait, imádkoztam Mennyei Atyámhoz, és megtettem azokat az egyszerű dolgokat, amelyek közelebb visznek minket Krisztushoz, bizonyosságot nyertem arról, hogy a Szabadító jobbá tesz engem.
Ahogy Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondta: „Miközben a szövetség ösvényét járjátok – a keresztelkedéstől a templomig, valamint egész életetekben –, hatalmat ígérek nektek arra, hogy szembeszegüljetek a világ természetes áradatával; hatalmat a tanulásra; hatalmat a bűnbánatra és a megszentelődésre; valamint hatalmat arra, hogy reményt, vigaszt és még örömöt is találjatok, miközben szembenéztek az élet kihívásaival.”
Mint olyan valaki, aki letért a szövetség ösvényéről, majd később visszatért, tanúsíthatom, hogy ez igaz.
Ha úgy érzed, hogy túl messze vagy az evangéliumtól ahhoz, hogy visszatérj, tudd, hogy ez nincs így! Én is elveszettnek éreztem magam, de ha továbbra is Jézus Krisztusra összpontosítasz, Ő vezetni fog téged!
Mindössze annyit kell tenned, hogy bízol Őbenne.